Könyv

Frankofón Afrika

Lángh Júlia: Hamuban sült manióka

  • Radics Viktória
  • 2022. február 16.

Kritika

A bamakói (Mali) Ballaké Sissoko, aki korán játszik, együtt lép fel Vincent Segal francia csellóművésszel, és nagyon finom kamarazenét produkálnak. Nagy József koreográfus legutóbbi előadásában, az Ommában nyolc afrikai táncos lép színpadra; Bartuc Gabriella azt írta erről, hogy visszamegyünk velük a kezdetekhez, „a tánc, a ritmus, az élet forrásához”, a legalapvetőbb dolgokhoz, amelyeken keresztül a legbonyolultabbak is megérthetők.

(lásd: Törvényen kívüli ösztönök, Magyar Narancs, 2021. december 8.)

A kameruni Achille Mmembe filozófusprofesszor és a szenegáli Felwine Sarr közgazdász, író, zenész (az Afrotopia című könyv szerzője) új eszméket hangoztatnak. Szerintük Afrika válhat a világ spirituális központjává, és a szellemtudományoknak Afrika felé kellene fordulniuk, ahol a társadalmi, ökológiai és technológiai problémákat nem redukálják ökonómiai szintre, azokat az együttélés és a spirituális célok felől közelítik meg. Afrikának vannak olyan tartalékai, amelyek revitalizálhatják a kimerült utópiákat. Afrika ki akar lépni a szánalom tárgyának szerepéből, és eredeti jövővíziókat táplál, amihez a gazdasági erőforrásai és a saját hagyományai – a személyes emberi kapcsolatokon alapuló ökonómia – megvannak. A fekete értelmiségiek a „tudás kolonializmusának” kívánnak határt szabni.

Szemben Európa túltáplált individualizmusával, a posztkolonialista Afrikában mindennapi igazság Nelson Mandela mondása: „Én attól vagyok, hogy mi vagyunk.” Mi errefelé alig tudunk valamicskét a hatalmas kontinens több mint ötven országáról. Lángh Júlia vonatkozó könyvei, a Közel Afrikához és Vissza Afrikába című, nigeri és csádi személyes élményein alapuló non-fiction prózája, valamint e legújabb, a francia nyelvű afrikai irodalmat szemléző és értelmező munkája segít megismerni fekete-afrikai embertársainkat.

 

Teljesen más

A Helikon világirodalmi folyóiratnak 2020-ban már megjelent ugyan egy informatív Afrika-száma (szerk.: Biernaczky Szilárd), de Lángh Júlia könyvének van egy különlegessége: a szemlézett szépirodalmi művek tartalmára, fő témáira figyel. Az irodalomtudomány már-már feledi, hogy a műalkotásoknak tartalmuk is van, szólnak valamiről és igenis, üzennek. Lángh Júlia azonban író, és Afrikát a szívében hordja (nem túlzás!), nem sokat ad a formaságokra. Azt nézte meg a megszámolni-nem-lehet-hány afrikai művet böngészve, hogy a fekete írók és írónők mit írnak a „legalapvetőbb dolgokról”. Lángh nem antropológus, nem etnográfus és nem is irodalomtudós, viszont Afrikában és az élet dolgaiban járatos, tapasztalt és kitűnően író, bölcs nő, akinek a sereg­szemléjében és a meglátásaiban bízhatunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.