Úgy tudták a légicsapás előtt, nincsenek ott civilek

  • Narancs.hu/MTI
  • 2021. november 14.

Külpol

Két 2019-es amerikai bombázás 64 áldozatáról ír a New York Times.

Civil áldozatokkal járó szíriai légicsapásokat tussolhatott el az amerikai hadsereg a The New York Times című napilap szombati közlése szerint.

A bizalmas dokumentumokra és a műveletben közvetlenül résztvevők beszámolójára hivatkozó írás szerint a két légicsapást az Iszlám Állam terrorszervezet akkori szíriai bázisánál, Bagúznál hajtották végre 2019 márciusában, és a halottak között akár 64 civil, köztük nők és gyerekek is lehettek. A lap szerint a légierő egyik, a bombázások idején a műveleti központban tartózkodó  jogásza elmondta, hogy háborús bűncselekmény gyanúja miatt a légicsapások után felvette a kapcsolatot a védelmi minisztériummal és az amerikai szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottságával.

Ezzel kapcsolatban a The New York Times hozzáteszi, hogy az ügyben mind ez idáig nem indult független vizsgálat.

A bombázásokat a héten ismerte el először az Egyesült Államok hadseregének a szíriai műveletekért is felelős közel-keleti és közép-ázsiai műveleteit irányító parancsnoksága (Centcom), ám a műveleteket jogosnak és arányosnak nevezték.

Jóllehet a Cenctcom közleményében elismerték, hogy a műveletben hozzávetőleg nyolcvanan meghaltak, köztük az Iszlám Állam 16 tagja és négy civil, az áldozatok nagy részének a kilétét azonban nem tudják, és hangsúlyozták, hogy „nők és gyerekek is harcoltak a terroristák soraiban”.

A Centcom részéről leszögezték, hogy műveleteik során mindent megtesznek a civilek védelmében, az ominózus légicsapásokkal kapcsolatban pedig lefolytatták az ilyenkor szokásos vizsgálatot, és teljes felelősséget vállalnak.

A közlemény szerint a bombázások előtt az amerikai erőkkel szövetséges Szíriai Demokratikus Erők (SDF) nevű kurd-arab milíciaszövetség – amely annak idején elkeseredett harcot vívott a terroristákkal a szárazföldön – biztosította a légierőt arról, hogy a térségben nincsenek civilek.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?