A szerbiai választók a november 3-án megtartott szövetségi alsóházi választásokon még a baloldali koalíciónak szavaztak bizalmat, majd két hét múlva látványosan cserbenhagyták a rezsimet. A Slobodan Milosevic szerbiai elnök vezette Szerbia Szocialista Pártja (SPS), a felesége, Mira Markovic által irányított Jugoszláv Baloldal (JUL) és a gyakorlatilag nem létező Új Demokrácia (Nova demokratija) koalíció vezérkara nyugodtan várta a helyhatósági választások második fordulóját (az első forduló november 3-án volt), nem számítva arra, hogy november 17-én Belgrádban és a nagyobb városokban - Nisben, Újvidéken, Kragujevacon - elsöprő fölénnyel az ellenzéki Együtt (Zajedno) koalíció diadalmaskodik. A koalíciót a választások előtt a Vuk Draskovic vezette Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO), Vesna Pesic Szerbia Polgári Szövetsége (GSS), Zoran Djindjic Demokrata Pártja (DS) és Dragan Kostunica Szerbia Demokrata Pártja (DSS) hozta létre.
Valami bűzlött
Az eredményeket a törvényben meghatározott két nap után sem hozták nyilvánosságra. Amíg az elmúlt hat év során rendszeresen szívó ellenzék első nagy győzelmét ünnepelte - a nehezen összekovácsolt szövetség működni látszott -, a szocialisták ellentámadásba lendültek: megóvták a választási eredményeket. A szocialisták szerint nem úgy van az, hogy veszítettek, hiszen a száznyolcvankilenc községből százötvenben nyertek. Azt azonban valahogy mindig elfelejtik megemlíteni, hogy a Zajedno abban a harminc nagyobb városban szerezte meg a többséget, amelyekben a 91-es népszámlálás szerint a lakosság közel 65 százaléka él.
Az óvások után a választási bizottságok - majd pedig a névleg független bíróságok is - megsemmisítették a választási eredményeket, szinte kizárólag azokban a községekben, ahol az ellenzék győzött. Az ellenzék naponta újabb - biztosnak vélt - mandátumoktól esett el: a belgrádi önkormányzatban például a 66 ellenzéki képviselői hely mára csupán 23-ra olvadt. A közelmúltig az SPS erős bástyájának számító déli nagyvárosban, Nisben kevésbé szubtilis módszerekkel is beérték: Mile Ilic, a helyi SPS-guru fenyegetésektől, zsarolásoktól és kick-boxer csoportok alkalmazásától sem riadt vissza annak érdekében, hogy a Zajedno koalíció győzelmét a "szocialisták diadalává" varázsolja.
Hát legyen harc
Van, aki könnyen elveszíti a fejét. Danica Draskovic (Vuk felesége) újságírók előtt borult ki: csodálkozott, hogy Szerbiában még nincs terrorizmus, mert ha neki speciel bombája lenne, azt bizony a szocialistákra dobná. A belgrádi rádió nagyon hálás: gyakorlatilag végtelenített szalagon sugározza a kijelentését. Danica egy éjszakára el is tűnt, elmondása szerint a titkosrendőrség rabolta el. Nyilatkozata után, másnap, bomba robbant a Nova demokratija székházában, de ezt még a rezsim sem tudta komolyan venni.
Danica mást is mondott: azt, hogy egyedül nem tudja senki szabadságát kiharcolni. Az üzenet eljutott a célcsoportig, azóta a választási színjáték epilógusa az utcán zajlik: azokban a városokban, ahol az ellenzék nyert, napok óta tüntetnek. Időnként jeles közéleti személyiségek is megjelennek, sőt még akadémikusok is - amitől azért Szerbiában rendesen idegbajt lehet kapni. A hétfői belgrádi tüntetésen több mint hetvenezren voltak. A tiltakozásokhoz az egyetemisták is csatlakoztak: hétfőn a belgrádi egyetemek többsége általános sztrájkba kezdett, várható, hogy ez más városokra is kiterjed.
A robbanáson kívül más erőszakos cselekményre egyelőre nem került sor. A szervezők a ´91. március 9-i tüntetésekből okulva - akkor egy fiatalember és egy rendőr vesztette életét Belgrádban - igyekeznek elkerülni az incidenseket és a provokációkat (a Narancs értesülései szerint a rendőrség Belgrádban és Nisben eltérő taktikát alkalmaz: amíg a fővárosban szinte nem látni egyenruhást, addig a déli nagyváros önkormányzatát a rendőrség különleges alakulatának kordonja védi). A tüntetéseken előszeretettel emlegetik az Elnököt és családját (Slobo - Szaddám!; Vörös banda!; Tolvajok, tolvajok!; Slobodan, török vagy / a faszunkat szopogasd! -, hétfőn pedig a fővárosban a parlament, az állami rádió és televízió és a hatalom szócsövének számító Politika napilap épületeivel vívott párbajban a tüntetők tojásokat rántottak, majd tüzeltek.
Mivel az állami tömegtájékoztatásban a demonstrációk "maroknyi tüntető" bajkeveréseként jelennek meg, akik az "utcán próbálják megváltoztatni a választások eredményét", ismét fontos lett a független sajtó: a belgrádiak - pár újság kivételével - csupán a B92 független rádióból tájékozódhatnak (korábbi belgrádi lapjelentések szerint a B92 adását katonai híradós egységek zavarják - úgy, hogy közben még a hatalom egyik tévéadójának vételét is élvezhetetlenné teszik).
Várakozás
Az ellenzék által áhított nemzetközi támogatás egyelőre langyos, a követségek és külföldi kormányok "aggódnak" és "feltételezik", hogy az események megnehezíthetik Szerbia visszatérését a nemzetközi közösségbe - ez az egyetlen dolog, amire négy év nemzetközi blokád után a rezsimnek szüksége van. Egyelőre sem az európai országok, sem az USA nem szeretné elveszíteni az együttműködő Milosevicet.
A belpolitika többi szereplője kivár: a jobboldal legerősebb pártja, a nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője, Vojislav Seselj kijelentette, nem akar a hatalom és az ellenzék konfliktusába beavatkozni, valamint megerősítette, pártja részt vesz a harmadik fordulóban, annak ellenére, hogy a szocialisták az SRS-től is elvettek pár mandátumot.
Nem jelentkezett Slobodan Milosevic, Szerbia elnöke sem, pedig Belgrádban azt várták, hogy szól nemzetéhez. Ehelyett hétfőn - amikor az egyetemisták általános sztrájkja elkezdődött - egy görög egyetemistaküldöttséget fogadott.
Szerbiában most a hatalom reakciójára várnak. Az eddigi taktika, hogy hagyják kifulladni a tiltakozásokat, ez alkalommal - legalábbis az ellenzék reményei szerint - nem biztos, hogy eredményes lesz, esetleg még jobban felkorbácsolhatja a kedélyeket.
A szocialisták azonban nem tartanak ettől. Hétfő éjjeli lapzártánkkor csupán annyi bizonyos, hogy Belgrádban, Nisben, Jagodinában, Pirotban és más városokban megsemmisítették az eredményeket, és megpróbálják meg nem történtté tenni az ellenzéki győzelmet. A helyhatósági választások harmadik fordulóját két időpontban rendezik meg: Belgrádban - aminek elvesztése rendkívül fáj a szocialistáknak, hisz állítólag az Elnök is megparancsolta, hogy a főváros "nem eshet el" - lapunk megjelenése előtt egy nappal, november 27-én, szerdán (munkanapon). Ahol pedig ráérnek egy kicsit, ott az új időpont december 1-je, vasárnap.
A Zajedno koalíció vezetői úgy döntöttek, nem vesznek részt a választások harmadik fordulójában, de ez nem hatja meg a szocialistákat: a szerbiai parlamentből az ellenzék olyan régen kivonult, hogy már arra sem emlékezni, hogy valaha benn volt - és ez sem fáj senkinek. A hatalom felől az ellenzék akár a következő négy évet is Belgrád főterén töltheti; kis idő múlva idegenforgalmi folklórlátványosságként mutogatnák őket külföldi turistáknak.
- s&r rankovic -
(Belgrád)
- makai -
