Bár a kedden megindult, Ukrajnát és Európát – egyelőre legalábbis – figyelmen kívül hagyó amerikai-orosz béketárgyalások miatt értelemszerűen elég kritikusan nyilatkozott többek közt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, az elmúlt hetekben ő és stábja is tett olyan megnyilatkozásokat, amelyek alapján arra lehet következtetni, ha némi veszteséggel is, de inkább lezárnák a háborút. Van ugyanis egy olyan szempont, amiről szinte alig esik szó: Ukrajna lassan elfogy. Ez pedig sokkal mélyebb problémákat okozhat annál is, hogy az ország területeket veszít egy megszálló birodalommal szemben.
Ukrajna már a 2022-ben kezdődött háború előtt is komoly demográfiai problémákkal küzdött. A Sztálin által véghez vitt, népirtásnak is minősíthető holodomor miatt milliók haltak éhen a 20. század 30-as éveinek elején, hogy aztán a Vörös Hadsereg is elvigye az ukrán fiatalság jelentős részét, ahogy természetesen sok ukrán halt meg feleslegesen a Szovjetunió bukásának egyik kiváltójának számító afganisztáni háborúban is. A sztálini tisztogatások is erősen érintették a lakosságot. Az ukrán társadalom közben már az 1960-as években elkezdett elöregedni, és bár a Szovjetunió 1990-es szétesésekor legalább az ország függetlensége újra eljött, az ukrán gazdasági helyzet épp olyan kilátástalan volt, mint az orosz. Ennek köszönhetően nemcsak tömegesen hagyták el az országot a fiatal ukránok, hanem egyre kevesebb gyerek született a kilátások nélküli időszakban. Az ukránok elmenekülése és meggyilkolása nemcsak számokban mutat rosszul: a szovjet rendszer kifejezetten értelmiségellenes volta miatt főleg a „legjobb” ukránok tűntek el, a társadalom nemcsak embereket, de hagyományt és tudást is folyamatosan vesztett. Hogy kicsit átérezzük, elég csak belegondolni abba, hogy előbb a magyarországi zsidók elmenekülése és meggyilkolása mekkora veszteséget jelentett az országnak, majd az 1956-os menekülteké is. Ilyen demográfiai traumából általában egy is sok.
Az 1990-es évek elején Ukrajnának még így is 51,5 millió lakosa volt, a mai becslések szerint ez jelenleg 29 millió; 1 alatti az ország születési rátája (Magyarországon ez tavaly 1,56-volt), miközben az amúgy szintén demográfiai gondokkal küszködő oroszok a háború kezdete óta valószínűleg több tízezer ukrán csecsemőt raboltak el és vittek Oroszországba.
Valószínűleg ők már soha nem kerülnek elő, legtöbbük pedig nem is nagyon emlékezhet arra, hogy eredetileg nem orosz földön, orosznak születtek. Míg 1991-ben Ukrajna a 22. volt a világ legnépesebb országainak listáján, jelenleg a 41. helyen áll
Azzal, hogy lassan elfogy Ukrajna, az ukrán vezetés is tisztában van: emiatt volt óriási vita a sorozási korhatár leszállításáról – végül nem is jött teljesen össze a 25 éves kor leszállítása, inkább óriási fizetésekkel hívják a fiatalokat -, az ukrán katonák átlagéletkora pedig 40 év. A közmegegyezés az, hogy a legfiatalabbakat csak végső esetben szabad a frontra vinni, hiszen bár épp háború van, arra is gondolni kell, hogy ezek a fiatalok fogják fizetni valahogy az elöregedő társadalom nyugdíját.
Arra egyelőre csak tippelni lehet, hány ilyen fiatal marad az országban, ugyanis minden attól függ, meddig tart a háború: a hazájukból elmenekülő ukránok – a becslések szerint 10 millióan vannak – ugyanis sokszor három év alatt már felépítették az új életüket, a gyerekeik évek óta Európában járnak iskolába, sokszor anyanyelvi szinten beszélik a befogadó ország nyelvét, őket már most szinte semmi nem köti a szüleik otthonához, miközben valószínűleg a kilátásaik is jobbak mondjuk Spanyolországban, mint egy mondjuk egy közép-ukrajnai városban. Nem mindegy persze, hogy Ukrajna nyugati partnerei mennyire ösztönzik a hazatérésüket: Lengyelországban a maga módján például jól is jött az ukrán áradat, hiszen a munkaerőhiányt kulturálisan hozzájuk nagyon hasonló, még a nyelvet is értő emberekkel pótolhatták. Ukrajnának ráadásul valószínűleg nemcsak a saját elmenekült polgárait kéne visszahoznia, hanem mások számára is vonzóvá kellene tennie az országot abban az időszakban, amikor a migráció lassan egész Európában szitokszó lesz. Valahogy tehát munkaerőt kell szerezni úgy, hogy egyébként hasonló demográfiai problémákkal küszködik a teljes fejlett világ: jelenleg egyedül Afrika, illetve Ázsia egyes országaiban van 2 felett a születési ráta.
A becslések szerint Ukrajna társadalma 2030-ra az egész kontinens legöregebbje lehet, amihez még nem tettük hozzá a rengeteg betegséget, poszttraumás stresszt és egyéb maradandó károkat, amiket a már most is alig létező szociális védőháló segítségével kellene valahogy kezelni.
Miközben vitathatatlanul Ukrajna mellett van a jó erkölcs és a morális felsőbbrendűség ebben a konfliktusban, a Donald Trump hivatalba lépésével visszatért imperialista logika szerint ez már végképp nem elég: a jóval nagyobb, emiatt a demográfiai katasztrófát évekkel kitolni képes Oroszország megkapta a lehetőséget az Egyesült Államokkal való tárgyalásokra. Ukrajnának a becslések szerint 2032-ig legalább 3,1-4,5 millió új munkavállalóra lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a kívánatos 7 százalékos éves gazdasági növekedést. A háború utáni újjáépítés a becslések szerint 411 milliárd dollárba kerülhet, ami az ország háború előtti GDP-jének 2,5-szerese. Ezt kéne kitermelni egy társadalomnak, ami az elmúlt száz évben legalább három körben vesztette el az értelmiségét és polgáraitt a Moszkvában megfogalmazott birodalmi gondolatok miatt.
(Címlapképünkön: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Olekszandr Szirszkij vezérezredes, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka megtekinti a hadsereg részére szállított új drónokat Kijevben 2024. december 6-án. MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)
