Kimondott célkitűzésük, hogy szervesen integrálódjanak a budapesti képzőművészeti életbe. E szerves integráció felé mutat, hogy nemcsak a Leopold Bloom képzőművészeti díj tavalyi shortlistjén szereplő alkotók kiállítása kapott itt helyet, hanem a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) tradicionális karácsonyi vására, a Patron is.
Jól illeszkedik ebbe a legitimációs törekvésbe a Balázs Árpád és Dénes Andrea magángyűjteményéből készített válogatás bemutatása is. A gyűjtemény – pontosabban annak egy szelete – nem először mutatkozik meg a nagyközönség számára. Közel egy éve a Budapest FotóFesztivál keretein belül láthattunk Magán és nyilvános terek címmel egy nagyon jól összeállított, fotóközpontú válogatást a gyűjteményből a Fuga pincehelyiségeiben. Sajnos az akkori kiállítás alig két hétig volt látogatható.
Az Örökségünk kurátora, Zsikla Mónika 4+1 apróbb egységre osztotta fel az anyagot, ez a megoldás azonban nem mondható egyértelműen sikeresnek.
Az első ilyen részegység, A jövő régészete, kimondottan üdítő és játékos válogatás többek között Komoróczky Tamás, Molnár Zsolt és Fodor János enigmatikus tárgyegyütteseiből, egymásra jól rímelő, valószínűtlen objekteket látunk, amelyek mintha egy szokatlan etnográfiai gyűjtemény darabjai lennének. Hasonlóan koherens még Az absztrakció öröksége nevet viselő helyiség, ahol Bak Imre egy nagy méretű absztrakt-geometrikus festménye, Kokesch Ádám egy objektje – ez könnyedén helyet kaphatott volna az előző térben is –, valamint Kútvölgyi-Szabó Áron egyik korai, hálózati struktúrát leképező fémszobra kerül egymással párbeszédbe. Jó munkák, jó művészektől és még vizuális-esztétikai kapcsolatot is lehet találni közöttük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
