Múlt pénteken közúti balesetet szenvedett a zimbabwei kormány nemrég hatalomra került elnöke, Morgan Tsvangirai. Összeütközött egy teherautóval, állapota nem válságos, de felesége életét vesztette - a részletek amai napig homályosak. Túl gyakran fordult ugyanis elő, hogy az ország diktátorának, Mugabénak nem tetsző politikai szereplők súlyos sérüléseket szenvedtek ilyen-olyan balesetben. "Szkeptikus vagyok a közúti balesetekkel szemben, amelyek ellenzékiekkel történnek" - mondta Tom McDonald, Zimbabwe volt amerikai nagykövete.
Mindazonáltal a tragédia alkalmat ad arra, hogy áttekintsük az ország viharos jelenkorát.
*
Hát az úgy volt... pár hete még, hogy a tanárok nem engedhetik meg maguknak, hogy tanítsanak, mert a havi kerestük, 30 trillió zimbabwei dollár (nem egészen 1 amerikai dollár) nem volt elég buszjegyre az iskoláig. Ám akkor, a múlt hónap elején a legnagyobb ellenzéki párt, a Mozgalom a Demokratikus Változásokért (MDC) vezetője, fent nevezett Morgan Tsvangirai belépett a nemzeti egységkormányba. Õ lett a kormányfő, míg a majd' 30 éve hatalmon lévő diktátor, Mugabe megmaradhatott államfőnek. S a balesetig vidáman ült Zimbabwéban hóhér és áldozat egy kormányban.
Az új kormány első ígérete az volt, hogy az összes munkás, tanár, katona és rendőr amerikai dollárban kapja a fizetését - amiért is öt hónapnyi tüntetés után a tanárok végre visszamentek dolgozni (busszal), olcsóbb lett a hús, a tej és a gyümölcs.
Zimbabwe, miután 1980-ban függetlenné vált Nagy-Britanniától, posztgyarmati sikertörténetnek számított. A sikerek hátán az államelnök és miniszterelnök, Robert Mugabe gyors ütemben vált szabadságharcosból diktátorrá. Az "Öreg Krokodil" - ahogy a nyugati média nevezi - ötvenhat éves volt, amikor az ország kormányfője lett. Egész (addigi) életét arra tette fel, hogy népe életkörülményein javítson. Tizenegy évig élt börtönben, öt évig száműzetésben, harcolt a véres polgárháborúban, olykor még a tárgyalóasztaloknál is ért el eredményeket. Érthetően vívott ki óriási tiszteletet a fekete zimbabweiek körében. De más afrikai országokban is elismeréssel ejtették ki a nevét.
Sokan úgy gondolták, hogy miután Zimbabwe vagy húsz évvel később vált függetlenné, mint a többi afrikai ország, megadatott számára a lehetőség, hogy tanuljon a hibáikból. Nem így lett.
Mugabe kiszorította a hatalomból a fehér telepeseket, akik a 2000-ben elindított kaotikus földreform és az állandó üldözések elől tömegesen menekültek az országból. A mezőgazdasági termelés töredékére esett vissza, a turisták elmaradoztak. Az ország virágzó gazdasága összeomlott, eltűntek az alapvető árucikkek is.
Elnök halálig
Így jött el a 2002-es elnökválasztás, amelynek az eredményeit szemrebbenés nélkül hamisította meg a Krokodil, pedig a második körben az ellenzéki vezér, Morgan Tsvangirai nyilvánvalóan több szavazatot kapott. Mugabe magasról tett a nemzetközi tiltakozásra, s maradt a hivatalában, ellenben Tsvangirait durván megfenyegették és megverték, mire visszalépett.
Mugabe 2005 áprilisában elindította hírhedt "rendcsináló műveletét", mely során ENSZ-becslések szerint kb. 700 000, főleg nyomornegyedekben élő, az ellenzéket támogató személy házát gyújtották fel. A tömeges kivándorlás hatására az ország lélekszáma azóta kb. egymillió fővel csökkent, a lakosság negyede HIV-vel fertőzött, a munkanélküliség 90 százalékos, az egészség- és iskolaügy romokban hever. 2000 óta a tanárok folyamatosan tüntettek az alacsony bérek miatt, a diákok pedig képtelenek tanulni, mert éhesek. A zimbabwei statisztikai hivatal által közölt éves infláció mértéke elérte a csillagászati 11000000 százalékot; ez minden idők legmagasabb értéke.
Mindeközben egyre nőtt a zimbabwei menekültek száma Dél-Afrikában és Botswanában. A botswanai hatóságok drótkerítéseket állíttattak a határon (még áramot is vezettek bele), Dél-Afrika is megerősítette a határőrizetet.
Sokak szerint az ország összeomlása "csak és kizárólag" Mugabe hibája, aki még most sem képes semmiféle kompromisszumra. Annak ellenére, hogy a vén diktátor nem teljesítette Tsvangirai feltételeit - mint például az MDC 30 börtönben ülő aktivistájának szabadon engedését -, Tsvangirai úgy döntött, hogy belemegy az egyezségbe. "Az új miniszterelnök úgy gondolhatta, hogy a semminél egy rossz alku is jobb" - írja az Economist. Lepaktált az ördöggel - kritizálták Tsvangirait az ellenzéki miniszterek és MDC-szimpatizánsok, akiket - mint Tsvangirait is - nemrég még verőlegények kalapálták laposra Mugabe börtönében. A január végén aláírt egyezmény szerint az ellenzéknek egyfős többsége van az új kabinetben, ami egy jobb élet reményét is jelentheti akár.
Az utóbbi időben a világsajtó által részletesen tárgyalt kolerajárvány a Mugabe-kormány nemtörődömségének legkegyetlenebb jele. Az infrastruktúra fokozatosan rohad szét, a szennyvíz szabadon folyik az utcákon, az ivóvizet nem tisztítják.
A kór szava
Normális körülmények között a kolera megelőzhető és gyógyítható, ám mivel főként a fejlődő országok nyomortelepeit érinti, nem beszélhetünk normális körülményekről; nincs mit enni, és nem lehet tisztálkodni sem. Zimbabwéban a 90-es évek óta fel-felbukkanó járvány elsősorban a vidéki területeken pusztított, de 2008-ban már a sűrűn lakott városokban is megjelent.Kezelését jelentősen nehezíti, hogy a közegészségügyi hálózat romokban, a központi kórházak nem működnek, és nincsenek gyógyszerek. Persze az orvosok és nővérek tüntettek, de a többségük inkább egyszerűen elhagyta az országot. A fővárosi központi kórházban nincs áram, nem működnek a hűtők, nincs telefonvonal, csak három inkubátor működőképes az 50 közül. A főváros kórházai előtt a szabad ég alatt fekszenek a betegek, a nővérek a környező fákra erősítik az infúziós zacskókat. A kolerás betegek inkább otthon maradnak, és saját maguk próbálják enyhíteni tüneteiket.
A kolerajárvány elképesztő számokat produkált; az ENSZ és az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mit 100 000 megbetegedést regisztráltak, a halálos áldozatok számát 8000-re becsülik. Ahány szervezet, annyi adat, de a valós "számot" senki sem tudja. S még az sem biztos, hogy minden áldozattal a kolera végzett, lehetetlen külön számon tartani az éhen haltak vagy a maláriában elpusztultak halmazát.
A régió valahai paradicsomának újabb húsz évre lesz szüksége ahhoz, hogy az 1980-as szintet elérje - állapítja meg a Világbank 2007-es jelentése. Az új kormány létrejötte az első lépés az emberhez méltó körülmények kialakításáért - csak Tsvangirai tartson ki.
