A szlovákiai választási küzdelem első fejezete a legnépszerűbb kereskedelmi tévé, a Markiza ostroma volt.
Így kezdődött
A tévé épületét egy kisebb zsoldoshadsereg foglalta el; a hadakat vezető duó leváltottnak minősítette és az épületből kivezettette Pavol Rusko addigi - ellenzékinek számító - tulajdonos-vezérigazgatót, és egy gyors lefolyású bírósági végzésre hivatkozva kijelentette: ők az új tulajdonosok. Beültek a hírszerkesztőségbe, és rendelkezni kezdtek, hogyan nézzen ki az esti tévéhíradó. Jelezték, hogy az ügyben politikai motívumot keresni időfecsérelés lenne: szó sincs arról, hogy Vladimír Meciar miniszterelnök és mozgalma érdekeit képviselnék, csak jogos tulajdonukat akarják saját elképzeléseik szerint igazgatni. Véletlen egybeesés, hogy a kormány több mint egy éve hadakozik az ellenzéki véleményeknek is helyt adó Markizával. Az is érdekes, hogy az - egyébként lassúságukról híres - szlovákiai bíróságok és végrehajtók a Markiza-ügyben valószínűleg kelet-európai gyorsasági rekordot döntöttek. Az ellenzék egybehangzó véleménye szerint az ügy hátterében a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz közeli körök állnak; fő céljuk a Markiza megszerzése, műsorainak és hangvételének megváltoztatása volt. A dolog azóta részben rendeződött, mert kiderült: az akció mégsem volt kellőképpen előkészítve, és a Markiza szerkesztősége ellenállt a közvetlen cenzúrának.
Meciar ideges. Sokáig biztos befutónak tekintett mozgalma minden erőfeszítés dacára képtelen népszerűségét 25 százalék fölé tornászni, és a legnagyobb ellenzéki tömörülés - a Mikulás Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Koalíció - veszélyezteti a pozícióját. Ha most tartanák a választásokat - az előrejelzések szerint -, az ellenzék kétszer annyi szavazatot kapna, mint a jelenlegi kormánypártok, ráadásul az ellenzéki pártok között egyre jobb és hatékonyabb az együttműködés.
Így folytatódott
Ha nem változik a helyzet, a szeptember végi választásokon a konzervatív-liberális Szlovák Demokratikus Koalíció, a kassai polgármester, Schuster jobbközép Polgári Egyetértés Pártja, a Demokratikus Baloldal Pártja és a konzervatív-liberális Magyar Koalíció Pártja együtt parlamenti többséget szerezhet. Többen úgy vélik, egy ilyen politikailag és nemzetiségileg vegyes társaságnak nehéz lesz működőképes kormánykoalíciót létrehoznia; még nehezebb lenne azonban a lukasenkói módszereket előszeretettel alkalmazó Meciarnak - vagy a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Pártnak - a fent említett négyes bármelyik tagjától valamilyen támogatást szereznie a kormányzás folytatásához (hiszen az az eddigi kormányzási gyakorlat folytatását is jelentené).
A helyzet meglehetősen bonyolult, kétségbeesésre azonban elsősorban Meciarnak van oka: neki eddig szinte minden sikerült, s most első ízben történhet meg, hogy nem ő lesz a választások győztese (és még esetleges győzelme esetén sem valószínű, hogy egykönnyen kormányt tud alakítani). Érthető hát idegessége és az egyre kétségbeesettebb lépések sorozata.
Miután a Markiza ostroma nem járt sikerrel, Hudec kulturális miniszternek is támadt egy korszakalkotó ötlete: beadvánnyal fordult a tévéket és rádiókat felügyelő tanácshoz, és azt kérte, hogy a tanács azonnali hatállyal tiltsa be az összes nem kormánypárti tévé és rádió adását, beleértve természetesen a Markizát is. Szerinte ugyanis azok az új közigazgatási törvény elfogadása után nem igazították működésüket az újonnan kialakult területi viszonyokhoz, ezért sugárzásuk törvényellenes. Az ötletet még az egyébként kormánypárti médiatanács tagjai is abszurdnak minősítették, és nem voltak hajlandók érdemben foglalkozni vele.
Ugyancsak borzolta a kedélyeket a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyik választási plakátja, amelyik a "Szíved országa" szlogennel az egyik szlovák nemzeti jelképnek számító Kriván hegycsúcsot ábrázolta. Kiderült: a hegycsúcs valóban a Kriván, az alatta elterülő festői táj azonban svájci illetőségű, és a csodaszép ország csak a reklámügynökség jóvoltából alkot - nemzeti szívet melengető - harmonikus egységet. A Mozgalom kampányvezetői hidegvérűen kijelentették, hogy csupán egy kreatív ötlet megvalósításáról van szó. Az ellenzéki Polgári Egyetértés Pártja azonnal megjelentetett egy igazi Kriván-fotót "Szíved igazi országa" szlogennel.
Ez is van még
Meciar mozgalma egyébként semmit sem kíván a véletlenre bízni. Az ellenzék szerint a közszolgálati tévében és a Szlovák Információs Szolgálatban elkészültek az ellenzéki pártvezéreket kompromittáló filmek, és csak a megfelelő pillanatot várják, hogy bemutathassák őket. A baloldali Pravda című napilap megszerezte Meciarék kampánystratégiájának egyik belső anyagát. E szerint Meciar mozgalma a kampánycsend idejére olyan "médiabombát" készít elő, amelyiktől az eddig nem túl biztató választási esélyek megváltoztatását remélik. Az ügynek van előzménye: Meciar négy évvel ezelőtt az első választási nap estéjén a közszolgálati tévé jóvoltából - egyenes adásban - eljátszhatta, hogy az akkor regnáló Moravcik-kormány kihúzta őt a választói jegyzékből, és ezért nem szavazhatott. Ez a trükk akkor - becslések szerint - legalább öt százalékot hozott, s most a jelek szerint hasonló incidens előkészítése van folyamatban a - jobb napjain az ötvenes évek pártsajtójának hangvételét idéző - közszolgálati tévében. A kampánystratégiáról szóló dokumentum kiszivárgása után a Szlovák Demokratikus Koalíció nyilvános pályázatot hirdetett a "médiabomba" témájára. Aki eltalálja a Meciar-stáb utolsó ötletét, "szíve országába" (Svájcba vagy Szlovákiába) nyer egyhetes utazást, a második helyezett egy bokszkesztyű, a harmadik pedig egy meciari porcelán úthenger boldogtalan tulajdonosa lehet.
Szlovákiára sorsdöntő napok várnak. Amennyiben Meciar fordítani tud, Szlovákiában tovább erősödhet majd a despotizmus, és az ország továbbra is Európa beteg embere marad. Ha azonban beigazolódnak az előrejelzések - és az ellenzék meg tudja valósítani a demokratikus pártok nagykoalícióját -, a belpolitikai élet megnyugodhat, és Szlovákia elkezdheti ledolgozni hátrányát a többi, normális közép-európai országhoz képest.
Addig azonban valószínűleg háromhetes botránysorozat vár a - talán jobb sorsra érdemes - fiatal országra.
Pásztor Jenő
(Pozsony)
