Nyolc megye Szlovákiában: Kilépés előnyben

  • - nz -
  • 2001. július 12.

Külpol

Koalíciós partnerei a nyárelőn alaposan megszívatták az MKP-t, bár a magyar párt már hozzászokhatott, hogy folyamatosan van valami a szájában, csak nem tudta, le kell-e nyelni, vagy ki kell kiköpni. Nemcsak hogy a nyolcmegyés változatot fogadta el a múlt héten a pozsonyi parlament, hanem még az önkormányzatiságot is gyengítette.
Koalíciós partnerei a nyárelőn alaposan megszívatták az MKP-t, bár a magyar párt már hozzászokhatott, hogy folyamatosan van valami a szájában, csak nem tudta, le kell-e nyelni, vagy ki kell kiköpni. Nemcsak hogy a nyolcmegyés változatot fogadta el a múlt héten a pozsonyi parlament, hanem még az önkormányzatiságot is gyengítette.

A szlovák kormány az év első negyedében a baloldali miniszterek ellenszavazata mellett, de a magyarok voksával elfogadta a tizenkét megyés változatot, amelyben bár nem szerepelt az MKP által szorgalmazott úgynevezett Komárom vagy Duna menti megye, de úgy tűnt, ez lehet a kompromisszumos megoldás. Aztán három hónapon át a magyar párt radikálisai a vezetést bírálták a kompromisszum miatt, a baloldal a koalíciót csesztette és egyezkedett Meciar pártjával, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS), hiszen elképzelései a megyék számáról és a centralizált decentralizációról megegyeztek a már létező elrendezéssel, amit még a Vlado kormányzása idején fogadtak el. A parlament elé került tizenkét megyés kormányjavaslatot második olvasatban egy HZDS-es képviselő javaslatára nyolcasra változtatták, ezt megszavazta a baloldal és az önmagát szintén baloldalinak deklaráló kormányzó SOP-frakció (itt nyomta a szavazógombot egykoron Rudolf Schuster beteges államfő) is. Persze voltak e görög drámának

baljós előjelei,

hiszen két nappal korábban módosította együtt a munka törvénykönyvét a baloldal és a HZDS. Majd a végső szavazásnál csatlakozott a Mikulás Dzurinda-féle Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) is, csupán az MKP, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és néhány független képviselő szavazott a javaslat ellen. Ezután rögvest lemondott a reformért felelős kormánybiztos és a Dzurinda pártjához tartozó, reformot felügyelő miniszterelnök-helyettes, persze csak a reform további felügyeletéről. Bugár Béla, az MKP elnöke a miniszterelnököt is távozásra szólította fel, aki ehelyett inkább üdvözölte az új közigazgatási rendet. A nyolc megye azt jelenti, a magyarok csupán kettőben,

a nyitraiban és a nagyszombatiban érik el

a húsz százalékot (ha a népszámlálás nem hoz eszeveszett adatokat), vagyis a magyar lakosság ezekben használhatja kerületi szinten is anyanyelvét, és itt indíthat eséllyel jelölteket a megyei önkormányzatokba - de a megyefőnök-választásnál szinte nem is rúghat labdába, aki magyar. Ugyanis elfogadták egy másik ellenzéki képviselő javaslatát is, miszerint két fordulóban választják a megyei falkavezért. Szlovákiában még ma is olyan a helyzet, hogy bármelyik szlovák párt visszalépteti jelöltjét egy másik szlovák javára, még akkor is, ha messze vannak egymástól, mint Athén Kecskeméttől, csak magyaré ne legyen a karmesteri pálca. Emiatt volt igazán meglepő Dzurinda ujjongása, hiszen még a szlovák sajtó is úgy kommentálta az MKP kilépési szándékát, hogy Dzurinda elvesztette utolsó kormánybeli mankóját azzal, hogy Bugár beintett neki.

Az elfogadott reformban nem is a megyék száma a legmegdöbbentőbb, a városok és falvak uniója is csak haloványan pedzegette az elfogadott irányszámok elfogadhatatlanságát, sokkal inkább két, a HZDS által beterjesztett módosítás srófolta fel a demokratikusabban gondolkodó közvéleményt. Ugyanis, ha a kormány államellenesnek minősíti a regionális önkormányzatok valamely döntését, jogában áll azt meghiúsítani. Ezenkívül a regionális önkormányzat nem köthet szerződést határon túli önkormányzati partnerekkel. Amellett, hogy ez az önkormányzatiság és az alulról építkezés szemen köpése, fellelhetjük benne a többség kisebbségi érzését. Büszke az ellenzék, hogy ismét kivédte a határrevíziót - ami senkinek eszébe nem jutott -, még olyan áron is, hogy adtak a demokráciának. Fóbiában fürdenek.

Sokaknak most egyetlen reménye maradt:

hátha Rudolf Schuster államfő nem

írja alá a törvényt. Erre azonban kevés az esély, mert az éppen Brazíliában üdülő elnök hazaüzent, üdvözölve a törvényt, lett légyen az bármilyen is, bár minimalista természete kicsit sokallta a nyolc megyét, inkább négyet szeretett volna. Demokráciaérzékenysége - ha van ilyen - pedig minden hájjal meg van kenve.

Feszítették tehát a húrt az MKP koalíciós partnerei, a magyar párt eddig mindent kibírt, de ezt az injekciót már nem tudják beadni a választóiknak. Bár minden partnere szerint túlreagálta a magyar párt a történteket, Bugárék tudják: a sok meghunyászkodás és kompromisszum után el kell hagyniuk a kormányt, és ehhez az Országos Tanács felhatalmazását kérik, amely augusztus végén ül össze. Várhatóan három tábor fog összecsapni a testületben: akik féltik seggük alatt a széket, akik amúgy is kimaradtak mindenből, és akik elégedetlenek, vagy azok lettek. Képviselői padsorokat kell majd egyeseknek elhagyniuk, a minisztériumok apparátusából kiesik vagy száz magyar, akik leginkább a pártközpontot veszik majd célba. Dzurindáék azért nem estek pánikba, mert sejtik, hogy az MKP nem fog együtt szavazni a HZDS-szel és a nemzeti radikális SNS-szel. Bugár jelezte is, többnyire támogatni fogják a kormányt - amelynek szüksége is lesz a magyar voksokra, mert a 150 tagú parlamentben így 75 képviselője marad -, csak a koalíciós szerződést nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Az MKP tette meg így legkorábban azt, amivel már a kereszténydemokraták, a baloldaliak és az SOP-sek is fenyegetőztek. ´k azonban a szart akarták magukról lerázni azzal, hogy távoznak, a magyar pártot pedig belekényszerítették ebbe.

Kár. Ki tudja, mikor kerülhet a magyar párt ismét kormányba: úgy néz ki, egy év múlva ismét a populisták kezdik el a garázdálkodást Szlovákiában.

- nz -

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.