Meddig harcol Ukrajna?

Ígérni nem elég

Külpol

Nincs ember, aki ne akarna békét Ukrajnában, ennek megvalósítása azonban szinte áthatolhatatlan akadályokba ütközik. És akkor még szóba se került Donald Trump. Kijivben kutattuk a tartós rendezés esélyeit.

„Elég naiv elképzelés, hogy egy fickó, akire itt senki sem szavazott, majd megparancsolja a katonáknak, hogy tegyék le a fegyvert” – mondja Inna Szovszun, az Európa-párti Holosz parlamenti képviselője Donald Trump kijelentéseire reagálva. Szerinte nem akkor és nem azért lesz béke, mert az Egyesült Államok elnöke ezt kinyilvánítja – jó lenne, ha ezt Trump is mihamarabb belátná. A béke iránti vágy önmagában nem elegendő, teszi hozzá. Ha megkérdeznénk az utcán bárkit, hogy szeretne-e békét, ugyan ki ne akarna? Ki akar olyan országban élni, ahol mindennaposak a légiriadók, ahol a férfiak az életüket kockáztatják, ahol szétesnek családok, egzisztenciák, a gyerekeknek nincs gyerekkoruk és perspektívájuk? Ki a fene vágyna ilyen életre? Nyilvánvalóan senki. Ám az, hogy miként lehet a háborúnak véget vetni, egyáltalán nem nyilvánvaló.

Az orosz hadsereg húzzon haza, adja fel a megszállt területeket, hangsúlyosan ideértve a 2014-ben elfoglalt Krímet is. Ez az egyik véglet. A másik az, hogy az ukrán hadsereg tegye le a fegyvert, és az ország fogadja el, hogy új idők jönnek egy megcsonkított területű Ukrajnával, továbbá azzal a kockázattal, hogy még itt sincs vége. Az elfoglalt területen élő ukránok nagyon rosszul járnak – de ez van. A megoldásnak valahol a kettő között kell lennie, ám ennek megtalálását számos körülmény nehezíti.

Kivitelezés

Tegyük fel, hogy a két fél hajlandó béketárgyalásokat folytatni, mondja Inna Szovszun. Azt hogyan lehetne pillanatnyilag ratifikálni? Jelenleg az ukrán parlament nem tudna ilyen szintű döntést hozni, hiszen a képviselők mandátuma lejárt. A kormány hozhat intézkedéseket a parlament jóváhagyása nélkül, de ilyen horderejű ügyben nem. Erre mindenképpen ki kellene dolgozni valamilyen megoldást, hogy a döntés legitim legyen.

Választásokat tartani nem lehet pillanatnyilag az országban, akármit is mond erről Donald Trump. Ez egyébként Vlagyimir Putyin narratívája, ő az, aki szerint Zelenszkij nem legitim vezetője az országnak. Trump felvetése abból a szempontból érthető, hogy a demokrácia mint általános érték, mint ethosz, elvben valóban sérül, ha nem rendez választásokat Ukrajna, ám azt is látni kell, hogy ez technikai­lag kivitelezhetetlen. Ha most lennének választások, az ugyanúgy aláásná a demokráciát. Hiszen kik szavazhatnának és hogyan? Nem lehet a frontvonalon szavazóköröket kialakítani, és elég furcsa lenne az a választás, amelyen a több százezer állományban lévő katona nem nyilváníthat véleményt. Arról nem beszélve, hogy több millióan kénytelenek voltak elhagyni a lakóhelyüket: ők kire és mi módon tudnának szavazni? Végül az elfoglalt területeken hogy lehetne szavazni? Ha ott nem lenne szavazókör, az ukrán állam azzal elismerné, hogy azok a területek már nem tartoznak az országhoz. Ha meg lenne szavazókör, ki garantálná, hogy ami ott történik, az törvényes?

 
Felmérhetetlen veszteségek
Fotó: F. Szabó Emese

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.