Szerhij tizenhat éves, december vége óta otthon van. Ő egy azon 327 gyerek közül, akiket sikerült Oroszországból hazavinni Ukrajnába. Szerhij maga intézte a hazajutását. Bár a telefonját csak korlátozottan használhatta, és arra nyomkövető szoftvert telepítettek a nevelőszülei, ami lehetetlenné tette a szökést, a fiú felvette a kapcsolatot az ukrán hatóságokkal, az ombudsmannal és a sajtóval. Elmondta, hol és kikkel van, így már csak meg kellett szervezni az utat haza. Szerhijt Mariupolból evakuálta az orosz hadsereg, majd egy ortodox püspökhöz és a családjához került. Nem bántak vele jól, nem kapott az évszaknak megfelelő csizmát, mégis, miután otthagyta őket, próbálták visszacsábítani. Azzal, hogy milyen jó dolga volt, meg azzal, hogy nagy bajba kerülhet, amiért ragaszkodik Ukrajnához.
Mentés másként
Nem tudni, hány ukrán gyerek és fiatalkorú él az Orosz Föderáció területén, de biztosan több százezer – a szórás rendkívül nagy, 260 ezer és 700 ezer gyerekről is hallani. Közülük legtöbben a szüleikkel, rokonaikkal mentek, kényszerültek Oroszországba, de több tízezerre tehető azok száma, akik rokonaik nélkül érkeztek, mert az orosz hadsereg evakuálta őket a háborús övezetekből, a Krímből, Herszon, Zaporizzsja, Doneck, Luhanszk és Harkiv régiókból. Természetesen a gyerekek érdekében. A nemzetközi jog szerint azonban Oroszország ezt nem tehette volna meg, a civil lakosság evakuálását ugyanis csak a saját állam, vagyis Ukrajna rendelhette volna el, és hajthatta volna végre. Ennek hiányában is csak ideiglenesen, szigorúan átmeneti jelleggel lett volna joga Oroszországnak a gyerekek transzportálásához. És ami igazán lényeges, hogy ez esetben is kötelessége lett volna gondoskodni a visszaszállításukról. Ez azonban nem hogy nem történt meg, hanem épp ellenkezőleg: kutatni kell a gyerekek után.
Ezt a munkát egyebek mellett egy civil szervezet, a Children of War végzi. Az oldalukon bárki jelezheti, ha keresi a hozzátartozóját, és azt is, ha elveszett, eltűnt, magára maradt gyerekkel kerül kapcsolatba. A dokumentált esetek száma folyamatosan nő. Néhány héttel ezelőtt, amikor a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Marija Lvova-Belova, Oroszország gyermekjogi ombudsmanja ellen háborús bűncselekmény elkövetésének vádjával, 16 200 gyerek volt a listán. Mára ez a szám 19 500 fölé nőtt – ennyi ukrán gyereket azonosítottak, akiket erőszakkal deportáltak Oroszországba, ahonnan nem engedik őket haza. Ez csak azok száma, akiket valamilyen módon azonosított a szervezet, azt azonban valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, valójában hány gyereket hurcoltak el hazájukból. Az ICC azt mondja: Putyin és Lvova-Belova háborús bűntettet hajtott végre, mert módszeresen gyűjtetett be és vitetett Oroszországba ukrán gyerekeket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
