Színház

A bőr alatt

Matei Vișniec: III. Richárd betiltva

Kritika

A széken Vszevolod Emiljevics Mejerhold (Mucsi Zoltán) ül, mintha félholtra lenne verve. Félhomály, a háttérben rovátkákkal teli fekete ajtók, egy börtönhelyszín érzete. A díszlettervező (Cziegler Balázs) minimalista jelzései is elégnek bizonyulnak a borzongáshoz.

Álom ez vagy valóság? Hölgy érkezik, s kérdezi, hogy parancsol-e egy kis vizet. A (darabbéli) rendező bólint, a nő az arcába önti a vizet. A hölgy korábban színésznő volt, most súgó. Farkasszemet nézünk a férfi arcán tükröződő félelemmel.

A sztálini Szovjetunióban járunk, Mejerhold épp Shakespeare-t rendez. A hatalom szerint ez nem biztos, hogy jó ötlet.

A következő jelenetben hajnal van, a rendező felesége (Bánfalvi Eszter) kirohan vécére. Gömbölyű a hasa, talán valami baj van a babával? Csöngetnek, érkezik a fővezér: a rendezőt élteti, mondván, hogy pont ez hiányzott a városnak, a III. Richárd! Valami mégsem stimmel. Pontosan tudja mindenki, hogy mit gondol a másik. Ismerős? Mint amikor a hírek teljesen mást közvetítenek, mint a valóság. Az egész rendszer félholtra vert, és soha nem lehet eldönteni, pontosan mi is az igazság.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk