Új rendszerben szavaznak Romániában november 30-án a parlamenti választásokon. Az idén tavasszal elfogadott egyéni választókerületi rendszer szerint mandátumhoz az juthat, aki megszerzi a szavazatok 50+1 százalékát, minden párt egy jelöltet indíthat választókerületenként, és ha a bejutáshoz szükséges szavazati arány nem jön össze, a szavazatokat újraosztják az országos választási kosárból.
A választási törvény módosításától legalább úgy félnek a romániai pártok, mint amennyire örülnek neki. A módosítás révén mérhető lesz az egyéni teljesítmény, "arcot" kapnak azok a pártok, amelyeket eddig többnyire a pártfegyelem és a politikai stratégiájuk működtetett. Senki sem tudja azonban igazán, hogy mennyire lesz hatékony a töredékszavazatok újraelosztása, hány szavazat fog elveszni a politikailag nem egységes választókerületekben. A magyar képviselet szempontjából ez azt jelenti, hogy jelentős esély van arra, hogy képviselet nélkül maradjanak bizonyos szórványvidékek, de az RMDSZ a szavazat-visszaosztás révén mandátumot szerezhet olyan Kárpátokon túli területeken, ahol nem is élnek magyarok. Számszerűen nem csökken a szervezet befolyása, ha 6,5 százalékot szerez, akkor 6,5 százalékos pártként működhet a szenátusban és a parlamentben, képviseleti szempontból azonban bizonyos helyeken alulreprezentálttá válik, bizonyos körzetekben pedig valódi választók nélküli fantompártként működhet.
Biztosan azok jutnak majd mandátumhoz, akik elég "karizmatikusak", és e karizmájukat meg tudják támogatni drága és látványos kampánnyal. A kampány "pofára" megy, tele az ország képviselők irdatlan portréival. Az idei választásokon minden eddiginél nagyobb szerephez jut a magántőke.
A választási reform igazán az RMDSZ-t és a hozzá hasonló kis pártokat érinti, azokat, amelyek nem rendelkeznek egységes választókerületekkel, illetve szimpatizánsaik szétszórva élnek az országban. Ezekben a kis pártokban van a legkevesebb esélyes politikus, ide irányul a legkevesebb pénz is minden idők legtőkeigényesebb kampányában. Az RMDSZ-nek nagyon kevés a karakteres politikusa, hiába próbálkozik évek óta a fiatalítással. A jelenlegi kampány a középkorú, befutott és gazdag jelöltek kampánya. Az ötletdús fiatal képviselőjelölteknek nincs elég pénzük az induláshoz, az anyagilag jól eleresztett RMDSZ-politikusoknak pedig már nincs elég hitelük és bizalmi tőkéjük a folytatáshoz. A választási reform elindításának egyik célja pont ez volt Romániában: eltüntetni a kis pártokat, és tovább erősíteni a folyamatot, amely kétpólusúvá egyszerűsíti a politikai palettát. E polarizálódás sajnos azzal is járhat, hogy a román oligarchák osztják le egymás között a politikai szerepeket, és eszerint rajzolódik újra a pénzügyi és a politikai szféra viszonya.
A jelenlegi állás szerint Erdélyben a román jobboldal, az Erdélyen kívüli területeken pedig a bal tudhat maga mögött erős támogatást. Az ellenzéki Román Szociáldemokrata Párt támogatottsága az utóbbi hetekben biztos növekedést mutatott (most 31 százalékon áll), így sanszos a győzelmük. Szintén 30 százalék körül áll a jobboldali Demokrata Liberális Párt (PDL). A demokratákkal sokáig harcoló, önállóságáért küzdő román liberális párt pedig bár tovább zsugorodott, még mindig a királycsináló helyzetében van (az előjelzések szerint a szavazók 20 százalékát hozza). Az RMDSZ hasonló stratégiai szerepét elveszíteni látszik, bár eddigi 6 százalék körüli támogatottságát őrzi, de már aligha lesz szükség kormányzati részvételükre egy működőképes kormányhoz. Az új rendszerben a választási küszöb jelentősége csökkent, az 5 százalék alatt teljesítő pártok is mandátumot szerezhetnek, ha hat képviselői és öt szenátori szavazókörzetben abszolút többséget szereznek.
Az RMDSZ biztos szavazatokra csak a Székelyföldön számíthat, pontosabban Hargita és Kovászna megyében, egyedül itt van magyar többségű szavazókörzet. Maros megyében már annyira szórt etnikailag a magyarság (noha itt is vannak tömbmagyar területek), hogy az RMDSZ jelöltjeinek meg kell harcolniuk a mandátumokért. Bihar és Szatmár megyékben, melyek etnikailag szintén szórtak, még sikerült olyan választási kerületeket kiharcolnia az RMDSZ-nek, hogy nyílik némi esély a szavazattöbbségre. A határ menti együttműködés szempontjából stratégiai fontosságú Arad és Máramaros megyékben, illetve a befektetési, ipari és üzleti térképen előkelő helyet élvező Brassó megyében csak akkor van esélye az RMDSZ-nek, ha a Székelyföldön nagyon magas lesz a részvétel, és így nő a visszaosztható szavazatok száma is. A legutóbbi önkormányzati választások, illetve EP-választások során tapasztalt részvétel, valamint a most ismertté vált közvélemény-kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy a Székelyföld felől kevés eséllyel érkezik mentőöv a szórvány felé. Az pedig szinte biztos, hogy a gazdasági szempontból, illetve a határ menti együttműködések szempontjából stratégiai fontosságú Temes megye nem fog magyar mandátumot produkálni, és vesztesnek tűnik Hunyad és Fehér megye is, szintén jelentős gazdasági, ipari központok.
Egy biztos, az új választási rendszer tovább etnicizálta a romániai magyar politikai kultúrát. Az RMDSZ politikusai attól tartanak, hogy a szórványban a választók esélytelennek tartják majd a magyar képviselőket, és vagy nem mennek el szavazni, vagy inkább az esélyesebbnek tartott román jelöltre adják szavazatukat. Az RMDSZ-kampány ezért minden eddiginél jobban hangsúlyozza a magyar összefogás jelentőségét, és az etnikai politikai célok érvényesítését. Szintén a reform következménye, hogy tovább nőtt és aránytalanul megerősödött a Székelyföld politikai jelentősége: azok a konfliktusok, amelyeket mindeddig Székelyföld produkált, tovább élnek és kiszélesedhetnek.
