Meddig harcol Ukrajna?

Ígérni nem elég

Külpol

Nincs ember, aki ne akarna békét Ukrajnában, ennek megvalósítása azonban szinte áthatolhatatlan akadályokba ütközik. És akkor még szóba se került Donald Trump. Kijivben kutattuk a tartós rendezés esélyeit.

„Elég naiv elképzelés, hogy egy fickó, akire itt senki sem szavazott, majd megparancsolja a katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert” – mondja Inna Szovszun, az Európa-párti Holosz parlamenti képviselője Donald Trump kijelentéseire reagálva. Szerinte nem akkor és nem azért lesz béke, mert az Egyesült Államok elnöke ezt kinyilvánítja – jó lenne, ha ezt Trump is mihamarabb belátná. A béke iránti vágy önmagában nem elegendő, teszi hozzá. Ha megkérdeznénk az utcán bárkit, hogy szeretne-e békét, ugyan ki ne akarna? Ki akar olyan országban élni, ahol mindennaposak a légiriadók, ahol a férfiak az életüket kockáztatják, ahol szétesnek családok, egzisztenciák, a gyerekeknek nincs gyerekkoruk és perspektívájuk? Ki a fene vágyna ilyen életre? Nyilvánvalóan senki. Ám az, hogy miként lehet a háborúnak véget vetni, egyáltalán nem nyilvánvaló.

Az orosz hadsereg húzzon haza, adja fel a megszállt területeket, hangsúlyosan ideértve a 2014-ben elfoglalt Krímet is. Ez az egyik véglet. A másik az, hogy az ukrán hadsereg tegye le a fegyvert, és az ország fogadja el, hogy új idők jönnek egy megcsonkított területű Ukrajnával, továbbá azzal a kockázattal, hogy még itt sincs vége. Az elfoglalt területen élő ukránok nagyon rosszul járnak – de ez van. A megoldásnak valahol a kettő között kell lennie, ám ennek megtalálását számos körülmény nehezíti.

Kivitelezés

Tegyük fel, hogy a két fél hajlandó béketárgyalásokat folytatni, mondja Inna Szovszun. Azt hogyan lehetne pillanatnyilag ratifikálni? Jelenleg az ukrán parlament nem tudna ilyen szintű döntést hozni, hiszen a képviselők mandátuma lejárt. A kormány hozhat intézkedéseket a parlament jóváhagyása nélkül, de ilyen horderejű ügyben nem. Erre mindenképpen ki kellene dolgozni valamilyen megoldást, hogy a döntés legitim legyen.

Választásokat tartani nem lehet pillanatnyilag az országban, akármit is mond erről Donald Trump. Ez egyébként Vlagyimir Putyin narratívája, ő az, aki szerint Zelenszkij nem legitim vezetője az országnak. Trump felvetése abból a szempontból érthető, hogy a demokrácia mint általános érték, mint ethosz, elvben valóban sérül, ha nem rendez választásokat Ukrajna, ám azt is látni kell, hogy ez technikai­lag kivitelezhetetlen. Ha most lennének választások, az ugyanúgy aláásná a demokráciát. Hiszen kik szavazhatnának és hogyan? Nem lehet a frontvonalon szavazóköröket kialakítani, és elég furcsa lenne az a választás, amelyen a több százezer állományban lévő katona nem nyilváníthat véleményt. Arról nem beszélve, hogy több millióan kénytelenek voltak elhagyni a lakóhelyüket: ők kire és mi módon tudnának szavazni? Végül az elfoglalt területeken hogy lehetne szavazni? Ha ott nem lenne szavazókör, az ukrán állam azzal elismerné, hogy azok a területek már nem tartoznak az országhoz. Ha meg lenne szavazókör, ki garantálná, hogy ami ott történik, az törvényes?

 
Felmérhetetlen veszteségek
Fotó: F. Szabó Emese

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.