Nyolc megye Szlovákiában: Kilépés előnyben

szerző
- nz -
publikálva
2001/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Koalíciós partnerei a nyárelőn alaposan megszívatták az MKP-t, bár a magyar párt már hozzászokhatott, hogy folyamatosan van valami a szájában, csak nem tudta, le kell-e nyelni, vagy ki kell kiköpni. Nemcsak hogy a nyolcmegyés változatot fogadta el a múlt héten a pozsonyi parlament, hanem még az önkormányzatiságot is gyengítette.

Koalíciós partnerei a nyárelőn alaposan megszívatták az MKP-t, bár a magyar párt már hozzászokhatott, hogy folyamatosan van valami a szájában, csak nem tudta, le kell-e nyelni, vagy ki kell kiköpni. Nemcsak hogy a nyolcmegyés változatot fogadta el a múlt héten a pozsonyi parlament, hanem még az önkormányzatiságot is gyengítette.

A szlovák kormány az év első negyedében a baloldali miniszterek ellenszavazata mellett, de a magyarok voksával elfogadta a tizenkét megyés változatot, amelyben bár nem szerepelt az MKP által szorgalmazott úgynevezett Komárom vagy Duna menti megye, de úgy tűnt, ez lehet a kompromisszumos megoldás. Aztán három hónapon át a magyar párt radikálisai a vezetést bírálták a kompromisszum miatt, a baloldal a koalíciót csesztette és egyezkedett Meciar pártjával, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (HZDS), hiszen elképzelései a megyék számáról és a centralizált decentralizációról megegyeztek a már létező elrendezéssel, amit még a Vlado kormányzása idején fogadtak el. A parlament elé került tizenkét megyés kormányjavaslatot második olvasatban egy HZDS-es képviselő javaslatára nyolcasra változtatták, ezt megszavazta a baloldal és az önmagát szintén baloldalinak deklaráló kormányzó SOP-frakció (itt nyomta a szavazógombot egykoron Rudolf Schuster beteges államfő) is. Persze voltak e görög drámának

baljós előjelei,

hiszen két nappal korábban módosította együtt a munka törvénykönyvét a baloldal és a HZDS. Majd a végső szavazásnál csatlakozott a Mikulás Dzurinda-féle Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) is, csupán az MKP, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és néhány független képviselő szavazott a javaslat ellen. Ezután rögvest lemondott a reformért felelős kormánybiztos és a Dzurinda pártjához tartozó, reformot felügyelő miniszterelnök-helyettes, persze csak a reform további felügyeletéről. Bugár Béla, az MKP elnöke a miniszterelnököt is távozásra szólította fel, aki ehelyett inkább üdvözölte az új közigazgatási rendet. A nyolc megye azt jelenti, a magyarok csupán kettőben,

a nyitraiban és a nagyszombatiban érik el

a húsz százalékot (ha a népszámlálás nem hoz eszeveszett adatokat), vagyis a magyar lakosság ezekben használhatja kerületi szinten is anyanyelvét, és itt indíthat eséllyel jelölteket a megyei önkormányzatokba - de a megyefőnök-választásnál szinte nem is rúghat labdába, aki magyar. Ugyanis elfogadták egy másik ellenzéki képviselő javaslatát is, miszerint két fordulóban választják a megyei falkavezért. Szlovákiában még ma is olyan a helyzet, hogy bármelyik szlovák párt visszalépteti jelöltjét egy másik szlovák javára, még akkor is, ha messze vannak egymástól, mint Athén Kecskeméttől, csak magyaré ne legyen a karmesteri pálca. Emiatt volt igazán meglepő Dzurinda ujjongása, hiszen még a szlovák sajtó is úgy kommentálta az MKP kilépési szándékát, hogy Dzurinda elvesztette utolsó kormánybeli mankóját azzal, hogy Bugár beintett neki.

Az elfogadott reformban nem is a megyék száma a legmegdöbbentőbb, a városok és falvak uniója is csak haloványan pedzegette az elfogadott irányszámok elfogadhatatlanságát, sokkal inkább két, a HZDS által beterjesztett módosítás srófolta fel a demokratikusabban gondolkodó közvéleményt. Ugyanis, ha a kormány államellenesnek minősíti a regionális önkormányzatok valamely döntését, jogában áll azt meghiúsítani. Ezenkívül a regionális önkormányzat nem köthet szerződést határon túli önkormányzati partnerekkel. Amellett, hogy ez az önkormányzatiság és az alulról építkezés szemen köpése, fellelhetjük benne a többség kisebbségi érzését. Büszke az ellenzék, hogy ismét kivédte a határrevíziót - ami senkinek eszébe nem jutott -, még olyan áron is, hogy adtak a demokráciának. Fóbiában fürdenek.

Sokaknak most egyetlen reménye maradt:

hátha Rudolf Schuster államfő nem

írja alá a törvényt. Erre azonban kevés az esély, mert az éppen Brazíliában üdülő elnök hazaüzent, üdvözölve a törvényt, lett légyen az bármilyen is, bár minimalista természete kicsit sokallta a nyolc megyét, inkább négyet szeretett volna. Demokráciaérzékenysége - ha van ilyen - pedig minden hájjal meg van kenve.

Feszítették tehát a húrt az MKP koalíciós partnerei, a magyar párt eddig mindent kibírt, de ezt az injekciót már nem tudják beadni a választóiknak. Bár minden partnere szerint túlreagálta a magyar párt a történteket, Bugárék tudják: a sok meghunyászkodás és kompromisszum után el kell hagyniuk a kormányt, és ehhez az Országos Tanács felhatalmazását kérik, amely augusztus végén ül össze. Várhatóan három tábor fog összecsapni a testületben: akik féltik seggük alatt a széket, akik amúgy is kimaradtak mindenből, és akik elégedetlenek, vagy azok lettek. Képviselői padsorokat kell majd egyeseknek elhagyniuk, a minisztériumok apparátusából kiesik vagy száz magyar, akik leginkább a pártközpontot veszik majd célba. Dzurindáék azért nem estek pánikba, mert sejtik, hogy az MKP nem fog együtt szavazni a HZDS-szel és a nemzeti radikális SNS-szel. Bugár jelezte is, többnyire támogatni fogják a kormányt - amelynek szüksége is lesz a magyar voksokra, mert a 150 tagú parlamentben így 75 képviselője marad -, csak a koalíciós szerződést nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Az MKP tette meg így legkorábban azt, amivel már a kereszténydemokraták, a baloldaliak és az SOP-sek is fenyegetőztek. ´k azonban a szart akarták magukról lerázni azzal, hogy távoznak, a magyar pártot pedig belekényszerítették ebbe.

Kár. Ki tudja, mikor kerülhet a magyar párt ismét kormányba: úgy néz ki, egy év múlva ismét a populisták kezdik el a garázdálkodást Szlovákiában.

- nz -

szerző
- nz -
publikálva
2001/28. (07. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...