Kiszorította a levegőt az egybegyűlt újságírókból, előtte meg Medgyessy Péterből Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő, amikor Budapesten bejelentette: a szlovák kormánynak semmilyen státustörvény nem felel meg. (Most felejtsük el, hogy a státustörvény szellemiségével szemben komoly aggályok merülhetnek fel, megszületésének körülményei pedig felettébb gyanúsak.) Pozsony erősen froclizós lépésekkel tereli a hadműveletet.Szlovákia és Magyarország másfél éve kisebb-nagyobb intenzitással próbál a szerencsétlen kedvezménytörvény ügyében közös nevezőt találni, Pozsony hoszszú idő után el is jutott a kétismeretlenes egyenletig, Jaroslav Chlebo volt külügyi államtitkár legalábbis ezt kommunikálta: nem tetszik neki a Szövetség a Közös Célokért (státusiroda-hálózat) működése és az évi húszezer forintos oktatási-nevelési támogatás folyósítása. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) küldöttsége ezért egyértelmű céllal érkezett a Máértre és az azt megelőző egyeztető ülésekre: olyan törvényt kell hozni, amelyet alkalmazni lehet (Kovács László egyébként ezt hangoztatja több mint egy éve), vagyis engedni kell a szlovák kifogásoknak, mert nem ördöngösség, amit Pozsony kér. A nagy napon minden magyar összeborult, a legsértődöttebbje is belebólintott, és napvilágot látott az a javaslat, amit mindenki lenyelhetőnek vélt. És akkor jött Mikulás Dzurinda, és mindenkinek bemutatott. A szlovák alkotmány védelmére hivatkozva alapjaiban utasította el a javaslatot, valószínűleg nem számítva arra, hogy a Medgyessy-kormány nem Orbán-kabinet. A magyar Országgyűlésben hihetetlenül agresszíven és kioktatóan söpört le minden újságírói kérdést, mondván: nem engedheti meg, hogy országában bárkit is nemzetiségi vagy etnikai alapon diszkrimináljanak. Mert így fogja fel, ha csak magyarok kaphatnak Magyarországtól oktatási célokra anyagi támogatást. Mondja ezt annak az országnak a kormányfője, ahol a mai napig érvényesek a Benes-dekrétumok, amelyek teljesen nyilvánvalóan diszkriminálják a szlovákiai magyarokat.
Dzurinda logikája
szerint Magyarország mindegyik szomszédjának nem magyar lakosait (Ausztria kivételével, mert ott nem érvényes a kedvezménytörvény) diszkriminálja a kedvezménytörvény. Van Szlovákiának is státustörvénye, amely a többi között olyan paragrafusokat is tartalmaz, hogy a külföldi szlováknak nem kell szlovákiai tartózkodási engedély, ingatlant vásárolhat, munkát vállalhat mindenféle engedélyek nélkül stb. Az a törvény nemcsak a szomszédos országokra vonatkozik, hanem a világ minden szlovákjára. Vagyis, a dzurindai logikából kiindulva, ha Magyarország néhány tízmillió nem magyar embert diszkriminál törvényével, Pozsony potom hatmilliárdot. Ha erre valaki rákérdez, a napról napra demagógabb szlovák miniszterelnök azt válaszolja, senkinek nem volt kifogása a törvény ellen. Talán azért, mert rosszindulatban és kicsinyességben senki sem jutott olyan messzire, mint a jelenlegi szlovák kormánykoalíció szlovákabbik fele. Rossz nyelvek szerint ahogy Orbánt Németh Zsolt palizta be a kedvezménytörvénnyel, úgy Dzurinda most Eduard Kukannak, a magyarokat különösebben nem kedvelő külügyminiszternek és "szakmai stábjának" a foglya. (Kukan állítólag 2004-ben Schuster államfő helyére ülne, ehhez pedig szüksége lehet nacionalista dallamokra.) Dzurinda Budapesten személyesen adta át Medgyessy Péternek a szlovák fél hirtelen tizenöt pontosra kerekedett kifogáshalmazát, amely többnyire nevetséges kitételeket tartalmaz. (A törvény ne használja az "egységes magyar nemzet" kifejezést, a "magyar nemzeti közösség" helyett a "magyar kisebbség" szókapcsolat forogjon, az utazási és szociális kedvezmények csak művelődési célokra legyenek használva, a diák- és pedagóguskedvezmények csak azokat illessék, akik kimondottan a magyar nyelvvel és a magyar művelődéssel foglalkoznak, és még sorolhatnánk. A leghumorosabb rész, amikor a magyarigazolvány milyenségét taglalja, vagyis hogy ne lehessen összetéveszteni a személyazonosságot igazoló okmánnyal, miközben a hasonló szlovákigazolvány egy az egyben úgy néz ki, mint a szlovák személyi.) Dzurinda után érkezett Budapestre Adrian Nastase román kormányfő, s a szlovák miniszterelnök alakítása után mindenki biztos volt benne, hogy ez a két világpolgár Varsóban megegyezett a közös borstörésben. Egy újabb kisantant kialakítása helyett azonban a kevésbé európainak hitt Nastase néhány rövid kör után bevállalta a státustörvényt.
A szlovák diplomácia
egyedül maradt, Budapestnek sikerült megegyeznie mindegyik szomszédjával, szám szerint hat országgal, csak az Európai Unióhoz és a NATO-hoz éppen csatlakozni kívánó Szlovákiával nem. A legnagyobb probléma most Szlovákiában az, hogy annyira beoltották a közvéleményt a kedvezménytörvénnyel, hogy Dzurindáéknak nincs is nagyon hova visszatáncolni, ha megegyeznek Magyarországgal, nemzetárulóként akasztják fel őket. Jellemzi az egész közhangulatot, hogy a Nastase-Medgyessy tárgyalás után a szlovák sajtó arról cikkezett, hogy Románia is beakasztott, egyszerűen képtelen nacionalista érzelmektől mentesen még egy hírt is megírni a törvényről. Dzurindáék maguk sáncolták magukat zsákutcába, persze csak akkor, ha meg akarnak egyezni. Ez ugyanis egyáltalán nem biztos. A hét végén önkormányzati választások lesznek, s bár országosan még tartják népszerűségüket a jobbközép kormányzó pártok, helyi szinten sok település elmehet, az emberek ugyanis kezdik érezni az első megszorító intézkedések hatását. Januártól pedig még jobban. Dzurinda azonban elfeledkezett egy komoly játékosról, a koalíció második legerősebb pártjáról, az MKP-ről. A. Nagy László képviselő egy televíziós műsorban meg is kérdezte, kit képviselt Mikulás Dzurinda Budapesten, mert koalíciós szinten erről a kérdésről nem tárgyaltak, a koalíciós szerződésben pedig az áll, kilépésre adhat okot, ha valamelyik partner megkerülésével próbál megoldást találni a másik három, esetleg az ellenzékre támaszkodva. Dzurinda kutyaszorítóba juttatta partnerét. A magyar párt valószínűleg nem fog kilépni a koalícióból, de minél tovább taknyolják ezt az ügyet, minél inkább felkorbácsolják az indulatokat, annál nagyobb az esélye, hogy széthullik a kormánykoalíció. És ez nem lehetett a törvény megalkotóinak a célja, ahogy a jelenlegi kormánykoalíciónak sem. Mindez miért? Egy olyan törvényért, amely 2004-ben Szlovákia vonatkozásában értelmét veszti, hiszen mindkét ország az unió tagja lesz.
Molnár Norbert
