Meddig harcol Ukrajna?

Ígérni nem elég

Külpol

Nincs ember, aki ne akarna békét Ukrajnában, ennek megvalósítása azonban szinte áthatolhatatlan akadályokba ütközik. És akkor még szóba se került Donald Trump. Kijivben kutattuk a tartós rendezés esélyeit.

„Elég naiv elképzelés, hogy egy fickó, akire itt senki sem szavazott, majd megparancsolja a katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert” – mondja Inna Szovszun, az Európa-párti Holosz parlamenti képviselője Donald Trump kijelentéseire reagálva. Szerinte nem akkor és nem azért lesz béke, mert az Egyesült Államok elnöke ezt kinyilvánítja – jó lenne, ha ezt Trump is mihamarabb belátná. A béke iránti vágy önmagában nem elegendő, teszi hozzá. Ha megkérdeznénk az utcán bárkit, hogy szeretne-e békét, ugyan ki ne akarna? Ki akar olyan országban élni, ahol mindennaposak a légiriadók, ahol a férfiak az életüket kockáztatják, ahol szétesnek családok, egzisztenciák, a gyerekeknek nincs gyerekkoruk és perspektívájuk? Ki a fene vágyna ilyen életre? Nyilvánvalóan senki. Ám az, hogy miként lehet a háborúnak véget vetni, egyáltalán nem nyilvánvaló.

Az orosz hadsereg húzzon haza, adja fel a megszállt területeket, hangsúlyosan ideértve a 2014-ben elfoglalt Krímet is. Ez az egyik véglet. A másik az, hogy az ukrán hadsereg tegye le a fegyvert, és az ország fogadja el, hogy új idők jönnek egy megcsonkított területű Ukrajnával, továbbá azzal a kockázattal, hogy még itt sincs vége. Az elfoglalt területen élő ukránok nagyon rosszul járnak – de ez van. A megoldásnak valahol a kettő között kell lennie, ám ennek megtalálását számos körülmény nehezíti.

Kivitelezés

Tegyük fel, hogy a két fél hajlandó béketárgyalásokat folytatni, mondja Inna Szovszun. Azt hogyan lehetne pillanatnyilag ratifikálni? Jelenleg az ukrán parlament nem tudna ilyen szintű döntést hozni, hiszen a képviselők mandátuma lejárt. A kormány hozhat intézkedéseket a parlament jóváhagyása nélkül, de ilyen horderejű ügyben nem. Erre mindenképpen ki kellene dolgozni valamilyen megoldást, hogy a döntés legitim legyen.

Választásokat tartani nem lehet pillanatnyilag az országban, akármit is mond erről Donald Trump. Ez egyébként Vlagyimir Putyin narratívája, ő az, aki szerint Zelenszkij nem legitim vezetője az országnak. Trump felvetése abból a szempontból érthető, hogy a demokrácia mint általános érték, mint ethosz, elvben valóban sérül, ha nem rendez választásokat Ukrajna, ám azt is látni kell, hogy ez technikai­lag kivitelezhetetlen. Ha most lennének választások, az ugyanúgy aláásná a demokráciát. Hiszen kik szavazhatnának és hogyan? Nem lehet a frontvonalon szavazóköröket kialakítani, és elég furcsa lenne az a választás, amelyen a több százezer állományban lévő katona nem nyilváníthat véleményt. Arról nem beszélve, hogy több millióan kénytelenek voltak elhagyni a lakóhelyüket: ők kire és mi módon tudnának szavazni? Végül az elfoglalt területeken hogy lehetne szavazni? Ha ott nem lenne szavazókör, az ukrán állam azzal elismerné, hogy azok a területek már nem tartoznak az országhoz. Ha meg lenne szavazókör, ki garantálná, hogy ami ott történik, az törvényes?

 
Felmérhetetlen veszteségek
Fotó: F. Szabó Emese

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.