magyarnarancs.hu: Váratlan fordulatnak talán nem lehet nevezni, mégis az elmúlt napokban elég határozottan állt bele az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban egy újfajta megközelítésbe Donald Trump amerikai elnök és stábja. Elkerülhetetlen ukrán területi veszteségekről beszélnek, és ugyan a fegyverszállításokat nem függesztették föl, de jelezték, nem tartják reálisnak Ukrajna NATO-csatlakozását. Mindeközben az elnök hosszan egyeztetett telefonon Putyinnal. Ez egyértelmű szakítás az eddigi retorikával, beindult volna Trump béketerve?
Sz. Bíró Zoltán: Ami azt illeti, legalább három korszakát tudom elkülöníteni Trump Oroszországgal, illetve a háborúval kapcsolatos politikájának. Az első rögtön nagyon riasztó volt, és valóban azt a félelmet keltette, hogy Ukrajnát egyszerűen cserben fogják hagyni. Ezt követően, miután megválasztották és közeledett a beiktatása, más hangot ütött meg, majd a beiktatását követő első megnyilatkozások is arról tanúskodtak, mintha a környezetében meggyőzték volna arról, hogy nem szabad gyengeséget mutatni Oroszországgal szemben. Tudniillik az semmiképpen nem jó taktika, ha végül is úgy fejeződnék be ez a háború, akárcsak egy fegyverszünettel is, hogy minden fontos kérdésben elfogadják Oroszország követeléseit, ez ugyanis gyengének mutatná Trumpot. Mindez pedig már az első ciklusában is prioritással bíró Kína-ellenes politika tekintetében is gyengítené a pozícióit. Tehát minthogyha ez a felismerés eljutott volna Trumphoz, és ekkor kezdett el arra célozgatni, hogy komoly vámokkal és egyéb eszközökkel fog nyomást gyakorolni Oroszországra, hogy az ígért békemegállapodás létrejöjjön. Ezt követően meglepő, ahogy a Putyinnal folytatott telefonbeszélgetést kommentálta, illetve ahogy Pete Hegseth védelmi miniszter kijelentette, hogy irreális elképzelés a 2014 előtti határok visszaállíthatósága, egyszóval arra ne számítson senki, hogy akár a Krím, akár a Kelet-Ukrajna, illetve a 2022 februárja után elvesztett területek teljes egészét vissza tudja szerezni Ukrajna. Hegseth ráadásul azt is kijelentette, hogy belátható időn belül teljesen valószerűtlen, hogy Ukrajna NATO-tagságot nyerjen.
magyarnarancs.hu: Ebből az alapállásból hogyan lehet vajon Putyint meggyőzni a háború leállításáról?
SzBZ: Erre mondta találóan az egyik nyugati politikus, hogy igazán érdekes taktika, amikor már a tárgyalások megkezdése előtt a legfontosabb aduászokról egyszerűen lemond az egyik fél. Eddig lehetett lebegtetni, hogy ha ti nem engedtek, akkor mi fölvesszük a NATO-ba Ukrajnát, vagy ha tovább támadtok, akkor mi fokozzuk a fegyverszállításokat, és erővel kényszerítünk ki új határvonalakat. Mondhatni merész tárgyalási technika, hogy a két legfontosabb kérdésben még mielőtt az érdemi tárgyalások megkezdődtek volna, az amerikai fél azt üzeni az oroszoknak, hogy ne izguljatok, nem akarjuk a teljes területeket visszaszerezni, és szó sincs arról, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Egyszóval én pillanatnyilag felettébb riasztónak érzem és aggodalommal figyelem, hogy merre halad az amerikai diplomácia ebben a kérdésben. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan jelentőségteljes telefonbeszélgetés, amit Trump és Putyin folytatott, hogyan mehet végbe az ukrán fél, illetve az európai partnerországok értesítése és esetleges bevonása nélkül. Nem világos, hogy Trump miért tesz úgy, mintha európai szövetségeseinek ehhez a történethez semmi köze nem lenne. Ezeknek az európai országoknak egyike-másika ott van Oroszország tőszomszédságában, tehát sokkal inkább ki vannak téve olyan kockázatoknak, amelyeknek az Egyesült Államoknak nincs. Kihagyni őket ebből a történetből, enyhén szólva is végtelenül tapintatlan és a szövetségesi magatartástól idegen megoldás. Másfelől pedig az, hogy
ebből a párbeszédből Ukrajnát is kihagyták, rendkívül aggasztó jelenség.
Arról nem beszélve, hogy ezen a telefonbeszélgetésen állítólag arról is megállapodtak, hogy rövidesen, kölcsönösen felkeresik egymást, illetve rendszeressé teszik az egymással való beszélgetéseket. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Putyinnal szemben és háborús bűnökkel vádolta meg. Igaz, hogy az Egyesült Államok nem írta alá a Római Statútumot, azt az egyezményt, ami létrehozta ezt az intézményt, de azért mégis ez a fajta szívélyesség egy három éve húzódó háború esetében, ahol az agresszor kiléte megkérdőjelezhetetlen, egyszerűen megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan.
magyarnarancs.hu: Mégis milyen érdeke fűződhet ahhoz Amerikának, illetve közvetlenül Trumpnak, hogy Oroszország pozíciója tulajdonképpen megerősödjön már a lehetséges béketárgyalások előtt?
SzBZ: Trump ebben a konfliktusban végig úgy pozícionálta magát, mint aki egyenlő távolságban lebeg Oroszország és Ukrajna felett, és ő a közvetítő angyal, aki elhozza a békét, a megnyugvást, és nem köteleződik el egyik fél mellett sem. Sőt, bizonyos értelemben ez a szívélyes telefonbeszélgetés mintha azt jelezné, hogy az elnök érzelmileg Oroszország felé sodródik. Csak emlékeztetőül: amikor 1953 nyarán lezárták a koreai háborút, az akkori amerikai elnök, Eisenhower nem ezt a szerepet játszotta el, nem kereste Kim Ir Szen kegyeit, nem tárgyalt külön, hogy milyen biztonsági igényei vannak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak, tehát Észak-Koreának, hanem egyértelműen elköteleződött Dél-Korea mellett, és otthagyott a megállapodást követően százezer amerikai katonát. Egyszóval semmiképp sem ilyen Trump-féle semleges közvetítői szerepben tetszelgett, egy nagy deal létrehozójaként, hanem világos és elkötelezett szereplő volt a konfliktusban és kiállt a dél-koreaiak mellett. Úgy tűnik, hogy ez, legalábbis egyelőre, teljes mértékben hiányzik Trump esetében. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a végtelenül nárcisztikus ember nagy örömét lelné abban, hogyha béketeremtő lenne, és ahogy Obama annak idején, ő is béke Nobel-díjat kaphatna. Tehát itt a személyes hübrisz minthogyha az amerikai érdekeket is felülírná, nem beszélve egyébként a világrend érdekeiről.
magyarnarancs.hu: Ugyanakkor nemzetközi elemzők joggal tartanak attól, hogy a megszállás legitimálása a konfliktus későbbi reeszkalálódásának is megágyazhat.
SzBZ: Nem vagyok ugyan katonai szakértő, de ez nagyon is elképzelhetőnek tűnik. Az ukrán vezetés, és név nélkül maga Zelenszkij elnök is már tavaly novemberben, Trump megválasztását követően tett arra utalásokat, hogy nem annyira a terület a fontos, hanem az érdemi biztonsági garanciák, amelyek mellett le lehet zárni legalább egy tűzszünettel ezt a konfliktust. Én is azt gondolom, hogy olyan támogatás mellett, mint amit a Biden-korszakban kapott Ukrajna, fegyverekben és lőszerekben Amerikától, illetve az európai államoktól, főleg a németektől és a britektől, tehát, hogy ilyen támogatás mellett arra semmi reménye nem volt Ukrajnának, hogy ezeket a területeket a hadszíntéren harcolva visszaszerezhesse. Lényegesen meg kellett volna növelni a támogatás mértékét ahhoz, hogy a harctéri győzelem elérése komolyanvehető célkitűzés legyen. Ez nem történt meg, pedig egyébként nem roppantotta volna meg a nyugati gazdaságokat. Az amerikaiak ez alatt a közel három év alatt a GDP 0,41 százalékát adták oda, tehát még fél százalékát sem a bruttó hazai terméküknek. A Biden-kormányzat, vagy legalábbis annak egy része tartott attól, hogy eszkalálódik a konfliktus és ne adj’ isten, akár még nukleáris háború is kialakulhat, és emiatt láthatóan nagyon szűken mérték a támogatásokat. Ahhoz képest mindenképpen szűken, hogy ez egy harctéri fordulatot tudott volna előidézni. Ilyen körülmények között, és tekintettel Ukrajna saját kapacitására, ha nem nő jelentősen a nyugati támogatás, akkor valahogy meg kell békülni azzal, hogy egyelőre nem tudja ezeket a területeket, tehát körülbelül az egyötödét az országnak, valamint a Krímet visszaszerezni. Ebben az esetben viszont szerintem joggal várja el, hogy azok a területek, amelyek Kijev felügyelete alatt maradtak, tartósan biztonságban érezhessék magukat. És nem csak arról van szó, hogy az ott élők biztonságát garantálják, ami önmagában nagyon fontos,
hanem lényegében arról, hogy Oroszország adjon garanciát arra, nem fog újabb támadást indítani Ukrajna ellen, vagy kényszerítsék bele olyan helyzetbe, hogy ne tudjon, illetve ne merjen ismét háborút kezdeni.
Amíg ilyen garancia nincs, addig az ország újjáépítése sem indulhat meg. A korábbi konfliktusokban azt láttuk, hogy Dél-Korea vagy Nyugat-Németország is akkor tudott elindulni a fejlődés irányába, és vált kisvártatva modern, erős állammá és prosperáló gazdasággá, amikor ezeket a garanciákat megkapta. Hogyha azonban Ukrajna esetében nem lesznek ilyen erős, érdemi garanciák, akkor azt nem nagyon lehet majd másként értelmezni, mint az ország totális cserbenhagyásának. Akkor hiába vívott elkeseredett háborút három éven át Ukrajna, hiába veszített területeket, és védte meg az ország nagyobb részét, nem marad remény arra, hogy egy újjáépített, modern, jól működő Ukrajna jöhet létre a háborús állam helyén belátható időn belül.
magyarnarancs.hu: Csakhogy az egyik legfőbb garancia a NATO-csatlakozás lehetett volna, amit az új amerikai vezetés most elengedett, még mielőtt tárgyalóasztalhoz ültek volna Vlagyimir Putyinnal.
SzBZ: Trump személyes mítosza szerint, ha valamiben erős, hát abban, hogy jó alkut tud kötni. Ehhez képest ez a mostani fordulat egészen érthetetlen. Teljesen elképesztőnek tartom, hogy egy tárgyalási folyamat előtt olyanokat mond be ő és a hadügyminisztere, ami a saját tárgyalási pozícióját gyengíti. Ez semmi jóval nem kecsegtet. És van még egy aggasztó jel, hogy kijelölte azokat a szereplőket, akik a Putyinnal való majdani személyes találkozót elkezdik előkészíteni. Ebben a körben benne van a külügyminiszter Marco Rubio, a nemzetbiztonsági tanácsadó Mike Waltz, illetve az alelnök J. D. Vance, melléjük kérte fel az eddig a közel-keleti kérdésben közvetítő különmegbízottat Steve Witkoffot. A tárgyalási csapatból ugyanakkor kimarad Keith Kellogg, Trump eddigi ukrajnai különmegbízottja, egy nagyon tapasztalt egykori katonatiszt és biztonsági szakértő.
Nem nehéz arra gondolni, hogy ez azért történt, mert Trump stábjában Kellogg volt az, aki a leghatározottabb hangon fenyegette Oroszországot
azzal, hogy ha nem mutat kompromisszumkészséget, akkor Amerikának vannak olyan eszközei, amivel érdemben nyomást tud gyakorolni és meg tudja nehezíteni Oroszország helyzetét. Kellogg tehát kimarad a mostani egyeztetésekből, helyette elküldte őt Trump az európai szövetségeseihez, hogy velük tárgyaljon, de ez már egyfajta visszavonásnak tűnik. Különösen, ha azt nézzük, hogy Steve Witkoff már meg is fordult Moszkvában, ahol valamiféle tárgyalásokon is részt vett, amit az is jelez, hogy haza tudta vinni magával a 2021-óta fogvatartott Marc Fogel nevű középiskolai tanárt.
magyarnarancs.hu: Mindezt figyelembe véve milyen mozgástere marad Zelenszkij elnöknek?
SzBZ: Az ő mozgástere most nagyon leszűkült. Nyilván leginkább abban bízhat, hogy párhuzamosan a Putyin-Trump telefonbeszélgetéssel Európa hat, politikai, gazdasági értelemben legjelentősebb állama, Németország, Franciaország, Nagy Britannia, Spanyolország, Lengyelország és Olaszország vezetői találkoztak, és közös álláspontot fogadtak el, amiben egyfelől továbbra is határozott támogatásukról biztosították Ukrajnát, másfelől kijelentették, hogy Ukrajna nélkül semmiféle megállapodást nem szabad meghozni Oroszországgal. Ezen a találkozón jelen volt az Európai Unió közös külügyi képviselője, az észt Kaja Kallas is.
Vagyis Zelenszkij abban bízhat, hogy Európa meghatározó hatalmai kitartanak Ukrajna mellett,
és együttesen olyan politikai súlyt és erőt képviselnek, amivel talán befolyásolni tudják Trump magatartását. A probléma csak az, hogy Európa mind katonai értelemben, mind pedig hadiipari kapacitását tekintve nagyon kiszolgáltatott az Egyesült Államoknak. Jellemző, hogy 2022-ben, a háború első évében az Európai Unió országai hadi beszerzéseik 80 százalékát az Európai Unión kívüli országokból, kétharmad részt az Egyesült Államokból valósították meg. Európába belefeledkezett a közel negyven évig tartó békeidőszakba, ami Gorbacsov színrelépésével a '80-as évek második felében kezdődött, és lényegében az ukrajnai nyílt háború kitöréséig tartott. Az európai országok arra rendezkedtek be, hogy ilyen típusú háború ezen a kontinensen nem fog kirobbanni. Éppen ezért fegyveres erejüket ezek az országok nem egyszerűen nem növelték, hanem egyenesen csökkenteni kezdték. Ezzel párhuzamosan az amerikai katonai jelenlét is visszaszorult. A hidegháború befejezésekor Európában még közel háromszáznegyvenezer amerikai katona volt, ehhez képest 2014-ben a Krím annektálása idején már mindössze hatvanezren állomásoztak itt. Ez valamennyit emelkedett 2014 és 2022 között, most nagyjából kilencven és százezer között van az Európában állomásozó amerikai katonák száma, ami még így is legfeljebb harmada-negyede annak, mint ami a hidegháború végén volt. Tehát arról beszélni, hogy itt Oroszországot, ahogyan a puytini propaganda állítja, körbevennék, és egyre nagyobb nyomást nehezednék rá, a legkevésbé sem igaz.
magyarnarancs.hu: Annál is inkább, hiszen Trump többször is jelezte, Európa nem prioritás Amerika számára, ők inkább Ázsiára, azon belül is Tajvanra és Kínára fókuszálnak.
SzBZ: Sőt, egészen odáig is elmegy a súlypontáthelyezés, hogy a Trump-adminisztráció nemhogy sugallja, de nyíltan kimondja, hogy az európaiak fegyverezzék fel kellő mértékben Ukrajnát, és az ehhez szükséges fegyvereket vegyék meg Amerikától. Tehát mi legyártjuk, mondja Trump, ti pedig megveszitek és odaadjátok Ukrajnának. Csak hát az az elképzelés, miszerint Ukrajna felszerelése modern fegyverekkel önmagában elégséges biztonsági garancia lehet, szerintem teljes illúzió. Ez nagyjából az izraeli modellnek egyfajta adaptálása lenne Ukrajnára. Az izraeliek és az amerikaiak között évtizedek alatt megállapodások sora jött létre, melyeknek az a lényege, hogy az amerikaiak folyamatosan, olyan mennyiségben és minőségben látják el Izraelt fegyverekkel, harceszközökkel, rakétarendszerekkel, aminek eredményeképpen a zsidó állam mindig erősebb lesz, mint a környezetében lévő potenciális ellenfelei együttesen. Ilyen felfegyverzése Ukrajnának Oroszországgal szemben gyakorlatilag elképzelhetetlen. Tehát itt egészen más alapszerkezetről van szó, mint a közel-keleti térségben. Nem beszélve arról, hogy Izraelnek van nukleáris fegyvere, még ha hivatalosan be nem vallottan is, ezzel szemben Ukrajna lemondott a nukleáris fegyvereiről, miközben a világ nukleáris arzenáljának közel felét továbbra is Oroszország birtokolja.
magyarnarancs.hu: Hasonló ötlet, hogy európai békefenntartókat telepítsenek a mostani frontvonalakra.
SzBZ: Ugyancsak illúzió szerintem, hogy ez reális megoldás lehet egy 1200-1300 kilométer hosszúságú demarkációs vonal mentén. Nem is teljesen világos, hogy kik látnák el ezt a feladatot. Szakértői becslés szerint ez a terv nagyjából 200-250 ezer katonát igényelne. A NATO európai országainak együttes haderő létszáma nem éri el a 2 milliót. Nagyon kérdéses, honnan állítanák elő az európai országok ezt a haderőt, és valóban hajlandóak lennének a teljes állomány tíz százalékát Ukrajnába küldeni. Arról nem is szólva, hogy Oroszország egyáltalán elfogadná-e, hogy a határainál európai NATO-katonák lássanak el békefenntartói szerepet.
magyarnarancs.hu: Miközben Európában a békefenntartó műveletek nem sok eredményt mutattak a közelmúltban.
SzBZ: Ha mondjuk Srebrenicára gondolunk, ahol a holland békefenntartók gyakorlatilag végignézték a bosnyák férfiak lemészárlását, valóban nem gondolhatjuk, hogy a békefenntartó csapatok önmagukban bármit is megoldanának. De ott van Hegyi-Karabah esete is, ahol meg az oroszok láttak el hasonló szerepkört, és ugyancsak tétlenül nézték végig, ahogy az azeriek az egynapos háborúban a maradék területeket is megszállták. Azt lehet mondani, hogy a békefenntartás csak abban az esetben hatékony, hogyha a szembenálló felek kölcsönösen azt a politikai akaratot képviselik, hogy ne újuljon ki a háború. Abban az esetben, ha az egyik félnek az akarata nem ez, a békefenntartás többnyire totális kudarc.
Igazság szerint egy köztes megoldás lenne elképzelhető, ha arra az időre, míg Ukrajna NATO-tag nem lesz, amerikai csapatok állomásoznának az országban.
Csakhogy Amerika nem hajlandó katonákat küldeni Ukrajnába, Hegseth védelmi miniszter pedig Ukrajna NATO-belépését valószínűtlennek nevezte.
magyarnarancs.hu: Mindez mint valami váratlan ajándék hullott tehát Putyin elnök ölébe.
SzBZ: Ráadásul úgy, hogy Trump sokat emlegetett mesteri béketerve egyelőre inkább dilettáns ügyetlenkedésnek tűnik, ami akárhogy nézzük, nem sok jóval kecsegtet.
