Van egy ok, amiért az ukrán vezetésnek is fontos lehet a háború lezárása

Külpol

Egyre többet beszélnek Volodimir Zelenszkij környezetében a háború befejezéséről, hiszen az ukrán kormány is látja azokat a demográfiai adatokat, amelyek örökre tönkretehetik az országot.

Bár a kedden megindult, Ukrajnát és Európát – egyelőre legalábbis – figyelmen kívül hagyó amerikai-orosz béketárgyalások miatt értelemszerűen elég kritikusan nyilatkozott többek közt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, az elmúlt hetekben ő és stábja is tett olyan megnyilatkozásokat, amelyek alapján arra lehet következtetni, ha némi veszteséggel is, de inkább lezárnák a háborút. Van ugyanis egy olyan szempont, amiről szinte alig esik szó: Ukrajna lassan elfogy. Ez pedig sokkal mélyebb problémákat okozhat annál is, hogy az ország területeket veszít egy megszálló birodalommal szemben.

 
Volodimir Zelenszkij lerója kegyeletét az elesett ukrán katonák emlékhelyénél a fegyveres erők napja alkalmából Kijevben 2024. december 6-án
Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat
 

Ukrajna már a 2022-ben kezdődött háború előtt is komoly demográfiai problémákkal küzdött. A Sztálin által véghez vitt, népirtásnak is minősíthető holodomor miatt milliók haltak éhen a 20. század 30-as éveinek elején, hogy aztán a Vörös Hadsereg is elvigye az ukrán fiatalság jelentős részét, ahogy természetesen sok ukrán halt meg feleslegesen a Szovjetunió bukásának egyik kiváltójának számító afganisztáni háborúban is. A sztálini tisztogatások is erősen érintették a lakosságot. Az ukrán társadalom közben már az 1960-as években elkezdett elöregedni, és bár a Szovjetunió 1990-es szétesésekor legalább az ország függetlensége újra eljött, az ukrán gazdasági helyzet épp olyan kilátástalan volt, mint az orosz. Ennek köszönhetően nemcsak tömegesen hagyták el az országot a fiatal ukránok, hanem egyre kevesebb gyerek született a kilátások nélküli időszakban. Az ukránok elmenekülése és meggyilkolása nemcsak számokban mutat rosszul: a szovjet rendszer kifejezetten értelmiségellenes volta miatt főleg a „legjobb” ukránok tűntek el, a társadalom nemcsak embereket, de hagyományt és tudást is folyamatosan vesztett. Hogy kicsit átérezzük, elég csak belegondolni abba, hogy előbb a magyarországi zsidók elmenekülése és meggyilkolása mekkora veszteséget jelentett az országnak, majd az 1956-os menekülteké is. Ilyen demográfiai traumából általában egy is sok.

Az 1990-es évek elején Ukrajnának még így is 51,5 millió lakosa volt, a mai becslések szerint ez jelenleg 29 millió; 1 alatti az ország születési rátája (Magyarországon ez tavaly 1,56-volt), miközben az amúgy szintén demográfiai gondokkal küszködő oroszok a háború kezdete óta valószínűleg több tízezer ukrán csecsemőt raboltak el és vittek Oroszországba.

Valószínűleg ők már soha nem kerülnek elő, legtöbbük pedig nem is nagyon emlékezhet arra, hogy eredetileg nem orosz földön, orosznak születtek. Míg 1991-ben Ukrajna a 22. volt a világ legnépesebb országainak listáján, jelenleg a 41. helyen áll

Azzal, hogy lassan elfogy Ukrajna, az ukrán vezetés is tisztában van: emiatt volt óriási vita a sorozási korhatár leszállításáról – végül nem is jött teljesen össze a 25 éves kor leszállítása, inkább óriási fizetésekkel hívják a fiatalokat -, az ukrán katonák átlagéletkora pedig 40 év. A közmegegyezés az, hogy a legfiatalabbakat csak végső esetben szabad a frontra vinni, hiszen bár épp háború van, arra is gondolni kell, hogy ezek a fiatalok fogják fizetni valahogy az elöregedő társadalom nyugdíját. 

 
Ukrán katona a Harkiv megyei Vovcsanszkban
Fotó: Jevhen Maloletka / MTI/AP/Jevhen Maloletka
 

Arra egyelőre csak tippelni lehet, hány ilyen fiatal marad az országban, ugyanis minden attól függ, meddig tart a háború: a hazájukból elmenekülő ukránok – a becslések szerint 10 millióan vannak – ugyanis sokszor három év alatt már felépítették az új életüket, a gyerekeik évek óta Európában járnak iskolába, sokszor anyanyelvi szinten beszélik a befogadó ország nyelvét, őket már most szinte semmi nem köti a szüleik otthonához, miközben valószínűleg a kilátásaik is jobbak mondjuk Spanyolországban, mint egy mondjuk egy közép-ukrajnai városban. Nem mindegy persze, hogy Ukrajna nyugati partnerei mennyire ösztönzik a hazatérésüket: Lengyelországban a maga módján például jól is jött az ukrán áradat, hiszen a munkaerőhiányt kulturálisan hozzájuk nagyon hasonló, még a nyelvet is értő emberekkel pótolhatták. Ukrajnának ráadásul valószínűleg nemcsak a saját elmenekült polgárait kéne visszahoznia, hanem mások számára is vonzóvá kellene tennie az országot abban az időszakban, amikor a migráció lassan egész Európában szitokszó lesz. Valahogy tehát munkaerőt kell szerezni úgy, hogy egyébként hasonló demográfiai problémákkal küszködik a teljes fejlett világ: jelenleg egyedül Afrika, illetve Ázsia egyes országaiban van 2 felett a születési ráta.

A becslések szerint Ukrajna társadalma 2030-ra az egész kontinens legöregebbje lehet, amihez még nem tettük hozzá a rengeteg betegséget, poszttraumás stresszt és egyéb maradandó károkat, amiket a már most is alig létező szociális védőháló segítségével kellene valahogy kezelni.

1389943528

 
Valakinek fel is kell majd építenie
Fotó: Chris McGrath/Getty Images
 

Miközben vitathatatlanul Ukrajna mellett van a jó erkölcs és a morális felsőbbrendűség ebben a konfliktusban, a Donald Trump hivatalba lépésével visszatért imperialista logika szerint ez már végképp nem elég: a jóval nagyobb, emiatt a demográfiai katasztrófát évekkel kitolni képes Oroszország megkapta a lehetőséget az Egyesült Államokkal való tárgyalásokra. Ukrajnának a becslések szerint 2032-ig legalább 3,1-4,5 millió új munkavállalóra lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a kívánatos 7 százalékos éves gazdasági növekedést. A háború utáni újjáépítés a becslések szerint 411 milliárd dollárba kerülhet, ami az ország háború előtti GDP-jének 2,5-szerese. Ezt kéne kitermelni egy társadalomnak, ami az elmúlt száz évben legalább három körben vesztette el az értelmiségét és polgáraitt a Moszkvában megfogalmazott birodalmi gondolatok miatt.

(Címlapképünkön: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Olekszandr Szirszkij vezérezredes, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka megtekinti a hadsereg részére szállított új drónokat Kijevben 2024. december 6-án. MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.