Az amerikai techipar Trumppal nyomul az adatainkért

Érted jönnek

Külpol

A demokraták melegágyának vélt Szilícium-völgy beállt a republikánus elnök mögé. Sokan most döbbentek rá, hogy ezek a fiatalos, laza, világmegváltónak hitt cégek is hidegfejű multik.

Amikor Donald Trump januári beiktatási ceremóniájáról megérkeztek az első képek arról, hogy Elon Musk, Jeff Bezos és Mark Zuckerberg egymás mellett állva ünneplik a republikánus elnököt, sokak számára egyértelművé vált, hogy vége az amerikai start­upok és technológiai óriásoknak otthont adó Szilícium-völgy ártatlanságának. Ez a három férfi nem csak a világ nyilvánosságának jelentős részét uralja a Facebookon, az X-en és az Amazonon keresztül, de ők a világ három leggazdagabb embere is. A beiktatása óta jószerivel naponta megrázó rendeleteket aláíró Trump a techszektor lekenyerezésével nemcsak pénz és egyéb javak felett rendelkezhet, hanem arról is, hogy sokan mit higgyenek valóságnak. Elon Musk azóta hatékonyságnövelés címen kvázi elnökként építi le az amerikai adminisztrációt, szabad bejárása van Trumphoz, beleszól a választásokba Ausztriától kezdve Németországon át egészen Nagy-Britanniáig. Zuckerberg bezáratta a Meta tényellenőrző részlegét, vége az esélyegyenlőségi és sokszínűségi programjainak, januárban eltávolította a transznemű-nonbináris témát a Messenger applikációból. Később pedig odanyilatkozott, hogy a techvállalatoknak több „maszkulin energiára” lenne szükségük, ugyanis a „női energiák” miatt „töketlenné” váltak. Bezos új irányvétele az általa birtokolt sajtóorgánumok dolgozóit aggasztja egyre jobban.

Kinek az igazsága?

Mivel Magyarországon továbbra is a Facebook magasan a legnépszerűbb platform, tömegesen csak ezután fogunk azzal találkozni, amit az X-et aktívabban használó nyugatiak már megtapasztaltak a mindennapokban. Bár az Fb tényellenőrző platformja nem működött mindig jól, a legostobább hazugságokat azért eltüntette. És ennek volt hatása: egy 2018-as MIT-kutatás is arra jutott már, hogy az álhírek összehasonlíthatatlanul gyorsabban terjednek a valódi híreknél, ráadásul jóval több embert érnek el. Ha kísérletet sem teszünk a konteók kiszűrésére, akkor abból azok fognak profitálni, akik szerint a tényközlés is csupán egy vélemény: ha a gyerekeken tömegesen nemváltó műtétet elvégeztető német államról vagy a háttérhatalom mozgatta migránshordákról beszél valaki hivatalos vagy hivatalosnak tűnő csatornákon, az is pusztán a szólásszabadságával él. A szuverenistának és patriótának nevezett politikai erőkből így lesznek néhány amerikai üzleti kör kiszolgálói, miközben a techoligarchia azt csinálja, amivel általában Soros Györgyöt szokás gyanúsítani: bármiféle választott pozíció nélkül hozhat helyzetbe vagy buktathat meg választott kormányokat, és uralja a nyilvánosságot.

Az amerikai techszektor jelentős része korábban kifejezetten a demokratákhoz húzott, a világ jelentős része pedig az unalmas és szigorú üzleti életet leváltó fiatal srácokat és csajokat látta az új elitben, akik már nem csak pénzt akarnak keresni, de jobb világot is építenének. Aztán 2021-ben Joe Biden elnök azt a Jonathan Kantert jelölte az igazságügyi minisztérium trösztellenes osztályának az élére, aki kifejezetten a techvállalatok elleni panaszosokat képviselte: korábban vizsgálta a Google, az Amazon, a MasterCard és az Uber esetleges versenyellenes magatartását is. Kanter és Biden a nulladik percben nekiment a techcégeknek, és ennek a legnagyobb eredménye talán az a tavaly augusztusi ítélet volt, mely szerint a Google visszaélt erőfölényével monopóliuma érdekében. Az Apple-t sem kímélték amiatt, hogy a tőle független gyártók appjainak elérését szándékosan megnehezítette a készülékeihez. A Biden-adminisztráció komolyan vette a szektor megregulázását: még tavaly november végén is indult tröszt­ellenes vizsgálat a Microsoft ellen.

A szektor irányítói közül többen is „szélsőbalosnak” minősítették ezeket az intézkedéseket, és Biden négy éve alatt egyre nyíltabban várták Donald Trump visszatérését, aki nagyon gyorsan megígérte, hogy a 2021 utáni összes szabályozást és akadékoskodást visszaszívja. Innen kezdve a szektor nagyágyúinak anyagi érdeke fűződött az elnökváltáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.