Tüntetések Szerbiában: Tojást rántottak

  • - s&r rankovic -
  • 1996. november 28.

Külpol

Az ellenzék nem győzhet. Amikor kiderült volna, hogy a szerbiai helyhatósági választások második fordulójában a nagyvárosokban a hatalmon lévő szocialisták veszítettek, az eredményeket megsemmisítették. Az ellenzék nem adta fel; csalást kiáltott és tüntetésekbe kezdett. Nem csak Belgrádban és nem csak az ellenzéki aktivisták vannak az utcákon: hétfőn, lapzártakor, a belgrádi egyetemisták kezdtek általános sztrájkba - a jelentések szerint öt éve nem voltak ekkora megmozdulások.
Az ellenzék nem győzhet. Amikor kiderült volna, hogy a szerbiai helyhatósági választások második fordulójában a nagyvárosokban a hatalmon lévő szocialisták veszítettek, az eredményeket megsemmisítették. Az ellenzék nem adta fel; csalást kiáltott és tüntetésekbe kezdett. Nem csak Belgrádban és nem csak az ellenzéki aktivisták vannak az utcákon: hétfőn, lapzártakor, a belgrádi egyetemisták kezdtek általános sztrájkba - a jelentések szerint öt éve nem voltak ekkora megmozdulások.

A szerbiai választók a november 3-án megtartott szövetségi alsóházi választásokon még a baloldali koalíciónak szavaztak bizalmat, majd két hét múlva látványosan cserbenhagyták a rezsimet. A Slobodan Milosevic szerbiai elnök vezette Szerbia Szocialista Pártja (SPS), a felesége, Mira Markovic által irányított Jugoszláv Baloldal (JUL) és a gyakorlatilag nem létező Új Demokrácia (Nova demokratija) koalíció vezérkara nyugodtan várta a helyhatósági választások második fordulóját (az első forduló november 3-án volt), nem számítva arra, hogy november 17-én Belgrádban és a nagyobb városokban - Nisben, Újvidéken, Kragujevacon - elsöprő fölénnyel az ellenzéki Együtt (Zajedno) koalíció diadalmaskodik. A koalíciót a választások előtt a Vuk Draskovic vezette Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO), Vesna Pesic Szerbia Polgári Szövetsége (GSS), Zoran Djindjic Demokrata Pártja (DS) és Dragan Kostunica Szerbia Demokrata Pártja (DSS) hozta létre.

Valami bűzlött

Az eredményeket a törvényben meghatározott két nap után sem hozták nyilvánosságra. Amíg az elmúlt hat év során rendszeresen szívó ellenzék első nagy győzelmét ünnepelte - a nehezen összekovácsolt szövetség működni látszott -, a szocialisták ellentámadásba lendültek: megóvták a választási eredményeket. A szocialisták szerint nem úgy van az, hogy veszítettek, hiszen a száznyolcvankilenc községből százötvenben nyertek. Azt azonban valahogy mindig elfelejtik megemlíteni, hogy a Zajedno abban a harminc nagyobb városban szerezte meg a többséget, amelyekben a 91-es népszámlálás szerint a lakosság közel 65 százaléka él.

Az óvások után a választási bizottságok - majd pedig a névleg független bíróságok is - megsemmisítették a választási eredményeket, szinte kizárólag azokban a községekben, ahol az ellenzék győzött. Az ellenzék naponta újabb - biztosnak vélt - mandátumoktól esett el: a belgrádi önkormányzatban például a 66 ellenzéki képviselői hely mára csupán 23-ra olvadt. A közelmúltig az SPS erős bástyájának számító déli nagyvárosban, Nisben kevésbé szubtilis módszerekkel is beérték: Mile Ilic, a helyi SPS-guru fenyegetésektől, zsarolásoktól és kick-boxer csoportok alkalmazásától sem riadt vissza annak érdekében, hogy a Zajedno koalíció győzelmét a "szocialisták diadalává" varázsolja.

Hát legyen harc

Van, aki könnyen elveszíti a fejét. Danica Draskovic (Vuk felesége) újságírók előtt borult ki: csodálkozott, hogy Szerbiában még nincs terrorizmus, mert ha neki speciel bombája lenne, azt bizony a szocialistákra dobná. A belgrádi rádió nagyon hálás: gyakorlatilag végtelenített szalagon sugározza a kijelentését. Danica egy éjszakára el is tűnt, elmondása szerint a titkosrendőrség rabolta el. Nyilatkozata után, másnap, bomba robbant a Nova demokratija székházában, de ezt még a rezsim sem tudta komolyan venni.

Danica mást is mondott: azt, hogy egyedül nem tudja senki szabadságát kiharcolni. Az üzenet eljutott a célcsoportig, azóta a választási színjáték epilógusa az utcán zajlik: azokban a városokban, ahol az ellenzék nyert, napok óta tüntetnek. Időnként jeles közéleti személyiségek is megjelennek, sőt még akadémikusok is - amitől azért Szerbiában rendesen idegbajt lehet kapni. A hétfői belgrádi tüntetésen több mint hetvenezren voltak. A tiltakozásokhoz az egyetemisták is csatlakoztak: hétfőn a belgrádi egyetemek többsége általános sztrájkba kezdett, várható, hogy ez más városokra is kiterjed.

A robbanáson kívül más erőszakos cselekményre egyelőre nem került sor. A szervezők a ´91. március 9-i tüntetésekből okulva - akkor egy fiatalember és egy rendőr vesztette életét Belgrádban - igyekeznek elkerülni az incidenseket és a provokációkat (a Narancs értesülései szerint a rendőrség Belgrádban és Nisben eltérő taktikát alkalmaz: amíg a fővárosban szinte nem látni egyenruhást, addig a déli nagyváros önkormányzatát a rendőrség különleges alakulatának kordonja védi). A tüntetéseken előszeretettel emlegetik az Elnököt és családját (Slobo - Szaddám!; Vörös banda!; Tolvajok, tolvajok!; Slobodan, török vagy / a faszunkat szopogasd! -, hétfőn pedig a fővárosban a parlament, az állami rádió és televízió és a hatalom szócsövének számító Politika napilap épületeivel vívott párbajban a tüntetők tojásokat rántottak, majd tüzeltek.

Mivel az állami tömegtájékoztatásban a demonstrációk "maroknyi tüntető" bajkeveréseként jelennek meg, akik az "utcán próbálják megváltoztatni a választások eredményét", ismét fontos lett a független sajtó: a belgrádiak - pár újság kivételével - csupán a B92 független rádióból tájékozódhatnak (korábbi belgrádi lapjelentések szerint a B92 adását katonai híradós egységek zavarják - úgy, hogy közben még a hatalom egyik tévéadójának vételét is élvezhetetlenné teszik).

Várakozás

Az ellenzék által áhított nemzetközi támogatás egyelőre langyos, a követségek és külföldi kormányok "aggódnak" és "feltételezik", hogy az események megnehezíthetik Szerbia visszatérését a nemzetközi közösségbe - ez az egyetlen dolog, amire négy év nemzetközi blokád után a rezsimnek szüksége van. Egyelőre sem az európai országok, sem az USA nem szeretné elveszíteni az együttműködő Milosevicet.

A belpolitika többi szereplője kivár: a jobboldal legerősebb pártja, a nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) vezetője, Vojislav Seselj kijelentette, nem akar a hatalom és az ellenzék konfliktusába beavatkozni, valamint megerősítette, pártja részt vesz a harmadik fordulóban, annak ellenére, hogy a szocialisták az SRS-től is elvettek pár mandátumot.

Nem jelentkezett Slobodan Milosevic, Szerbia elnöke sem, pedig Belgrádban azt várták, hogy szól nemzetéhez. Ehelyett hétfőn - amikor az egyetemisták általános sztrájkja elkezdődött - egy görög egyetemistaküldöttséget fogadott.

Szerbiában most a hatalom reakciójára várnak. Az eddigi taktika, hogy hagyják kifulladni a tiltakozásokat, ez alkalommal - legalábbis az ellenzék reményei szerint - nem biztos, hogy eredményes lesz, esetleg még jobban felkorbácsolhatja a kedélyeket.

A szocialisták azonban nem tartanak ettől. Hétfő éjjeli lapzártánkkor csupán annyi bizonyos, hogy Belgrádban, Nisben, Jagodinában, Pirotban és más városokban megsemmisítették az eredményeket, és megpróbálják meg nem történtté tenni az ellenzéki győzelmet. A helyhatósági választások harmadik fordulóját két időpontban rendezik meg: Belgrádban - aminek elvesztése rendkívül fáj a szocialistáknak, hisz állítólag az Elnök is megparancsolta, hogy a főváros "nem eshet el" - lapunk megjelenése előtt egy nappal, november 27-én, szerdán (munkanapon). Ahol pedig ráérnek egy kicsit, ott az új időpont december 1-je, vasárnap.

A Zajedno koalíció vezetői úgy döntöttek, nem vesznek részt a választások harmadik fordulójában, de ez nem hatja meg a szocialistákat: a szerbiai parlamentből az ellenzék olyan régen kivonult, hogy már arra sem emlékezni, hogy valaha benn volt - és ez sem fáj senkinek. A hatalom felől az ellenzék akár a következő négy évet is Belgrád főterén töltheti; kis idő múlva idegenforgalmi folklórlátványosságként mutogatnák őket külföldi turistáknak.

- s&r rankovic -

(Belgrád)

- makai -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.