Külpol

A Mol-papírok visszavásárlásának hátteréről és indítékairól új információt az orosz sajtó sem bányászott ki, sőt, néhány nap alatt túl is lépett az ügyön. De ne gondoljuk, hogy Moszkvában nem jegyezték meg a magyar kormány mezének a számát - és nem akarják majd felrúgni, ha megint arra szaladgál.

Európa aktívan kivenné a részét az izraeli-palesztin békefolyamatból. De miért? És mit szólnak hozzá Izraelben?

A tavaly márciusi (részleges) regionális választások előtt az volt az általános vélemény, hogy a Silvio Belusconi körüli botrányok, a miniszterelnök sokakat felháborító, ellenfeleit lekezelő nyilatkozatai ellene fordítják majd az olasz szavazókat. Nem ez történt, és ha a kormányzó koalíció nem is erősítette meg a pozícióit, igazi elmozdulás nem következett be. A mostani - ugyancsak részleges - helyi választások előtt talán emiatt is sokkal óvatosabbak voltak a találgatások, pedig Berlusconi most is megtett minden tőle telhetőt, hogy ébren tartsa a vele szembeni indulatokat. Fitymálva nyilatkozott a baloldali politikusok szerinte hiányos tisztálkodási szokásairól, az őt újból és újból perbe fogó ügyészeket pedig "a demokrácia rákos kelevényeinek" nevezte. A mostani párizsi G8-csúcstalálkozón még Barack Obamának is panaszkodott az őt üldöző baloldali jogászok "diktatúrájára" - egy másik alkalommal pedig kijelentette, hogy ő minden idők legüldözöttebb embere. Ehhez képest a mostani választási kampány során talán túlságosan is merésznek mutatkozott, amikor a választást megpróbálta egyfajta, a személyéről ítéletet mondó népszavazásnak beállítani. Alighanem azért volt ilyen magabiztos, mert többek között éppen abban a városban, Milánóban kellett döntenie a mostani szavazásnak az új polgármester személyéről, amely felemelkedésének és kiteljesedő hatalmának a központi színtere, pártjának évek óta biztos támogatója volt (pályafutását Az unga-bunga lovagja című cikkünkben ismertettük részletesen: MaNcs, 2011. március 10.). Itt azzal próbált besegíteni támogatottjának, hogy alpári cigányozással és muszlimozással vizionálta, hogyan lesz Milánó a prostitúció és az erőszak városa a baloldali jelölt sikere esetén. De győzelemre számított az eddig balközép vezetésű Nápolyban is, ahol gyakori látogatásain a krónikus szemétszállítási válság és más problémák megoldásának rettenthetetlen lovagjaként lépett fel a követői által így is nevezett Cavaliere.

Negyedik hónapja tart a líbiai polgárháború. A frontok megmerevedtek, két részre szakadt az ország. A leghevesebb harcok az ostromot hősiesen álló Miszrátáért dúlnak. A felkelők fővárosában, Bengáziban megindult az új rend építése. Helyszíni riport a háborúból.

Az elmúlt évtizedek legrosszabb eredményét érte el a hét éve kormányzó szocialista munkáspárt vasárnap, a válság beköszönte óta első alkalommal rendezett országos (helyhatósági) választásokon. A jövőre esedékes országgyűlési voksolás előjátékának is tekintett szavazáson az ellenfelét tíz százalékkal verő néppárt mellett relatív győztesnek mondható a többéves illegalitás után újra kiálló baszk függetlenségi mozgalom és a "Végre valódi demokráciát!" elnevezésű civil szerveződés is.

Az olyan figurák, mint Uszáma bin Ládin, mindig ugyanazt a hibát követik el: úgy gondolják, nemcsak világpolitikai szerepük rendkívüli, de a személyük is. Aztán nem veszik észre, hogy az események lassan átlépnek rajtuk, ők pedig már csak koloncok azok nyakán, akik korábban is csak eszközként használták őket.

Amikor az EU, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) "trojkája" - ahogy a görög sajtó nevezi - tavaly májusban megnyitott Athén számára egy 110 milliárd eurós hitelkeretet, a görög kormány ennek fejében kőkemény megszorító intézkedéseket vállalt. A bizakodás, hogy a megállapodás eredményeképpen a görög államháztartás hiányát 2014 végéig sikerül három százalék alá szorítani, egészen az év végéig kitartott, és a keretösszeg újabb és újabb részleteit utalták át. Az optimizmusra a szükségköltségvetés előirányzatai, a közalkalmazotti bérek és juttatások lefaragása, az áfa fölemelése, valamint a kormány privatizációs tervei adtak alapot. 2011 elejére viszont egyre világosabbá vált, hogy Görögország nem lesz képes önerőből visszatérni a nemzetközi pénzpiacokra, sőt a fenyegető államcsődöt csak újabb hitelfelvétellel tudja elkerülni, ami az EU-ban, főleg a hitelnyújtásban a legnagyobb részt vállaló Németországban súlyos aggodalmakat váltott ki. A németek már az eddigi segítségnyújtást is pénzkidobásnak tekintették, most pedig még inkább kétségbe vonják, hogy Görögország képes lesz valaha is a kölcsönök visszafizetésére. És az aggodalmuk nem alaptalan: a görög államháztartás tavalyi hiánya a tervezett 9,4 helyett a GDP-nek csak 10,4 százalékára csökkent - ami persze így is dicséretes az egy évvel korábbi 15 százalékhoz képest. Viszont eközben már a GDP 143 százalékára rúgott az államadósság, miközben a görög állampapírok rizikófelára egyre feljebb szökik. Maga a GDP viszont továbbra is csökken, ám nő a munkanélküliség aránya, a 18-24 éves "elátkozott generáció" körében meghaladva a 40 százalékot.

Vagy az történt, hogy túl későn és túl keveset ígért a damaszkuszi vezetés az április elején bejelentett reformokkal, vagy pedig az, hogy hiába is ígért volna bármit, az ellenzék már nem adott hitelt a szavának. Akárhogy is, ahogy telnek a napok, egyre kevésbé látszik bármiféle lehetőség az egyezkedésre. A rezsim a jelek szerint következetesen és kíméletlenül igyekszik felszámolni az ellenállás valamennyi központját, de ez eddig még nem törte meg az ellenállást, amelynek részleteiről hírforrások híján nem sokat tud a külvilág.

Pakisztáni idő szerint hétfőn reggel Abbottabad városában amerikai katonák megölték Uszáma bin Ládint. A szaúdi férfi halálával lezárult a dzsihádisták globalizált háborújának első korszaka, mégis minden folytatódik tovább.

Majd két évszázados múltra tekint vissza a flamand nacionalizmus, a flamand választók nagy része mégsem tartja túlhaladottnak ezt az ideológiát, és szívesen szavaz azokra a pártokra, amelyek Flandria függetlenségét ígérik - rasszista töltettel vagy a nélkül.

Hogyan folytatódott a Résistance és az Occupation, a Pétain-rezsim kiszolgálói, a francia fasizmus hívei és az ellenállók háborúja az 1945 utáni korban - és hogyan ért véget? A kérdés nemzetközi hírű szakértőjét kérdeztük.

Az EU-t fenyegető portugál válság magyarázataként nem elég az eurózóna viharait emlegetni: a gazdaság szerkezeti problémái és a kicsinyes belpolitikai ügyeskedés hasonlóan fontos - és romboló - hatású volt. És nagy eséllyel az is marad.

A héten kezdődnek Finnországban a koalíciós tárgyalások, miután a múlt vasárnapi parlamenti választás az Igaz Finnek nevű, önmagát öntudatosan populistának valló párt jelentős előretörését hozta. Az EU jövője szempontjából sem mindegy, kik és milyen preferenciákkal kormányoznak Helsinkiben.

Óvatos optimizmussal tekint a világgazdasági folyamatokra a világ harmadik legnagyobb pénzügyi szolgáltató vállalatának vezető közgazdásza, akivel minapi budapesti látogatása során beszélgettünk.