Interjú

„Ukrajna most sem diktatúra”

Simon Schlegel vezető Ukrajna-elemző, International Crisis Group

Külpol

Miközben lelassult a háború, Ukrajnában a politikai egyetértés mögött súlyos társadalmi feszültségek vannak, amelyek csak fokozódhatnak, ha visszaszerzik területeiket Oroszországtól. A társadalom egy dologban ért egyet: hogy nem szabad kompromisszumot kötni.

Magyar Narancs: Szinte csak hadi híreket hallani Ukrajnából. Van-e egyáltalán ukrán belpolitika a háborún túl?

Simon Schlegel: Van belpolitika, de mindent a háború befolyásol. A költségvetés nagy része a háborúra megy, minden egyéb másodlagos. Kevés figyelem jut helyi befektetésekre, a szociális juttatások is korlátozottak a békeidőkhöz képest. Utak építésére vagy a helyi gazdák segítésére alig van kapacitás. Kevesebb a munkaerő is, sokan bevonultak, sokan elmentek, sokan pedig bujkálnak, mert nem akarnak bevonulni. Ráadásul választások sem lesznek tavasszal, hiszen nehéz lenne úgy megtartani, hogy igazságos legyen azok számára is, akik a fronton harcolnak vagy elmentek az országból. Online szavazást pedig az állandó kibertámadások és dezinformációs kampányok alatt nem lehet tartani. Normális esetben egész másképp nézne ki a belpolitika, most viszont az összes párt egyetért abban, hogy nem szabad választást tartani. Teljes a konszenzus arról, hogy ez nem lenne biztonságos az ország politikai jövőjére nézve.

MN: Pedig Volodimir Zelenszkij mandátuma márciusban lejár. Okozhat ez demokratikus deficitet?

SS: Ez az állítás akkor állná meg a helyét, ha lehetne választást tartani, de ennek Zelenszkij lenne az akadálya. Azt sem hiszem, hogy bárki kijátszaná ezt a kártyát később. A gond nem is ez a politikai képviselet elvével, hanem az, hogy a frontvonalhoz közeli településekről sok politikus elmenekült vagy kollaborációval gyanúsították meg őket, a helyükre pedig nem választott képviselők ültek. Több nagyvárosban is Kijevből jelölték ki az új polgármestert. A parlamentben szupertöbbsége van az elnök pártjának, a második legerősebb pártot, az Ellenzéki Platformot pedig betiltották oroszbarátság miatt (ez a párt a szavazatok 13 százalékát kapta 2019-ben, oroszbarátságát sosem tagadta, az egyik vezetője, Viktor Medvedcsuk azóta Oroszországban él – a szerk.), de a képviselőik jelentős része megtartotta a mandátumát. Utóbbiak mindig Zelenszkijékkel együtt szavaznak, hogy elkerüljék a kollaboráció vádját. Tehát nincs túl nagy ellenzéki mozgolódás a parlamentben.

MN: Lett-e felháborodás amiatt, hogy betiltották az ország második legerősebb pártját, és még másik tízet?

SS: Ez még 2022-ben történt, röviddel az invázió megindulása után. A parlamenten kívüli pártok politikusai közül többen is Oroszországban vannak azóta, és a tévében arra kérik Vlagyimir Putyint, hogy még több területet foglaljon el. A megválasztott képviselőktől nehezebb volt megszabadulni, ők gyorsan változtattak a retorikájukon és az álláspontjukon. De felháborodás nem volt, nem sokan állnak ki azok mellett, akiket kollaborációval vádolnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.