Tánc

Az érdekes Vazul

Apró, véres balladák

  • Artner Sisso
  • 2022. február 16.

Kritika

Horváth Csaba rendező és koreográfus fizikai színházában nem szokatlan dolog, hogy élő zenére mozdulnak az extra táncos adottságokkal bíró színészek, miként az sem, hogy olyan szerzőket adaptálnak a saját expresszív színházi világukra, akiknek kiválasztása legalábbis nem magától értetődő. 

Bartók nem kifejezetten táncszínpadra írt Concertóját például úgy táncolták el 2016-ban „könnyedén” traktorkerekekkel, hogy a háttérben élőben nyomta a Hungarian Studio Orchestra nagyzenekar. Most Ady novelláin a sor, amelyek mögé Lukács Miklós Cimbiózis Triója különféle népzenékből kiinduló, kortársat és dzsesszt vegyítő zenét tesz.

Ady prózája tele van új formákkal, sűrített eszmékkel, és némelyik egészen lírai hangulatú. Tragikus, balladai jellegű írásaiból választottak ki ötöt az alkotók. Ezekből a szocio­grafikus elbeszélésekből rekonstruálható Ady kora társadalmának morális állapota, amely – milyen meglepő – kísértetiesen emlékeztet a jelenvalóra. A történetek szenvedélyesen szűkszavúak, tömörek, így kiválóan kibonthatók koreografikusan is. Az élő zene pedig újabb dimenziókat ad a „megértéshez”, mintha helyben keltené életre a mozdulatokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.