Kiállítás

Magánügy

Örökségünk – Válogatás a Balázs–Dénes-gyűjteményből

  • Margl Ferenc
  • 2022. február 16.

Kritika

A Q Contemporary az elmúlt év frissen nyílt kortárs képzőművészeti helyszínei közül kétségkívül a legimpozánsabb. Eddigi kiállításaik alapján elmondható, hogy a hely semmiképp nem kizárólag a magasabb társadalmi osztályokat kiszolgáló Andrássy úti reprezentációs színtér szeretne lenni, sőt.

Kimondott célkitűzésük, hogy szervesen integrálódjanak a budapesti képzőművészeti életbe. E szerves integráció felé mutat, hogy nemcsak a Leopold Bloom képzőművészeti díj tavalyi shortlistjén szereplő alkotók kiállítása kapott itt helyet, hanem a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tradicionális karácsonyi vására, a Patron is.

Jól illeszkedik ebbe a legitimációs törekvésbe a Balázs Árpád és Dénes Andrea magángyűjteményéből készített válogatás bemutatása is. A gyűjtemény – pontosabban annak egy szelete – nem először mutatkozik meg a nagyközönség számára. Közel egy éve a Budapest FotóFesztivál keretein belül láthattunk Magán és nyilvános terek címmel egy nagyon jól összeállított, fotóközpontú válogatást a gyűjteményből a Fuga pincehelyiségeiben. Sajnos az akkori kiállítás alig két hétig volt látogatható.

Az Örökségünk kurátora, Zsikla Mónika 4+1 apróbb egységre osztotta fel az anyagot, ez a megoldás azonban nem mondható egyértelműen sikeresnek.

Az első ilyen részegység, A jövő régészete, kimondottan üdítő és játékos válogatás többek között Komoróczky Tamás, Molnár Zsolt és Fodor János enigmatikus tárgyegyütteseiből, egymásra jól rímelő, valószínűtlen objekteket látunk, amelyek mintha egy szokatlan etnográfiai gyűjtemény darabjai lennének. Hasonlóan koherens még Az absztrakció öröksége nevet viselő helyiség, ahol Bak Imre egy nagy méretű absztrakt-geometrikus festménye, Kokesch Ádám egy objektje – ez könnyedén helyet kaphatott volna az előző térben is –, valamint Kútvölgyi-Szabó Áron egyik korai, hálózati struktúrát leképező fémszobra kerül egymással párbeszédbe. Jó munkák, jó művészektől és még vizuális-esztétikai kapcsolatot is lehet találni közöttük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.