Zeman: Csehország még egy évig zárva tartaná a határokat

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. április 20.

Külpol

Nehogy visszahurcolják a vírust.

"Tartósan az a véleményem, hogy a határokat egy évre, de nem kettőre, zárva kellene tartani. Erre azért van szükség, hogy a kiutazások ne okozzanak egy újabb járványhullámot, ami megtörténhet, főleg ha olyan országba utaznánk, ahol a járvány még nem ért véget" - jelentette ki Milos Zeman cseh államfő egy vasárnap esti rádióbeszélgetésben.

Adam Vojtech egészségügyi miniszter és Roman Prymula miniszterhelyettes is többször hangoztatta azt a véleményt, hogy biztonsági okokból az idei turistaszezonra biztosan nem lehet engedélyezni az emberek külföldre utazását, sőt a határokat legalább egy évre le kell zárni.

Csehországban március 16-án korlátozták az állampolgárok szabad mozgását, s elrendelték, hogy az államhatárok átlépése csak indokolt esetekben lehetséges.

A rendelkezést az utóbbi időben egyre többen bírálják, s az ellenzék több politikusa egyenesen alkotmányellenesnek minősíti. A tilalom feloldását követelik az utazási irodák és a turizmusban érdekelt más vállalkozók is, akik számára a szabad utazás létfontosságú, hiszen évente mintegy ötmillió cseh állampolgár tölti külföldön a szabadságát, elsősorban a nyári szezonban.

Csehországban eegyébként e héttől kezdődően június első feléig fokozatosan feloldják a márciusban elrendelt korlátozások többségét. Ugyanakkor néhány intézkedésnek, köztük az arcmaszkok kötelező köztéri használatának eltörlésére Prymula és Vojtech szerint a közeljövőben nem lehet számítani. Hasonló a helyzet a külföldi utazásokkal is, de a cseh kormány azért mindeközben tárgyalásokat folytat néhány külföldi partnerével, például Horvátországgal, hogy bizonyos feltételek mellett lehetőséget teremtsenek a csehek tengerparti üdülésére, ha javul a járványhelyzet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.