„Óriási bizalmi válság”

Sinkovics Norbert újságíró, az Újvidéki Egyetem oktatója a szerbiai tüntetésekről

Tavaly november 1-jén leszakadt az újvidéki vasútállomás épületének egy része. A tra­gédia tizenöt halálos áldozatot követelt, és a gyászt a számonkérés igénye, majd a nyílt tiltakozás váltotta fel. A diákok átlátható igazságszolgáltatást és a korrupció számonkérését követelve lezárták az ország egyetemeit. Közben megbukott a kormány és Újvidék vezetése is. Szombaton és vasárnap hatalmas demonstrációt tartottak a városban.

Magyar Narancs: Az Újvidéki Egyetem média és kommunikáció tanszékén tanítasz, közben szabadúszó újságíróként is dolgozol. Lehetséges-e egyszerre résztvevőként és kívül­állóként figyelni mindazt, ami most történik Újvidéken és Szerbiában?

Sinkovics Norbert: Valóban igyekszem tudósítani is az eseményekről, de fontosabb, hogy benne vagyok abban a tanári csoportban, amelyik támogatja a diákokat. Azt le kell szögezni, hogy a megmozdulásokat a diákok szervezik, ehhez semmi köze sincs a tanári gárdának. Az oktatók ott segítenek, ahol a diá­kok ezt kérik tőlük, például önkénteskednek a vonulások biztosításánál, vagy az élelmezés logisztikáját szervezik.

MN: A hétvégi újvidéki demonstráció a hídfoglalásokkal és a belgrádi diákok menetével együtt nagyszabású megmozdulás volt. Mit szól ahhoz a város, hogy a belpolitikai elégedetlenség színpadává vált?

SN: Ez a tüntetés a hidak elfoglalásával és a diákmenettel együtt minden idők legnagyobb újvidéki tömegdemonstrációja volt. Még a 2000. október 5-i tömeget is felülmúlta a mostani, és akkor rezsimváltás lett a vége. A tüntetők mindhárom fő hidat lezárták délután háromtól hatig, majd a Szabadság hidat másnap hatig tartották blokád alatt. A Szabadság híd folytatása a Felszabadulás sugárút, ami egyenesen a vasútállomás leomlott épületéhez vezet – a helyszínnek egyértelmű szimbolikus jelentősége volt. De a praktikus szempont is számított. Ez a vonal ugyanis kettészeli a belvárost, tehát az egész napos blokád jórészt megbénította a közlekedést, átalakította a centrum bejárhatóságát, elérhetőségét.

MN: Újvidék a központ, de a tiltakozások országos szinten is zajlanak – mennyire fontos mindez Belgrádban vagy Kragujevacban?

SN: Ez országos elégedetlenségi hullám. Nagyjából hatvan állami egyetemi kar épületét vonták zárlat alá a diákok, köztük az összes belgrádi, kragujevaci vagy niši kart is. Az Újvidéki Egyetemnek tizennégy kara van, abból az összes újvidéki székhelyű intézmény zárlat alatt van, beleértve a rektorátus épületét is. Van egy kar Nagybecskereken, az is blokád alatt van, és a három szabadkai kar közül az egyik. Egy másik nincs ugyan lezárva, de a tizenöt perces tiltakozásokhoz csatlakoztak. Egy pedig, a magyar nyelvű tanítóképző kar, nem csatlakozott a tiltakozáshoz.

MN: Miért épp a magyar nyelvű kar nem érezte ennek szükségét?

SN: Az ottani hallgatói önkormányzat egy hónapja kiadott egy szűkszavú közleményt, miszerint támogatják ugyan a szerbiai egyetemisták követeléseit, de náluk nem lesz zárlat. Nyilván politikai okai vannak ennek. Alighanem a kar káderpolitikájára is komoly befolyása van a Vajdasági Magyarok Szövetségének, de hosszabb távú folyamat is meghúzódik a háttérben. A magyar közösség egyre inkább elszigetelődik Szerbia társadalmától. Kevesebb információt kap arról, hogy mi történik az országban, más forrásokat követnek, így sokszor ezeket az eseményeket nem is élik meg a sajátjukként. Ezt felerősíti, hogy a legtöbb magyar nyelvű médiaorgánum a Magyar Nemzeti Tanács kezében van, az MNT pedig a VMSZ kezében, tehát szinte teljes párt­kontroll alatt működik a helyi sajtó. A hivatalos médiumokban megjelenő hírek mind a VMSZ szempontjából mutatják az eseményeket, Pásztor Bálint pártelnök pedig hatékonyan vette át Orbán Viktortól például a pénteki rádióinterjúk formuláját, ő is rendszeresen kifejti, hogy hányadán kell állni az országos történésekkel. Vannak persze kivételek, magyar nyelvű független fórumok, elsősorban a Szabad Magyar Szó, a Családi Kör és az Átlátszó Vajdaság, de ez Dávid küzdelme Góliáttal a nyilvánosságért.