A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) vasárnap tartott rendkívüli kongresszusán a küldöttek elsöprő többséggel hagyták jóvá a pártelnök-kancellár, Gerhard Schröder csomagtervét, amelynek lényege a jóléti állam költségvetésének megnyirbálása. A párt balszárnya a vártnál kisebb ellenállást tanúsított, ám a feladat nehezebb része, a parlamenti elfogadtatás még hátravan.Az ingujjra vetkőzött Schröder Szent-pétervár és Evian között iktatta "órarendjébe" a berlin-neuköllni kongresszust, amelynek egyetlen feladata a szociális szigorítások elfogadása volt. Az SPD-balszárny és a szakszervezetek ellenállása kemény erőpróbát vetített előre (Olaf Scholz főtitkár korábban úgy fogalmazott, hogy már az 51 százalékos támogatás is siker volna), ám végül a küldöttek mintegy 90 százaléka szavazott igennel az Agenda 2010 "kódnevű" csomagtervre.
Az először a Bundestag március 14-i ülésén beharangozott szigorítást az első hetekben frontális támadás érte a szakszervezeti szövetség (DGB) és az SPD balszárnya részéről. Sokan egyenesen az alapvető
szociáldemokrata értékek elárulását
látták a kancellár tervében, azt vetve a szemére, hogy kigyomlálja az S (sozial, azaz szociális) betű által takart fogalmat a 140 éves párt programjából.
Ám a tiltakozásnak nagyobb volt a füstje, mint a lángja, s ebben bizonyára nagy szerepet játszott, hogy egyre szélesebb körben tudatosodott: a német társadalom tovább nyújtózik, mint ameddig a takaró ér, a szigorításoknak egyszerűen nincs alternatívája. A jóléti állam fenntartása a jelenlegi szinten olyan költséges, hogy a nemzet előbb-utóbb belerokkan. Mint Schröder fogalmazott: vagy mi korszerűsítjük a szociális piacgazdaságot, vagy a piac zabolátlan erői fognak korszerűsíteni bennünket.
A sajtó is Schrödernek adott igazat: a szociális ellátórendszerek reformja nélkül infarktus fenyegeti hazánkat - írta a Der Spiegel. Más megfigyelők arra emlékeztettek, hogy az SPD-Zöldek-koalíció - noha tervbe vette - kormányzásának első négy évében elmulasztotta a húsba vágó intézkedéseket. Ezekre éppen most kényszerül, amikor a recesszióba hajló dekonjunktúra gigantikus lyukakat üt mind az állam, mind a tartományi kormányok, mind a helyi önkormányzatok költségvetésén. Az államadósság naponta 144 millió euróval (35 milliárd forint) növekszik, a dohány- és ásványolajadóból befolyó bevétel teljes összege éppen csak elég a kamatok fizetésére és némi tőketörlesztésre. Az adóbevételek - elsősorban a társasági és az iparűzési adó - apadása oda vezet, hogy Hans Eichel pénzügyminiszter álma, a nullszaldós szövetségi költségvetés helyett 2006-ig 126 milliárd euróra (30,2 billió forint) mélyül a szakadék az állami kiadások és bevételek között.
A helyzet csöppet sem rózsás - főként az SPD szempontjából. A párt népszerűsége minden korábbinál mélyebbre zuhant (május végi kimutatás szerint 27 százalék, ha most lennének választások, a kereszténydemokrata CDU 48 százalékkal csaknem abszolút többséget szerezne). Az Emnid intézet felmérése szerint egyre kevesebben bíznak abban, hogy a szocdemek képesek megbirkózni a nehéz feladatokkal, ezért 51 százalék rendkívüli választásokat szorgalmaz.
Hogy a választások esetén hatalomra jutó
CDU-val jobban járnának-e
a németek, legalábbis kérdéses. A két nagy néppárt programjának egybevetése azt mutatja, alapvető különbségek nincsenek a kínált receptek között. Hiába verte azonban a vasat a vasárnapi kongresszuson Ottmar Schreiner, a balszárny vezérszónoka - Schröder régi ellenlábasa -, a hangulatot nem volt képes megfordítani. Engedményt csupán annyiban ért el, hogy a határozatok közé bekerült: az SPD novemberi, Bochumban tartandó kongresszusán napirendre tűzik a vagyonadó újbóli bevezetésének kérdését. Schreiner részben ettől reméli, hogy a társadalmi újraelosztás ne megint alulról fölfelé menjen végbe.
A CDU/CSU néhány területen túl bátortalannak tartja és hevesen bírálja a szociáldemokraták Agendáját. A hangos bírálatok mögött azonban - a részleteket illetően - jól kitapintható átfedés van a két nagy párt elképzelései között. A munkanélküliek támogatását az uniópártok 12 hónapra korlátoznák, utána csak segélyt fizetnének. Az első havi támogatásból levonnának 25 százalékot, hogy ezzel is mielőbbi elhelyezkedésre ösztökéljék az állástalanokat. A dolgozni nem hajlandó munkanélküliek esetében a CDU/CSU 30 százalékkal faragná a segély összegét. A felmondásvédelmet az uniópártok csak olyan vállalatoknál hagynák meg, amelyek legalább 20 embert foglalkoztatnak. Ezen kívül bevezetnék az egyéni végkielégítési megállapodást, amely megkötése esetén pótolni lenne hivatott a felmondásvédelmet.
Mint Angela Merkel, a CDU elnöke közölte, a kereszténydemokraták mielőbb a Bundestagban szeretnék látni az Agenda 2010 tervezetét, hogy a frakciók átfogó vitát folytathassanak róla. Szavai szerint az "ésszerű elemek" megszavazásától az uniópártok nem fognak elzárkózni. Mivel az SPD-balszárny legalább 12 képviselővel rendelkezik a parlamenti frakcióban, ezek makacskodása elvileg kitörheti Schröder nyakát a szavazáskor (a koalíciónak kilencfős többsége van az alsóházban). A kérdés az, hogy kíván-e élni a kormány megbuktatásának lehetőségével a konzervatív ellenzék. Gyanítható, hogy Merkelék számára nem igazán vonzó perspektíva a keserves reformok végrehajtása egy gazdaságilag barátságtalan környezetben. Erre enged következtetni a CDU-elnök elszólása a berlini külföldi tudósítók klubjának rendezvényén: az uniópártok nem készülnek blokádpolitikát folytatni, Schröderék egyék csak meg, amit főztek, a mi időnk majd 2006-ban jön el.
Dorogman László
Az Agenda 2010 főbb pontjai
- Munkanélküli-támogatást a jövőben legföljebb 12 hónapon át kaphat, aki elveszítette az állását. Ennél hosszabb (18 havi) támogatásra csak az 55 év fölötti munkanélküliek lesznek jogosultak. (Jelenleg 24, illetve - 57 évesnél idősebbek esetében - 32 hónapig jár a támogatás.)
- Munkanélküli- és szociális segélyt a jövőben egybeolvasztva, II. munkanélküli-támogatás gyanánt vehetnek föl a rászorulók. Az összeg nagyjából megfelel az eddigi szociális segélynek, vagyis nem éri el a korábbi munkanélküli-segély szintjét. Az alacsonyabb pénzösszeggel a kormány az állástalanok mielőbbi elhelyezkedését kívánja ösztönözni. Ugyanakkor a II. támogatásban részesülők ezután az eddiginél több pénzt kereshetnek kiegészítő tevékenységgel anélkül, hogy elveszítenék jogosultságukat a támogatásra. Azon egyének esetében viszont, akik rendre visszautasítják a felkínált és képzettségüknek megfelelő állásokat, drasztikusan csökkenthető a támogatás összege.
- Táppénz: A beteg dolgozónak eddig hat héten át 100 százalékos táppénzt fizetett a munkaadó, utána pedig a betegbiztosító pénztár vette át a finanszírozást, a nettó fizetés 70-90 százalékát utalva át (adómentesen) a gyengélkedőnek. A betegbiztosítás terheit (Bismarck kancellársága óta) a munkaadók és munkavállalók paritásos alapon viselték. A Schröder-terv értelmében a jövőben kizárólag a munkavállalók viselik e terhet, ami tavaly például 7 milliárd euróra (1,68 billió Ft) rúgott. Ez azt jelenti, hogy a betegbiztosítási járulék mértéke 0,4 százalékkal lesz magasabb, vagyis a jelenlegi 19,5 helyett 19,9 százalékot ér el.
- Nyugdíjkorhatár: Jóllehet a kancellár által életre hívott Rürup-bizottság (Bert Rürup közgazdászguru vezetésével) áprilisban nem átallott olyan javaslatot tenni, hogy a jogosultság törvényes korhatárát a jelenlegi 65-ről 67 évre kellene emelni, az Agenda 2010-be ez az országos felhördülést kiváltó kezdeményezés végül nem került be. A terv inkább azt szorgalmazza, hogy "jelentős mértékben közelíteni kell" a nyugdíjba lépés átlagos korhatárát (62,5 év) a törvényben rögzített életkorhoz. A diszkrepancia oka: számtalan kedvezmény, különleges szabályozás és kiskapu igénybevételével a németek jelentős hányada már 50-es évei derekán vagy vége felé "nyugalomba vonul", ami elvileg helyet ad a fiatal munkavállalóknak. Valójában azonban - éppen a munkaerő drága volta miatt - a munkaadók vonakodnak új erőkkel pótolni a kiesőket, akiknek távozása így legfőképpen a járulékfizetők sorainak ritkulásában érezhető. (A munkaadók inkább a túlóráztatás eszközéhez folyamodnak, így pótolva a kieső nyugdíjast.) A német társadalom öregedésének kézzelfogható jele, hogy 30 év alatt 14-ről 29 százalékra emelkedett az állami költségvetésen belül a nyugdíjfizetésre folyósított pénzek aránya.
- Felmondásvédelem: A Kohl-kormány által a 90-es években eltörölt (majd Schröderék egyik első intézkedésével visszahozott) intézmény megmarad az ötnél több embert foglalkoztató vállalatoknál. Egyúttal lehetővé válik a meghatározott időre szerződtetett munkavállalók fölvétele anélkül, hogy ez törvénybe ütközne. A munkaszerződésekbe a felek belefoglalhatják a végkielégítés lehetőségét, amennyiben a vállalat mondana fel a dolgozónak.
