Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. március 11-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
„Az Önök elnök asszonya, Giorgia Meloni Magyarországon a politikai paletta közepén helyezkedne el. Én egy kicsit jobbra állok tőle” – poénkodott másfél éve az újfasiszta Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia – FdI) ifjúsági rendezvényének (Atreju) nagygyűlésén díszvendégként megjelent Orbán Viktor.
A hatalmas sátorban összegyűlt közönség lelkesen fogadta e bókot, hiszen ők jobbközép konzervatív-nemzeti pártnak nevezik magukat, és furcsa mód udvariasan az olasz médiában is gyakran így emlegetik Meloniékat. Magyarországon viszont alig kapott figyelmet az a nyilván nem véletlen, ám annál hátborzongatóbb jelzés, amellyel Orbán már ekkor – amikor a Fideszt hónapokkal korábban felfüggesztették az Európai Néppárt EP-frakciójában – bejelentkezett a szélsőjobbra a nemzetközi porondon.
Az Olaszország Fivérei elődje az 1946-ban Benito Mussolini hívei és újfasiszta csoportok alapította Olasz Szociális Mozgalom (MSI), amely 1995-ben Nemzeti Szövetségre (Alleanza Nazionale) változtatta a nevét, majd 2009-ben belépett Silvio Berlusconi Szabadság Népe (Popolo della Liberta) nevű jobbközép pártszövetségébe. Ennek tagjaként lett képviselő és a parlament egyik alelnöke 2006-ban, majd Berlusconi kormányának ifjúsági minisztere 31 évesen Giorgia Meloni, aki végül 2012-ben néhány párttársával kivált a szövetségből, hogy megalapítsák az Olaszország Fivéreit.
A párt neve – hazafiságukra utalva – az olasz himnusz kezdő sora, jelképe az előd MSI-től örökölt olasz zöld-fehér-piros trikolórból rajzolt lángnyelv, ideológiájuk és programjuk alapkövei a ragaszkodás a nemzeti szuverenitáshoz, az EU-szkepticizmus, a kilépés az eurózónából, a kemény bevándorló- és iszlámellenesség, a homoszexuális párok házasságának ellenzése és annak a tiltása, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe, a család védelme, a rendpártiság. A fasizmust és Mussolinit – legalábbis nyilvánosan – nem sírják vissza, de nem is mindenben ítélik el, és időről időre finom jelzésekkel érzékeltetik, hogy nem feledkeztek meg a gyökereikről: 2018-as választási nagygyűlésüket a Latina nevű, Mussolini által Littoria néven alapított városkában tartották, és a pártnak több Mussolini-leszármazott is tagja.
Meloni az élre tör
Az FdI támogatói elsősorban a szép számú Mussolini-nosztalgikusok, s bár felső vezetők és vállalkozók is akadnak a táborában, többségében a kis keresetű kisemberek körében, s inkább a szegényebb délen népszerű. A gazdag észak, a gyárosok, a nagyvállalkozók a Lega mögött állnak, több régióban (például Lombardiában vagy Venetóban) ők kormányoznak. Az FdI az összezsugorodott Berlusconi-pártból (Forza Italia) nyer szavazókat, de jó ideje a Legától is, miután Salvini ordenáré stílusa, a párt korrupciós botrányai sokakat eltántorítanak. Az átszivárgás a Legától most csak nőni fog, hiszen Salvinit sokan árulónak és megbízhatatlannak tartják a kormánypozíció elfogadása és Európa-hívő pálfordulásáért (erről mindjárt). Ma a Lega 23 százalékon áll; ez tízzel kevesebb, mint egy éve, de még így is ez a párt az első a népszerűségi listán. Ha viszont további százalékokat veszít, az FdI akár az élre vagy a második helyre is ugorhat. (Most a Demokrata Párt a második, szorosan a nyomában az FdI.)
Az FdI – akárcsak elődei – néhány évvel ezelőttig pár százalékos kis szervezet volt – ma viszont ez az egyetlen olyan olasz párt, amely folyamatosan növeli szavazótáborát. Az említett legutóbbi parlamenti választáson 4,3 százalékot ért el, felmérések szerint most a választók 16–17 százaléka szavazna rá, és ezzel a harmadik legnagyobb politikai erő lenne. A 2019-es EU-választáson 6,5 százalékkal hat képviselőt juttatott Brüsszelbe az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciójába, míg korábban egyet sem sikerült. Ráadásul tavaly szeptemberben Giorgia Melonit megválasztották az ECR-t alkotó pártcsalád (tagok többek között a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság, a spanyol VOX, a cseh ODS) elnökének.
A párt látványos felívelése nyilvánvalóan Meloninak köszönhető. A ma 44 éves politikus már 15 évesen aktivista volt az újfasiszta MSI ifjúsági szervezetében, és ettől fogva szívósan, rendkívül tudatosan építette fel politikai karrierjét egészen a pártelnökségig. Míg hivatásos politikus lett, bébiszitterként, felszolgálóként, később újságíróként kereste kenyerét. Mára az olasz belpolitika egyik meghatározó szereplője, népszerűsége már jócskán túlszárnyalja a vele egy oldalon álló Salviniét, az első öt legnépszerűbb politikus között van. Sikerének titka, hogy még az ellenfelei is elismerik: következetesen képviseli nézeteit, hitelesen tudja előadni vagy eljátszani, hogy neki és pártjának az olasz nép és Olaszország az első, ezért nem köt elvtelen kompromisszumokat. Parlamenti felszólalásaiban, tévészereplésein, gyűléseken fülsüketítő hangon, hadarva, élénken gesztikulálva látszólag logikusan érvel olykor hajmeresztő elképzelései mellett is. Ám ellentétben szövetségesével – ma már riválisával a szélsőjobboldalon –, Salvinivel, soha nem vulgáris, mély keresztény hite bizonygatására nem morzsolgat látványosan rózsafüzért, tiszteletben tartja az intézményeket, magánéletét szigorúan őrzi, nem használja párt- és önpropagandára, egyszóval, karakán, eszes nőnek tartják sokan azok is, akik számára a nézetei elfogadhatatlanok. Nem csoda, hogy február 25-én, néhány nappal a Fidesz EPP-frakcióból való távozása előtt Orbán meleg, baráti hangú levélben szorgalmazta a további együttműködést és a közös harcot a keresztény és konzervatív értékekért e sikeres nemzetvédő amazonnal.
Salvini fordul
Nehezebb a magyar miniszterelnök helyzete a másik nagy szélsőjobboldali olasz barátjával és ez idáig szövetségesével. Matteo Salvini 180 fokos fordulattal február elején beszállt Mario Draghi frissen alakult szakértői-politikai nemzeti egységkormányába, és kérlelhetetlen EU-ellenességét, migránsozását hirtelenjében az uniós együttműködés támogatására cserélte (Meloni azon elveihez hűen, melyek szerint nem áll össze baloldaliakkal meg az Öt Csillag Mozgalommal, maradt ellenzékben, s azt mondja, hogy amivel egyetért, azt onnan támogatja). Pálfordulását Salvini önfeláldozó hazafias lépésként indokolta, mondván, most mindenkinek össze kell fognia a járvány leküzdésében és az ország talpra állításában. Ám inkább arról van szó, hogy nem tudott ellenállni a hatalomba visszatérés hirtelen felkínálkozó lehetőségének, a miniszteri tárcáknak, és főleg annak, hogy jelen legyen az Olaszországnak jutó 209 milliárd eurós újjáépítési alap elosztásánál. Emellett az a hír is felröppent több helyről, hogy Salvini elkezdené lassan a közép felé kormányozva szalonképesebbé tenni a pártját, így szívesen léptetné át 28 képviselőjét a szélsőjobboldali Identitás és Demokrácia nevű EP-frakcióból (ahol a többi közt Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésével, a német AfD-vel és az osztrák Szabadságpárttal ülnek) a néppártiba Berlusconiék mellé, ott úgyis nagy szükség lenne új tagokra a fideszesek pótlására – bár nem feltétlenül a salvinistákra.
Mindenesetre Orbánnak váratlanul nagy csalódás lehet ez, hiszen két éve még a La Stampa torinói olasz lapnak adott interjújában úgy nyilatkozott, szerinte Európa legfontosabb embere Matteo Salvini, ő az a hős, aki elsőként állította meg a tengeren keresztül áradó migrációt, míg a szárazföldön mi tettük ezt, fűzte hozzá az együvé tartozást hangsúlyozva. Most ez a hős nemcsak dezertálni készül a szélsőjobbról, ahová Orbán igyekszik, de még a magyar hős abbéli régóta dédelgetett tervét is meghiúsíthatja, hogy egyetlen új, bevándorlásellenes, konzervatív, EU-szkeptikus pártokból álló frakciót hozzon össze. Ez fiaskónak tűnik a javából még akkor is, ha Salvini rögtön a Fidesz-frakció magára maradása után üzenetben biztosította a magyar népet szeretetéről és közelségéről, majd videóbeszélgetésben egyeztetett Orbánnal egyebek mellett vakcinabeszerzésről és a migráció ellenőrzéséről (nem a megakadályozásáról!). Ugyanezen a napon Giorgia Meloni is jelentkezett, ő a Twitteren: „Szolidaritásomat fejezem ki Orbán Viktorral és magyar barátainkkal. A Fidesz nélkül az Európai Néppárt még inkább alárendeli magát a baloldalnak, távolabbra kerül a kétpólusú Európától és egy érett, vezető szerepet játszó jobbközéptől. Mi vállaljuk ezt a küldetést.”
Minden bizonnyal egy ilyen küldetés megvalósításának lehetőségeiről tapogatózva látogatta végig a múlt év végén – mindössze két nap alatt – Szijjártó Péter is több nyugat-európai szélsőjobboldali párt vezetőjét (Osztrák Szabadságpárt, holland Szabadságpárt, Dán Néppárt, Finnek Pártja). Úgy tűnik, hosszú fürkészés, toborozás áll még előtte.
