A régi-új horvát elnök, Zoran Milanović portréja

„Távozzatok, aljas ringyók!”

Külpol

Pár hete újraválasztották Horvátország államelnökét, Zoran Milanovićot. A magát szociáldemokratának nevező Milanović nem szereti sem az EU-t, sem a NATO-t, sem Ukrajnát, és ha teheti, a szétesés felé lökdösi Bosznia-Hercegovinát. Legfontosabb, hovatovább egyetlen életcélja a Horvátországból uniós és gazdasági sikertörténetet faragó kormányfő levadászása. És még rondán is beszél.

Zoran Milanović, akit a horvátok másodszor választottak meg köztársasági elnöküknek, nem fog összeállni Orbán Viktorral és Robert Ficóval. De még ha ez meg is történne – Milanović megbízhatatlan. Orbánnal jobban szót ért, ösztönösen, mint az egyik hím a másikkal; hasonló szuverenista elveket vallanak. Ficóhoz kevesebb a kapcsolódási pontja, és a szlovák miniszterelnök politikai pozíciója sem vonzza különösebben őt, jóllehet mindketten szociáldemokrata pártból jönnek. És Horvátország elnökének különben sincs a hazájában akkora hatalma, mint Orbánnak vagy Ficónak. Valós jogköre gyakorlatilag a külpolitika társformálására és a fegyveres erők főparancsnokságára korlátozódik. Nem alakul tehát köztük új, Európa-ellenes „hármas szövetség”, Orbán és Fico helyében nem is számítanék erre. Sőt, ha Romániában vagy Bulgáriában oroszbarát kormány kerülne hatalomra, Milanović tőlük is távol tartaná magát.

Utcakölyök, hát persze

Milanović ugyanis sznob. Mégpedig olyan sznob, aki azt terjeszti magáról, hogy az utcán nőtt fel, veszélyes környéken, veszélyes és sármos hímek között – de ez nem igaz. Valójában egy kommunista funkcionárius gyermeke, aki, mint sokan mások, Jugoszlávia szétesése után betagozódott a Tudjman-rendszerbe. Édesanyja angoltanár. Milanović jószerével kétnyelvű, a sajtótájékoztatóin, hivatalos beszédeiben nem is tudja megállni, hogy angol fordulatokat szőjön a szövegébe. Jó iskolákba járt és jó tanuló volt, a környék, ahol felnőtt, egyáltalán nem volt veszélyes – minden, amit az utcai életéről kitalált, romantikus fantázia. Az egyetlen „utcai” vonása a lobbanékonysága: gyenge az önkontrollja, hajlamos a kirohanásokra, hihetetlen sértéseket képes bárki fejéhez vágni. Ezek listája sokkoló, ahogy az is, hogy úgy beszél, mint részegek a balkáni kocsmákban, mielőtt leverik a lámpát. Néha annyira elveszti az önuralmát, hogy horvátról angolra vált.

A tavaly tavaszi parlamenti választás előtt Milanović az ellenzék vezetőjének szerepébe helyezte magát, és bejelentette, hogy az ellenzék győzelme esetén saját magának adna kormányalakítási megbízást, és ő szeretne kormányfő lenni. Nem mondott le az államfői tisztségről, és nem indult el a választáson – egyszerűen csak „átcsúszott” volna egyik pozícióból a másikba. A horvát alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy ez vajon az alkotmány elleni puccsnak minősülne-e, és arra a következtetésre jutott, hogy a köztársasági elnök nem lehet sem kormányalakítási megbízott, sem miniszterelnök, még akkor sem, ha abban a szent pillanatban lemondana. Ez veszélyeztetné az állam alapjait.

Ami annyira felbőszítette Milanovićot, hogy vadul szidalmazni kezdte az alkotmánybíró­ságot, annak elnökét, Miroslav Šeparovićot „korrupt, analfabéta szélhámosnak” nevezte, aki korábban a titkosszolgálatnak dolgozott. A testület bíráit „istállói legyeknek” és „ban­dának” hordta el, egy ponton pedig angolul fordult hozzájuk: „In the name of God! Go! Go away, you sordid prostitutes!”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.