A zömében magyarok lakta Hargita megye kistelepülésein a konfliktusok túllépték az eddig szokott mértéket, a helyi érdekű összeszólalkozásokat. A Csíkszereda vonzáskörzetébe eső Csíkszentmártonban egy legelővita fajult el annyira, hogy a helybeli magyarok szervezetten rátámadtak a faluvégen lakó cigányokra: volt, akinek csak az ablakait törték be, volt, akinek lakhatatlanná vált a háza a fejszés-kaszás támadások után. Sokan menekültek el a faluból Csíkszereda városszéli negyedeibe, voltak, akik a közeli erdőkben húzták meg magukat. Aki maradt (mert sok gyerekkel nem tudott menekülni), az jobbára csak éjjel jár ki az utcára: a levegőben lincshangulat érződik. Azokat a cigányokat, akiknek nincs bejelentett lakhelyük Csíkszentmártonban, távozásra szólították fel, azokat az állattartókat pedig, akiknek nincs saját földjük, arra, hogy adják el az állataikat.
Pár nappal a csíkszentmártoni események után a szomszédos Csíkszentkirályon történt kísértetiesen hasonló eset. Egy kocsmai összeszólalkozás torkollott
késelésbe, majd gyújtogatásba
Több gazdasági épület is lángra kapott a romák lakta utcában, volt, akinek az égő istállóból menekülő lovát verték agyon a dühödt magyarok. A román diszkriminációellenes tanács államtitkára, Haller István úgy véli, nem elszigetelt jelenségekről van szó, hanem jól körülhatárolható trendről: a válság miatt a gazdaságilag fejletlen Székelyföldön az átlagosnál is nagyobb a szociális feszültség, a rendőrség és a megyei önkormányzat a romániai átlaghoz képest is tehetetlen. Nincs is nagyon stratégia arra, hogy lehetne kezelni e konfliktusokat (és a mögöttük húzódó rendezetlen birtokviszonyokat, a nem létező szociális gondoskodást és munkaerő-politikát, a székely vidékek elmaradottságát, szegénységét).
A román rendőrök félnek beavatkozni, mert attól tartanak, hogy magyarellenességgel vádolják őket. Csíkszentkirályon a tömeget az bőszítette fel, hogy a rendőrök szabadon engedték a kocsmai verekedés egyik roma érintettjét, mert a fogva tartásához nem volt elég jogalap. A felháborodás akkora volt, hogy több mint száz rendőrt kellett napokra a helyszínre vezényelni.
A román nyilvánosság érzékenyen reagál a magyar-cigány konfliktusra: bár a cigányellenesség különböző formái az egész országban megjelennek, a székelyföldi események szervezettségükben, jellegükben mások, mint ami az ország többi megyéjében tapasztalható. Haller szerint a székelyföldi magyar emberek figyelnek a magyarországi eseményekre: ezért váltak élesebbé, militánsabbá a konfliktusok. A legnagyobb romániai jogvédő szervezet, a Romani Chris a helyszínen vizsgálódik, több elemző attól tart, hogy a Magyar Gárda közvetlen kapcsolatban áll a székelyföldiekkel, ezért a román állambiztonság vizsgálatát kérik. A roma jogvédők bukaresti tiltakozó akciót helyeztek kilátásba, ha a székelyföldi erőszakhullám folytatódik. A megyei önkormányzatot azzal vádolják, hogy passzívan támogatja a cigányellenességet, és nem tesz eleget adminisztratív, szociális kötelezettségeinek. Az önkormányzat a kormányzati politikával és a rendőrség felkészületlenségével magyarázza, hogy kezelhetetlenné vált a helyzet. Megjelent a román sajtóban olyan vád is, hogy a Magyar Gárda akarja "megtisztítani" a magyarlakta területeket a cigányoktól: függetlenül attól, hogy Magyarországról vagy Romániáról van-e szó.
A gárda székelyföldi jelenlétéből eddig annyi volt látható, hogy a konfliktusgóchoz közeli Csíkszeredában tüntettek július elején Budaházy György szabadon bocsátásáért helyi szimpatizánsok. A magyar szélsőjobb azonban ennél több szót kér az idén nyáron Erdélyben. Hargita megyében rendezik minden évben az Erdélyi Magyar Ifjak nevű jobboldali szervezet találkozóját. Az idén a tábor díszvendége Vona Gábor, s várják Morvai Krisztinát is. A tábort a Hargita megyei önkormányzat is finanszírozza. Erre utalva nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter, az államelnöki hivatal kisebbségügyi tanácsosa, hogy Hargita megyében a szélsőjobb hangsúlyosan jelen van, a Székelyföldön pedig a cigányellenességre építi programját.
