Idestova egy hónapja már, hogy lezajlottak a választások, de az eredményeket még mindig nem tették közzé. Az ellenzéki MDC (Demokratikus Fordulat Mozgalma) már az első hivatalos részeredményekkel egy időben azt közölte, hogy helyi és parlamenti szinten egyaránt többséget szerzett, az elnökválasztást pedig jelöltje, Morgan Tsvangirai nyerte meg. A kormánypárt, a ZANU PF (Zimbabwei Afrikai Nemzeti Unió - Hazafias Front) részéről inkább a hallgatás volt feltűnő. Egy hivatalos lap azt jósolta, hogy az elnök személyéről csak egy újabb fordulóban születik majd döntés. Aztán már olyan rémhírek is felröppentek, hogy Mugabe az emigráció lehetőségét mérlegeli, de - mint kiderült - ezt csak a hallgatása támasztotta alá.
Két hét elteltével a választási bizottság ellenzéki nyomásra bírósági felszólítást kapott, hogy fejezze be végre a szavazatszámlálást, majd pedig részleges újraszámlálásról született döntés. Időközben az MDC egy országos sztrájk szervezésével is megpróbálkozott, de ez az akció meghiúsult, amit részben a hatóság fenyegető fellépése, részben a nyolcvanszázalékos munkanélküliség magyaráz. Lapzártánk idején az újbóli számlálás még javában zajlott, az időhúzás mögött pedig az ellenzék és a külföldi megfigyelők is egyre folytatódó
nagyszabású csalásokat
sejtenek. Csakhogy nem is olyan egyszerű csalni, ugyanis egy új rendelkezés értelmében a szavazókörzetekben mindenütt ki kellett függeszteni az ott összeszámlált voksok megoszlását - kérdés, hogy mennyire sikerült összegeznie az ellenzéknek ezeket a korai adatokat.
Azt, hogy a délnyugat-afrikai ország, az egykori gazdag, fehér telepesek irányította Dél-Rhodesia mély válságban van, diktátorán, Robert Mugabén és környezetén kívül csak a dél-afrikai elnök, Thabo Mbeki vonta kétségbe a választások óta. A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), amelynek Zimbabwe is tagja, már tavaly óta igyekszik rábírni Mugabét, hogy ezúttal ne csalja el a választásokat - ekkor préselték ki belőle azt is, hogy helyben és rögtön nyilvánosságra kerüljenek bizonyos eredmények. Most azonban a dél-afrikai elnök már nem óhajtott rádörrenni kollégájára, pedig a zimbabwei válság az ő országát is sújtja, hiszen az elmúlt évek folyamán már az egymilliót is meghaladta a menekültek száma, akik az utóbbi hetekben nem is annyira az éhezés, mint az ellenzékiekkel szembeni brutális hatósági akciók miatt ússzák át a krokodilok kedvelt élőhelyét, a Limpopo határfolyót. Az SADC energiáit már évek óta leköti Zimbabwe szomorú helyzete, de az ország belügyeibe természetesen nem avatkozhat bele.
A 84 éves Robert Gabriel Mugabe az egyetlen ma is aktív afrikai vezető (1980, a fehér telepes kormányzattal - brit közvetítéssel - kötött megállapodás és szervezetének hatalomra kerülése óta kormányfő, majd elnök is), aki fegyveres felszabadítási mozgalmat vezetett, ezért kontinensszerte tisztelet övezi. Azért már kevésbé, hogy alighanem senki másnak nem sikerült békeidőben hozzá hasonló hatékonysággal tönkretennie egy viszonylag jó gazdasági kilátásokkal rendelkező országot. A fehér telepesek birtokait 2000-től kezdődően mozgalmi módszerekkel, politikai megfontolások alapján osztotta szét - a kisebbségi ndebele etnikumból verbuválódott egykori rivális felszabadítási szervezet maradékát már korábban pusztító fegyveres hadjáratban morzsolta föl. (Mugabe a történelmi időkben elnyomott, ma viszont az országban 70 százalékos többségben lévő sona etnikum tagja, aminek a jelentőségét nagyban gyengíti, hogy Tsvangirai ugyanehhez a népcsoporthoz tartozik.) Ahogy erősödni kezdtek az országban az ellenzéki hangok, úgy fokozódott a rendőrterror - ezzel kapcsolatban az MDC vezetőjének is bőven vannak lidérces tapasztalatai. Az ország gazdasága mára lényegében szétesett, az infláció hivatalosan is 160 ezer százalékos tempóban vágtat, a várható átlagéletkor 37 év - amiben szerepe van az AIDS terjedésének.
Zimbabwe egyetlen fajsúlyos külföldi szövetségese Kína, amely tavaly - talán az olimpiai mosolykampány keretében - kihátrálni látszott Mugabe mögül, most viszont az események fókuszába került egy hajórakomány fegyver és lőszer miatt, amit Zimbabwéba címeztek, de eddig a térség egyik kikötőjében sem sikerült kirakodni. Az elmúlt hetek eseményei - ellenzéki aktivisták zaklatása, kínzása, meggyilkolása - nem hagynak kétséget afelől, hogy a biztonsági erők Mugabe parancsára gondolkodás nélkül erőszakot alkalmaznak. Ami még rosszabb, a hadsereg egyes vezetői már a választások előtt kijelentették, hogy
nem hajlandóak tudomásul venni
egy esetleges ellenzéki győzelmet. Az MDC szerint vidéken már most is katonák terrorizálják a lakosságot, nyílt fenyegetésekkel jelezve a helyes viselkedés irányát egy esetleges második választási forduló esetére. Az ellenzék egyéb eszköz híján a külvilág segítségét kéri - Tsvangirai már tárgyalt az ENSZ főtitkárával is.
A választások előtti időszak érdekes mozzanata volt, hogy az állampárt egyik embere, Simba Makoni volt pénzügyminiszter is elindult elnökjelöltként, az eddig ismert részeredmények azonban arról tanúskodnak, hogy a lakosságnak nincs számottevő csoportja, amely a személyében megjelenő köztes megoldást akarná. A felsőbb pártkörökben bölcs előrelátással többen is támogatták, a választások óta azonban nem hallani a hangját ennek az állítólagos belső ellenzéknek. Nem tudjuk azt sem, hogy megfogalmazódtak-e ellentétes álláspontok a ZANU PF-en belül az ország, a párt és Mugabe jövőjét illetően. Nem túl elrugaszkodott találgatás, hogy az államfő nem egyszerűen a hatalomhoz, hanem ahhoz is ragaszkodik, hogy biztosítsa saját jövőbeni nyugalmát, vagyis annak a biztos tudatában hajlandó csak távozni, hogy később sem vonják felelősségre cselekedeteiért. Tsvangirai egyébként mindvégig azt ígérte, hogy győzelme esetén egységkormány felállítását szorgalmazza, bevonva nemhogy a ZANU PF legjobb embereit (erről voltak is tapogatódzó tárgyalások), de megtisztelő pozíciót biztosítva az idős, ámde fáradhatatlan és friss gondolkodású - ráadásul hívő katolikus - Mugabénak is. Viszont ahogy az évek múlnak és a helyzet romlik, ő maga egyre kevésbé remélheti, hogy történelmi érdemei homályba boríthatják a politikája által okozott rengeteg szenvedést.
