Tíz éve nem gyártják a csipogók után felrobbantott adóvevőket

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 19.

Külpol

Vagy hamisítványokról van szó, vagy nagyon régi készülékekről, amiket viszont alig néhány hónapja szerzett be a Hezbollah. 

Mint arról beszámoltunk, Libanonban kedden egyidőben robbantak fel a Hezbollah-tagok személyhívó készülékei, úgynevezett csipogói, szerdán délután pedig újabb robbantások történtek Libanonban, amikor az adóvevők okoztak sérüléseket és 9 ember halálát. A walkie-talkie-k felrobbantásában legalább 20-an meghaltak és több százan megsérültek. 

A valószínűleg az izraeli titkosszolgálat akciójaként kedden felrobbantott csipogókról itt írtunk legutóbb (ezek gyártásában érintett fedőcégként egy magyar vállalkozás is), az adóvevőkről azonban a BBC azt írja, hogy ezek az oszakai központú Icom nevű vállalat IC-V82-es adóvevői voltak, amelyekkel kapcsolatban a cég közölte, hogy tíz éve nem gyártják sem az adóvevőket, sem a hozzájuk tartozó akkumulátorokat. 

A magát az amatőr rádiópiac világelsőjeként hirdető japán cég azt közölte a BBC-vel, hogy a készülékeket 2004-től 2014 októberéig gyártották, ezidő alatt exportáltak belőle a Közel-Keletre is, tíz éve azonban leállították a gyártását, azóta a cég nem szállított belőle sehova. Ugyanígy leállították a készülékek működéséhez szükséges akkumulátorok gyártását is, ráadásul mivel a hamisítványok kiszűrésére szolgáló hologramos plomba sincs a felrobbant készülékeken, így a cég nem tudja megerősíteni azt, hogy ők gyártották volna. 

A cég hozzátette azt is, hogy minden készüléküket ugyanabban az üzemben gyártják Japánban, és csak hivatalos forgalmazókon keresztül értékesítenek a tengerentúlra. 

Korábban a cég egy értékesítési vezetője az Associated Pressnek azt nyilatkozta, hogy a Libanonban felrobbant adóvevők számára hamisítványnak tűnnek, hozzátéve, hogy számos hamisítványt lehet találni online is, a készülék ugyanis nagyon népszerű például amatőr rádiósok vagy viharvadászok körében. 

Egyelőre nehéz megállapítani, hogy régi készülékekről volt szó vagy valóban hamisítványokról, egy libanoni lap szerdán azt írta, hogy régiekről, a Reutersnek nyilatkozó biztonsági forrás szerint viszont a Hezbollah mintegy 5 hónapja szerezhette be a készülékeket. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.