A hétvégi amerikai választási forduló mellett helyi népszavazásokra is sor került. Ezek közül következményeit tekintve talán a legfontosabb lehet – nem lebecsülve Puerto Rico bejelentkezését a szövetségi állam státuszra – az a három referendum, melyet a marihuána, azaz az élvezeti célokat szolgáló kenderszármazékok legalizálásáról tartottak. A három helyi voksolás közül az oregonin, ha kis arányban is, de elbukott a dekriminalizálást célzó kísérlet, ám az északnyugati Washington állam és Colorado szavazóinak többsége úgy döntött, hogy jóváhagyja az ottani törvényi kezdeményezéseket. Ez annyit jelent, hogy ebben a két államban ezután – a most jóváhagyott törvények által korlátozott formában és megfelelő állami szervek felügyeletével – legális lesz az élvezeti célú kender termesztése, származékainak forgalmazása és fogyasztása.
28 grammot még lehet
Coloradóban, ahol a még nem végleges adatok szerint az igenek 53 százalékot kaptak, a Colorado Amendment 64 javaslat felett ítélt a nép, amely 1 uncia (28 gramm) alatt törvényesen birtokolhatóvá teszi a marihuánát a 21 éven felüli polgárok számára. A törvény államilag üzemeltetett marihuánaültetvényeket létrehozását teszi lehetővé, amelyek az állami adóhatóság felügyelete alatt működő feldolgozóknak és boltoknak adhatják el a növényt. Egy magánszemély ezzel szemben maximum 6 tő növényt (ami nem holmi „vadkender” – a gondosan nemesített fajtákról van szó!) nevelhet otthon saját felhasználásra.
Képünk csak illusztráció!
Fotó: MTI
Washington államban (amely nem keverendő össze a fővárost, azaz Washington D.C.-t is magában rejtő Columbia szövetségi kerülettel) az első eredmények szerint 55 százalékot kaptak az igenek. Itt a Washington Initiative 502 törvényjavaslatról szavaztak a polgárok, amely az alkoholhoz hasonló szabályozást vezet be a cannabis esetében – abban a tekintetben is, hogy a fogyasztók számára itt is 21 év lesz a korhatár. A fűvel kapcsolatos (például adó- és jövedéki) ügyeket az állami szeszellenőrzési hatóság fogja a kezében tartani, a termesztést, a feldolgozást és a forgalmazást itt is állami engedéllyel rendelkező vállalkozások intézik majd. Colorado államban például 15 százalékos fogyasztási adót vetnek ki a cannabisszármazékokra nagykerszinten, míg Washingtonban 25 százalékos forgalmi adó érvényesül minden kereskedelmi szinten.
A törvények gondoskodnak a bevételek méltó elosztásáról is: Coloradóban például az első 40 millió dollárt az iskolaépítési alapnak szánják, a fennmaradó rész pedig megy a költségvetésbe, Washington államban még ennél is alaposabban szabták meg a fűből és más kenderszármazékokból befolyó pénz útját. Itt 125 ezer dollárt szánnak az adóbevételekből kutatási célokra, 50 ezer megy majd szociális és egészségügyi jelentésekre, 5 ezret költenek internetes prevencióra, 1,5 millió dollár jut az állami szeszfelügyeletnek, 10 százaléka prevencióra, 50 százaléka a Washingtoni egészségügyi terv finanszírozására, míg 5 százaléka közösségi ellátásra juthat.
Mentális fordulat
Mondanunk sem kell, eme sikeres népszavazások óriási jelentőségűek. Mindenekelőtt évtizedek után először sikerült legális formában és nem restriktív módon szabályozni a marihuána és más cannabisszármazékok fogyasztását az Egyesült Államokban. Igaz, nem minden előzmény nélkül, hiszen ebben a pillanatban is tizenhét szövetségi államban lehet szabályozott, engedélyezett keretek között egészségügyi célokból fogyasztani marihuánát. Ez az első eset viszont, hogy ezt pusztán rekreációs (azaz szabadidős) célokból is engedélyezi egy törvény. Figyelemre méltó e fejlemény abból a szempontból is, hogy a közhangulat megfordulását is jelzi.
A mostani eredményeket már előrevetítette egy nyáron közzétett Gallup-kutatás, amely szerint az amerikai felnőtt lakosság többsége már az ellenőrzött körülmények között való legalizálást pártolja a teljes tiltással szemben – ez óriási fordulat nem csupán a hetvenes, de a kilencvenes évek többségi álláspontjához képest is. Mondanunk sem kell, hogy eme fordulatnak hamarosan érvényesülnie kell a politikai kommunikációban – ahogy az Obama-adminisztráció is érzékelhetően más nyelven szól erről a kérdésről, mint elődei (más kérdés, hogy ez a szövetségi gyakorlatban eddig nem nagyon érhető tetten).
Egy maréknyi fű
Fotó: MTI
A mostani népszavazási döntések következményei ugyanakkor jogi-alkotmányos konfliktusokat is előrevetíthetnek, hiszen a szövetségi törvények továbbra is szigorúan üldözik a cannabisszármazékok termelését, forgalmát, sőt fogyasztását is. A két különböző szintű törvényi szabályozás kollíziójának feloldására viszont már megoldási módozatokat kínál az élő kaliforniai jogi gyakorlat. Itt ugyan két évvel ezelőtt elbukott a rekreációs célú marihuánahasználatot legalizálni kívánó népszavazás, ám az egészségügyi célú használatot engedélyezi egy korábban szintén népszavazással megerősített törvény (hivatalos nevén a Könyörületes használat törvény) – ennek révén mindenekelőtt a sclerosis multiplexben szenvedők, illetve kemoterápiával kezelt daganatos betegek tüneteit enyhítheti az orvosi fű. Kaliforniában az érvényes orvosi ajánlással rendelkező betegek, sőt kijelölt gyámjaik is termeszthetnek és maguknál tarthatnak marihuánát.
A törvények olyannyira védik a menet közben létrejött legális termelési és elosztási rendszert, hogy ezt számos bírósági verdikt is megerősítette. Egy 2007-es határozatban (City of Garden Grove v. Superior Court) egy helyi bíróság kötelezte a Garden Grove-i rendőrséget, hogy szolgáltassa vissza egy Felix Kha nevű beteg fűkészletét, s egyben azt is leszögezte: a rendőrségnek nem az lenne a dolga, hogy a szövetségi drogtörvény végrehajtását forszírozza a helyi törvényekkel szemben! A kaliforniai legfelsőbb bíróság 2010-ben egy döntésében meg is szabta, mennyi füvet termeszthet otthon egy állampolgár, s egyben kimondta: egy érvényes orvosi engedéllyel bíró betegnek joga van ésszerű mennyiséget termeszteni és magánál tartani. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága több döntésében is fenntartotta a szövetségi kormány jogát arra, hogy a maga hatáskörében szabályozza és akár büntesse a cannabis termelését, forgalmát és fogyasztását.
Előremutató
A mostani népszavazási döntések arra mutatnak, hogy immár az Egyesült Államokon belül is olyan vegyes szabályozás lép életbe, mint amely a világ egészét jellemezi – legalábbis ami a cannabis legalitási pozícióját jellemzi. A skála egyik végpontján találhatók azon államok, amelyekben a törvény szigorúan büntetni rendeli a kenderszármazékok legcsekélyebb mennyiségének birtoklását, terjesztését és termesztését is (ide tartozik még mindig az Egyesült Államok legtöbb szövetségi állama, vagy Japán mellett például Magyarország is), míg a másik végponton olyan országok találhatók, ahol a fűfogyasztást, sőt -termelést majdnem szokásjog alapján engedélyezik, vagy ha papíron illegális is, a hatóságok gyakorlatilag (legalábbis egy bizonyos tételig) szemet hunynak felette. S miközben már most is számos ország (közöttük jó néhány latin-amerikai állam) gondolkodik a fűkérdés határozott dekriminalizálásáról, a termelés, forgalmazás és fogyasztás legális keretek közé tereléséről, szinte nem találunk két olyan országot, amely azonos módon rendezné e problémát. És akkor még nem is szóltunk az ENSZ sok szempontból megkérdőjelezhető és elavult saját direktíváiról és drogpolitikájáról: a világszervezet illetékes szervei, élükön az orosz „drogcárral”, Jurij Fedotovval még mindig a drogháború sikeres megvívásának utópiáját hajszolják.
Ebből a szempontból is előremutatóak és reménykeltőek a mostani amerikai történések. Ahogy az Egyesült Államok korábban mintákat kínált a tudatmódosítók széles köre – benne a propaganda szintjén nem is oly könnyű drognak tekintett marihuána – kriminalizálásához és üldözéséhez, úgy a közeljövőben a világ első számú szuperhatalma és bezzegországa (legalábbis annak néhány szövetségi állama) úttörő szerepet játszhat a fű ellenőrzött körülmények között történő rekreációs célú használatában is – amely még hasznot is hajt az államnak.
