Válság Zimbabwéban - Lejtmenet

  • - kovácsy -
  • 2008. április 24.

Külpol

Idestova egy hónapja már, hogy lezajlottak a választások, de az eredményeket még mindig nem tették közzé. Az ellenzéki MDC (Demokratikus Fordulat Mozgalma) már az első hivatalos részeredményekkel egy időben azt közölte, hogy helyi és parlamenti szinten egyaránt többséget szerzett, az elnökválasztást pedig jelöltje, Morgan Tsvangirai nyerte meg. A kormánypárt, a ZANU PF (Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front) részéről inkább a hallgatás volt feltűnő. Egy hivatalos lap azt jósolta, hogy az elnök személyéről csak egy újabb fordulóban születik majd döntés. Aztán már olyan rémhírek is felröppentek, hogy Mugabe az emigráció lehetőségét mérlegeli, de - mint kiderült - ezt csak a hallgatása támasztotta alá.

Idestova egy hónapja már, hogy lezajlottak a választások, de az eredményeket még mindig nem tették közzé. Az ellenzéki MDC (Demokratikus Fordulat Mozgalma) már az első hivatalos részeredményekkel egy időben azt közölte, hogy helyi és parlamenti szinten egyaránt többséget szerzett, az elnökválasztást pedig jelöltje, Morgan Tsvangirai nyerte meg. A kormánypárt, a ZANU PF (Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front) részéről inkább a hallgatás volt feltűnő. Egy hivatalos lap azt jósolta, hogy az elnök személyéről csak egy újabb fordulóban születik majd döntés. Aztán már olyan rémhírek is felröppentek, hogy Mugabe az emigráció lehetőségét mérlegeli, de - mint kiderült - ezt csak a hallgatása támasztotta alá.

Két hét elteltével a választási bizottság ellenzéki nyomásra bírósági felszólítást kapott, hogy fejezze be végre a szavazatszámlálást, majd pedig részleges újraszámlálásról született döntés. Időközben az MDC egy országos sztrájk szervezésével is megpróbálkozott, de ez az akció meghiúsult, amit részben a hatóság fenyegető fellépése, részben a nyolcvanszázalékos munkanélküliség magyaráz. Lapzártánk idején az újbóli számlálás még javában zajlott, az időhúzás mögött pedig az ellenzék és a külföldi megfigyelők is egyre folytatódó

nagyszabású csalásokat

sejtenek. Csakhogy nem is olyan egyszerű csalni, ugyanis egy új rendelkezés értelmében a szavazókörzetekben mindenütt ki kellett függeszteni az ott összeszámlált voksok megoszlását - kérdés, hogy mennyire sikerült összegeznie az ellenzéknek ezeket a korai adatokat.

Azt, hogy a délnyugat-afrikai ország, az egykori gazdag, fehér telepesek irányította Dél-Rhodesia mély válságban van, diktátorán, Robert Mugabén és környezetén kívül csak a dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki vonta kétségbe a választások óta. A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), amelynek Zimbabwe is tagja, már tavaly óta igyekszik rábírni Mugabét, hogy ezúttal ne csalja el a választásokat - ekkor préselték ki belőle azt is, hogy helyben és rögtön nyilvánosságra kerüljenek bizonyos eredmények. Most azonban a dél-afrikai elnök már nem óhajtott rádörrenni kollégájára, pedig a zimbabwei válság az ő országát is sújtja, hiszen az elmúlt évek folyamán már az egymilliót is meghaladta a menekültek száma, akik az utóbbi hetekben nem is annyira az éhezés, mint az ellenzékiekkel szembeni brutális hatósági akciók miatt ússzák át a krokodilok kedvelt élőhelyét, a Limpopo határfolyót. Az SADC energiáit már évek óta leköti Zimbabwe szomorú helyzete, de az ország belügyeibe természetesen nem avatkozhat bele.

A 84 éves Robert Gabriel Mugabe az egyetlen ma is aktív afrikai vezető (1980, a fehér telepes kormányzattal - brit közvetítéssel - kötött megállapodás és szervezetének hatalomra kerülése óta kormányfő, majd elnök is), aki fegyveres felszabadítási mozgalmat vezetett, ezért kontinensszerte tisztelet övezi. Azért már kevésbé, hogy alighanem senki másnak nem sikerült békeidőben hozzá hasonló hatékonysággal tönkretennie egy viszonylag jó gazdasági kilátásokkal rendelkező országot. A fehér telepesek birtokait 2000-től kezdődően mozgalmi módszerekkel, politikai megfontolások alapján osztotta szét - a kisebbségi ndebele etnikumból verbuválódott egykori rivális felszabadítási szervezet maradékát már korábban pusztító fegyveres hadjáratban morzsolta föl. (Mugabe a történelmi időkben elnyomott, ma viszont az országban 70 százalékos többségben lévő sona etnikum tagja, aminek a jelentőségét nagyban gyengíti, hogy Tsvangirai ugyanehhez a népcsoporthoz tartozik.) Ahogy erősödni kezdtek az országban az ellenzéki hangok, úgy fokozódott a rendőrterror - ezzel kapcsolatban az MDC vezetőjének is bőven vannak lidérces tapasztalatai. Az ország gazdasága mára lényegében szétesett, az infláció hivatalosan is 160 ezer százalékos tempóban vágtat, a várható átlagéletkor 37 év - amiben szerepe van az AIDS terjedésének.

Zimbabwe egyetlen fajsúlyos külföldi szövetségese Kína, amely tavaly - talán az olimpiai mosolykampány keretében - kihátrálni látszott Mugabe mögül, most viszont az események fókuszába került egy hajórakomány fegyver és lőszer miatt, amit Zimbabwéba címeztek, de eddig a térség egyik kikötőjében sem sikerült kirakodni. Az elmúlt hetek eseményei - ellenzéki aktivisták zaklatása, kínzása, meggyilkolása - nem hagynak kétséget afelől, hogy a biztonsági erők Mugabe parancsára gondolkodás nélkül erőszakot alkalmaznak. Ami még rosszabb, a hadsereg egyes vezetői már a választások előtt kijelentették, hogy

nem hajlandóak tudomásul venni

egy esetleges ellenzéki győzelmet. Az MDC szerint vidéken már most is katonák terrorizálják a lakosságot, nyílt fenyegetésekkel jelezve a helyes viselkedés irányát egy esetleges második választási forduló esetére. Az ellenzék egyéb eszköz híján a külvilág segítségét kéri - Tsvangirai már tárgyalt az ENSZ főtitkárával is.

A választások előtti időszak érdekes mozzanata volt, hogy az állampárt egyik embere, Simba Makoni volt pénzügyminiszter is elindult elnökjelöltként, az eddig ismert részeredmények azonban arról tanúskodnak, hogy a lakosságnak nincs számottevő csoportja, amely a személyében megjelenő köztes megoldást akarná. A felsőbb pártkörökben bölcs előrelátással többen is támogatták, a választások óta azonban nem hallani a hangját ennek az állítólagos belső ellenzéknek. Nem tudjuk azt sem, hogy megfogalmazódtak-e ellentétes álláspontok a ZANU PF-en belül az ország, a párt és Mugabe jövőjét illetően. Nem túl elrugaszkodott találgatás, hogy az államfő nem egyszerűen a hatalomhoz, hanem ahhoz is ragaszkodik, hogy biztosítsa saját jövőbeni nyugalmát, vagyis annak a biztos tudatában hajlandó csak távozni, hogy később sem vonják felelősségre cselekedeteiért. Tsvangirai egyébként mindvégig azt ígérte, hogy győzelme esetén egységkormány felállítását szorgalmazza, bevonva nemhogy a ZANU PF legjobb embereit (erről voltak is tapogatódzó tárgyalások), de megtisztelő pozíciót biztosítva az idős, ámde fáradhatatlan és friss gondolkodású - ráadásul hívő katolikus - Mugabénak is. Viszont ahogy az évek múlnak és a helyzet romlik, ő maga egyre kevésbé remélheti, hogy történelmi érdemei homályba boríthatják a politikája által okozott rengeteg szenvedést.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.