A popzenében a befutottság egyik legbiztosabb jele, ha alig találni embert, aki néhány hang után ne ismerné a fel az énekes hangját, vagy legalább néhány megaslágerét. Nos, Abel Makkonen Tesfaye, művésznevén The Weeknd jó ideje elérte már ezt a státuszt. Másnak talán a mennyország, de számára (ahogy azt új lemezének dramaturgiája is sugallja) csupán a purgatórium, és csak találgathatjuk, merre vezet innen az útja.
Horváth Csaba rendező és koreográfus fizikai színházában nem szokatlan dolog, hogy élő zenére mozdulnak az extra táncos adottságokkal bíró színészek, miként az sem, hogy olyan szerzőket adaptálnak a saját expresszív színházi világukra, akiknek kiválasztása legalábbis nem magától értetődő.
A Papírpalota olyan, mint mifelénk egy örökölt mártélyi nyaraló. El lehetett tölteni benne a nyár néhány hetét, aztán lezárták tavaszig. Mihelyt elkészült, már pusztulni kezdett: a papírból préselt elemekbe egerek fészkeltek, de ez az enyészet kiszámítható, szerethető.
A bamakói (Mali) Ballaké Sissoko, aki korán játszik, együtt lép fel Vincent Segal francia csellóművésszel, és nagyon finom kamarazenét produkálnak. Nagy József koreográfus legutóbbi előadásában, az Ommában nyolc afrikai táncos lép színpadra; Bartuc Gabriella azt írta erről, hogy visszamegyünk velük a kezdetekhez, „a tánc, a ritmus, az élet forrásához”, a legalapvetőbb dolgokhoz, amelyeken keresztül a legbonyolultabbak is megérthetők.
A széken Vszevolod Emiljevics Mejerhold (Mucsi Zoltán) ül, mintha félholtra lenne verve. Félhomály, a háttérben rovátkákkal teli fekete ajtók, egy börtönhelyszín érzete. A díszlettervező (Cziegler Balázs) minimalista jelzései is elégnek bizonyulnak a borzongáshoz.
A Q Contemporary az elmúlt év frissen nyílt kortárs képzőművészeti helyszínei közül kétségkívül a legimpozánsabb. Eddigi kiállításaik alapján elmondható, hogy a hely semmiképp nem kizárólag a magasabb társadalmi osztályokat kiszolgáló Andrássy úti reprezentációs színtér szeretne lenni, sőt.
A generációs sztorigyűjteményeivel nevet szerző norvég írót hazájában elsősorban színművészként és tévés személyiségként ismerték korábban. Most e kötetek kapcsán beszélgettünk vele az életük nagy kalandjára váró nyolcvanasokról, a sötét téli fél év okozta magányról, és az ateisták álmairól.
Az első világháború előtt köztársaságpárti szervezkedés miatt fogházba csukták Espersit Jánost, a Tanácsköztársaság alatt viszont internálták, mert nem volt kommunista. Az ötvenkét évesen meghalt makói ügyvéd élete azt is bizonyítja, ahhoz, hogy valaki jó mecénás legyen, elsősorban nem pénz kell.
Aga Zaryan a Müpa Jazz Showcase zárókoncertjén megmutatta, hogy milyen fontos a szövegválasztás.
Néhány évvel ezelőtt az ilyesfajta „szerezzük vissza exeinket, s közben jöjjünk rá, hogy mi is összeillünk” típusú romkomok a biztos bevétel tudatában, A listás szereposztással még havi rendszerességgel érkeztek a mozikba.
Kovács Adrián megírta a maga Don Giovanniját – Pierre Choderlos de Laclos levélregénye nyomán.
Amikor 2016 elején David Bowie meghalt, a Föld egyszerre 7 milliárd Bowie-rajongó bolygójává vált.
