Interjú

„Már régen nem”

Tony Lakatos dzsesszzenész

Zene

A februári Cziffra Fesztiválon harmadmagával improvizációs koncerten lép fel, majd a Magyar Zene Házában is hallhatjuk. A családjában nem örökítette tovább a zenészhagyományt, de ő maga dúskál a felkérésekben, a világ minden tájára hívják.

Magyar Narancs: Sokfelé jársz a világban. A jazz világnyelv, de érzékelsz különbségeket, hogy hol mit szeretnek jobban, mire fogékonyak?

Tony Lakatos: Nagyon sokat járok Ázsiába, Amerikába, és persze az európai országokba is. A jazz őshazájában, Amerikában óriási tradíciója van ennek a zenének, az ázsiai országokban szinte semmi, mégis nagyon érdekli őket. Még nincs igazán múltja a jazznek, de sorra nyílnak a jazziskolák, felsőfokon is. Kivétel Japán, ahol a második világháború óta nagyon elterjedt ez a zene. Egyébként szerintem Magyarországon van a jazznek is az egyik legjobb közönsége, és rengeteg a fiatal tehetség, még Amerikában sem tapasztaltam ilyet.

MN: Mennyire alkalmazkodsz a helyi ízléshez?

TL: A saját zenémet persze mindig ugyanúgy játszom, de ha egy helyi zenekarba hívnak meg, akkor igyekszem alkalmazkodni. Például az ázsiai soundhoz. Vagy egy időben sokat jártam Indiába, ott az úgynevezett Indian fusionban van improvizatív jazz, sok, hagyományos indiai elemmel. Ezt imádom.

MN: Hogyan változott a szaxofonjáték a te életed során? Hatott-e rá a pop vagy az elektronika, vagy bármilyen egyéb zenei irányzat?

TL: Természetesen az elektronika, a rock, a pop nagyon is hatott, még az akusztikus szaxofonozásra is. Én a hetvenes-nyolcvanas években sok fusiont játszottam, az utóbbi 15–20 évben pedig visszatértem a klasszikus stílushoz, a gyökerekhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.