Az amerikai aktivistáknak másfél év alatt
számos követőjük akadt
szerte a világon. Szétverték Prágát, Nizzát és Göteborgot, adósok maradtak azonban egy olyan társadalomkritikus alapprogrammal, amely megkülönböztethetné őket a nyári szünetben bemelegítést tartó futballhuligánoktól. Ez év januárjában aztán - a World Economic Forum davosi tanácskozásával párhuzamosan - a brazíliai Porto Alegrében megtartották első konstruktív ülésüket World Social Forum címmel.
Százhuszonkét ország tízezer résztvevője vitatkozott a mozgalmat összefogó elveken. Brazíliában az elemzők három fő irányzatot véltek felfedezni. Az első csoporthoz a lokális aktivisták tartoznak, akik helyi szinten küzdenek a szociális intézmények privatizálása és a környezetszennyező beruházások megvalósítása ellen. A második csoport a frankofón marxisták, akik a Le Monde diplomatique kiadásaiból gyűjtik a forradalom szót gondosan kerülő nézeteiket. A harmadik csoportot főként latin-amerikai aktivisták alkotják, akik egy igazságos és demokratikus civil társadalom felépítéséért küzdenek.
A mozgalom eddig csekély sikereket ért el, "diadalait" ráadásul egy erőszakos mag aratta. Genovában több kamera filmezte a tüntetőket, mint a tanácskozó politikusokat. Valóban érdekesebb kép egy égő kocsi, egy szétzúzott kirakat, mint a mosolygó Bush, a hajlongó Koizumi vagy a kezet rázó Schröder-Chirac-duó. Hosszú távon azonban a tiltakozóknak is kell egy arc, aki tárgyal az államfőkkel, sajtótájékoztat, és politikai show-műsorokban fejtegeti nézeteit. Potenciális jelölt Pierre Bourdieu francia szociológus, Noam Chomsky amerikai tudós és Viviane Forrester, a Gazdasági terror című alapmű 75 éves francia szerzője. Kicsivel több köze van az utcára vonuló fiatalokhoz a kanadai Naomi Kleinnak, aki "No logo!" szlogenjével harcol egy igazságos kapitalizmusért. A rendszer ugyanis minden aktivista számára szent. Nincsen történelmi rendszermegdöntő küldetés. A Genovában tüntető fiatalok döntő többsége harminc körüli nyugat-európai, jól kereső, egyetemet végzett munkavállaló. A hobbipolitikusok célja a globális igazságosság, a javak egyenlőbb elosztása: ennek legjobb eszköze viszont a leghevesebben bírált kapitalizmus.
A harmincéves Klein véleménye szerint a hatásos ellenállás titka
a tudatos fogyasztói viselkedés
A német vásárlók egy része nem vásárol Müller-tejterméket, mert a tulajdonos a nyereségéből szélsőjobb csoportot támogat. Így kellene tehát a nagy cégek körmére nézni: bojkottálni a brazil őserdőből származó fát használó bútorgyárat és a kínai rabokkal gyártató sportüzletláncot.
A mozgalom kevés vezető figurája közül minden bizonnyal José Bové a legmarkánsabb karakter. Az ötvenhez közeledő francia paraszt egy McDonald´s étterem kárára szerezte meg globális hírnevét. Egy nyári napon traktorral vonult a délfrancia gyorsbüfé elé, majd az épület faldarabjait maga mögött húzva, távozott. Büntetőperét a CNN is követi, Bové úr pedig meglepően jó angolsággal magyarázza a világnak globalizációellenes nézeteit. A Földműves Szövetség (Confédération Paysanne) elnöke védővámok bevezetését követeli: szerinte a szabad kereskedelem lelkén szárad az éhhalálban elpusztuló több millió afrikai és ázsiai gyerek, mivel a szegény országokban gyártott agrártermékek a gazdagok asztalára kerülnek. Bové megoldása egyszerű: védővámokkal tartsuk az élelmiszert Afrikában, és akkor jut elég mindenkinek. Az érvelés azonban nem tudja leplezni a francia és a nyugat-európai parasztok önös érdekeit: az olcsó termékek kiszorításával éppen a saját drága árujukat tudnák értékesíteni. Hasonló indíttatású a kisvállalkozóknak a hatalmas agrárgyárak és génmanipulált termékek elleni harca is.
A globalizáció ellen tüntetők a kapitalizmus okozta egyenlőtlenséget ostorozzák leghevesebben, a világ jelentős részét szorongató szegénységet és nyomort. Ezt azonban nem látja másként egyetlen cégtulajdonos vagy kormányfő sem. Ám míg a demonstrálók Bové magyarázatával egyetértve a szabad kereskedelmet teszik ezért felelőssé, addig a politikusok éppen a tőke még mindig korlátozott mozgását okolják a helyzetért. A vezető közgazdászok maguk sem tudják, melyik a helyes út: támogatásokkal és hitelekkel magukra hagyni az afrikai országokat, gazdálkodják ki a megélhetésüket, avagy az utolsó védővámok lebontásával a nemzetközi tőkére bízni a modernizációt. Az angol szaklap, az Economist mindkét érvelésnek igazat ad, de hozzáfűzi: gazdasági krízisekben mindig a szegények veszítik el először az állásukat, és azután "a rendszerbe vetett hitüket".
A rendszer azonban egyelőre megkérdőjelezhetetlen. A ´68-as diáklázadásokkal szemben a mozgalomból
hiányzik a kohéziós erő
Nincsen közös platform, nincsenek sem vezérfigurák, sem példaképek, mint valaha a "népek gyengédségéről" áradozó Ché Guevara. A tiltakozó akciók igazi összetartója egyelőre a magatehetetlen düh. Még azt sem tudják a szervezők megmagyarázni, miért éppen multilaterális tanácskozásokat támadnak meg, amikor a nyomor, a környezetszennyezés és a fertőző betegségek ellen pont ezeken a fórumokon tudnak a politikusok programokat kidolgozni.
A tüntetők szerint a kergemarhakór olyan reformokat erőltetett az agrárágazatra, amelyre a politika normál esetben húsz év alatt is képtelen lett volna. Most várják a világgazdaság kergemarháját: és hogy az pontosan micsoda, nem tudja senki, de úgy vélik, utána sokkal jobb lesz.
Gergely Márton
Díszteremben, utcákon
A G8 a világ hét vezető ipari hatalmának fóruma, amelyre Oroszország állandó meghívót kapott. Az amerikai, kanadai, japán, német, francia, angol és olasz kormányfők és a Kreml ura mellett az idei tanácskozáson részt vett a belga miniszterelnök mint az EU soros elnöke és az Európai Bizottság vezetője is. Megbeszéléseik középpontjában a macedóniai NATO-szerepvállalás és a közel-keleti válság megoldása állt. Határozatuk értelmében mind a nyolcan segítenek a béke megteremtésében, így Izraelnek bele kell nyugodnia, hogy nemzetközi megfigyelők érkeznek a térségbe. Az igazságosabb világkereskedelem megteremtésére a kormányfők elhatározták, hogy a legszegényebb országok ezentúl vámmentesen és korlátlan mennyiségben dobhatják piacra áruikat. A G8-ak azokat az államokat, amelyek képesek magántőke bevonásával egy modernizációs folyamat elindítására, nemcsak adósságuk elengedésével, hanem további pénzekkel is támogatják. Az elkülönített 53 milliárd dolláros alapból 23 ország részesülhet. További 1,3 milliárdot ajánlottak fel az AIDS elleni küzdelemhez.
Jövőre július 26. és 28. között a tervezett ottawai helyszín helyett a Rocky Mountains nehezen megközelítető zugában tartják az értekezletet - jelentette be a kanadai kormányfő. Tanulva a genovai harcokból, kis vadászházban ülésezik majd a 350 delegált - idén kétezren voltak.
A politikusok ugyanis a kétnapos konferencia sápadt mellékszereplőivé degradálódtak; a tüntetők minden eddiginél nagyobb és hevesebb akciókat eszközöltek a G8-ak ez évi tanácskozására. Veronica Berlusconi már egy hónappal a nagy esemény előtt bedobta a törülközőt; a világszerte ellenérzésekkel fogadott Silvio Berlusconi bizonyítani szeretett volna legbefolyásosabb kollégái előtt: a kíséretben utazó feleségeknek remek női programot állítottak össze sétahajózással, divatbemutatóval és operalátogatással. Az olasz first lady azonban lefújta az egészet. A külügyminiszterek előtanácskozását biztonsági okokból áttették a Genova közelében fekvő festői Portofinóból a jól védett római kormányhivatalokba.
A majd húszezer carabineri és a szigorú határellenőrzés ellenére szombaton kirobbantak az utcai harcok. Egy olasz férfit, aki tűzoltókészüléket fogott egy páncélozott rendőrautóra, két, egyenként is halálos lövéssel megöltek. Szemtanúk állítása szerint az állandó harcokban több rohamrendőr is elveszítette önuralmát, több alkalommal tízesével ütlegeltek egyetlen tüntetőt. Vasárnapra virradó éjjel pedig járművel törtek az egyik akciócsoport központjába. A tornateremben álló asztalokat felrúgták, a merevlemez lefoglalása után hátramaradt számítógépeket szétverték, és brutális szigorral letartóztatták a teremben talált 90 aktivistát. Az őrizetbe vettek számán kívül a rendőrség mindent tagad.
"voscsi, frukti
Na most én végképp nem vagyok (nem) politikus, ügyintézésre nem vállalkozom, nincs rá időm, mást játszok, és zöld, az (se) annyiban, hogy egyrészt eleve a Fradiban fociztam, másrészt iszonyúan kiköltöztem a Szondy utcából Szentistvántelepre, ülök a zöldben, és most is csak a Kerényi Szabina 50 telefonja miatt jöttem be az igazán isteni megázott fűszagból plusz bukszusbokor, tehát ez egy ilyesmi érzékies vélemény. Meg még megmondom, hogy mi nem vagyok, nem vagyok notórius tüntető, noha részt vettem a fordulatkor az ügyekben és a Duna-felvonulásokban nagyon, de tényleg semmi USA-ellenesség nincs bennem. Ráadásul technikai, vagy ha úgy tetszik, ökológiai kérdésekhez nem értek, nyilván a szakmai része nem is érdekel, mert ha érdekelne, nem tapasztalnám magamon a heveny unalmat, amikor kitűnő szakemberek taglalják, úgyhogy ilyesmiket, mint Globális Fel Melegedés, le sem írok. De az biztos, hogy amikor (nem nem-)politizálok, kompetencia nélkül is csalhatatlanul döntök vélemények között. Mindig a, nevezzük így, zöld mellett. Ez zsigerből megy nekem, nem bírok hibázni. Úgy tudok egyből mindent, hogy semmit se tudok. Ez szerintem egyébként mindenkivel valahogy így lehetne, ha hagyná. Minden tökfej csalhatatlanul megérzi, hogy mik az érdekei. Megérezné, ha megengedné magának ezt a luxust. Aztán nem feltétlenül gonoszságból nem enged saját magának, hanem mit tudom én, miért, azért, mert nem tud élni. Nem tudunk élni. Nem tanították meg. Nem tanulom meg. Nem olvastam el, hogyan kell, nem jó könyveket olvastam. Nem szólt rám senki, hogy fiacskám, ne hajigáld el azt a zacskót. Seprés. Szedd össze! Szedd össze magadat! Nem rosszaságból vagyok ilyen rossz, hanem, de tényleg, félreértésből. Tévedésből. Csak nem jól látok. Nem jó helyen ülök, kibaszott zaj van és cigifüst, és egyébként is, ezek itt körülöttem mind úgyis gecik, hát nem mindegy?
Különben ha bejövök Pestre, a Szondy utcában parkolok. Ott születtem, ott éltem vagy ötven évig. Nem vágyom vissza, mert most már az van, hogy nem bírom. És nincs más esély, nem látok más esélyt arra, hogy perceken belül ne váljon ilyen halálosan kibírhatatlanná ez a kóceráj, az egész földkerekség ne szondyutcásodjon el, mint hogy egy-két dolgot szép sorban, először egyet, aztán még egyet, aztán meg még egyet valahogy megtanulok, beveszek, lenyelek, megfogadok, abbahagyok. Tanuljátok meg, vegyétek be, nyeljétek le, fogadjátok be, hagyjátok abba. Éljetek luxusban. A Fehér Ház pedig költözzön a Szondy utcába, közvetlen az USA pesti nagykövetsége mellé, nagyjából a Rózsa és az Izabella közé, kicsit sréen az Olcsó áruk boltjával.
Kukorelly Endre Elhangzott 2001. július 23-án az USA nagykövetsége előtt, a kyotói egyezmény felmondása elleni demonstráción
