Könyv

Frankofón Afrika

Lángh Júlia: Hamuban sült manióka

  • Radics Viktória
  • 2022. február 16.

Kritika

A bamakói (Mali) Ballaké Sissoko, aki korán játszik, együtt lép fel Vincent Segal francia csellóművésszel, és nagyon finom kamarazenét produkálnak. Nagy József koreográfus legutóbbi előadásában, az Ommában nyolc afrikai táncos lép színpadra; Bartuc Gabriella azt írta erről, hogy visszamegyünk velük a kezdetekhez, „a tánc, a ritmus, az élet forrásához”, a legalapvetőbb dolgokhoz, amelyeken keresztül a legbonyolultabbak is megérthetők.

(lásd: Törvényen kívüli ösztönök, Magyar Narancs, 2021. december 8.)

A kameruni Achille Mmembe filozófusprofesszor és a szenegáli Felwine Sarr közgazdász, író, zenész (az Afrotopia című könyv szerzője) új eszméket hangoztatnak. Szerintük Afrika válhat a világ spirituális központjává, és a szellemtudományoknak Afrika felé kellene fordulniuk, ahol a társadalmi, ökológiai és technológiai problémákat nem redukálják ökonómiai szintre, azokat az együttélés és a spirituális célok felől közelítik meg. Afrikának vannak olyan tartalékai, amelyek revitalizálhatják a kimerült utópiákat. Afrika ki akar lépni a szánalom tárgyának szerepéből, és eredeti jövővíziókat táplál, amihez a gazdasági erőforrásai és a saját hagyományai – a személyes emberi kapcsolatokon alapuló ökonómia – megvannak. A fekete értelmiségiek a „tudás kolonializmusának” kívánnak határt szabni.

Szemben Európa túltáplált individualizmusával, a posztkolonialista Afrikában mindennapi igazság Nelson Mandela mondása: „Én attól vagyok, hogy mi vagyunk.” Mi errefelé alig tudunk valamicskét a hatalmas kontinens több mint ötven országáról. Lángh Júlia vonatkozó könyvei, a Közel Afrikához és Vissza Afrikába című, nigeri és csádi személyes élményein alapuló non-fiction prózája, valamint e legújabb, a francia nyelvű afrikai irodalmat szemléző és értelmező munkája segít megismerni fekete-afrikai embertársainkat.

 

Teljesen más

A Helikon világirodalmi folyóiratnak 2020-ban már megjelent ugyan egy informatív Afrika-száma (szerk.: Biernaczky Szilárd), de Lángh Júlia könyvének van egy különlegessége: a szemlézett szépirodalmi művek tartalmára, fő témáira figyel. Az irodalomtudomány már-már feledi, hogy a műalkotásoknak tartalmuk is van, szólnak valamiről és igenis, üzennek. Lángh Júlia azonban író, és Afrikát a szívében hordja (nem túlzás!), nem sokat ad a formaságokra. Azt nézte meg a megszámolni-nem-lehet-hány afrikai művet böngészve, hogy a fekete írók és írónők mit írnak a „legalapvetőbb dolgokról”. Lángh nem antropológus, nem etnográfus és nem is irodalomtudós, viszont Afrikában és az élet dolgaiban járatos, tapasztalt és kitűnően író, bölcs nő, akinek a sereg­szemléjében és a meglátásaiban bízhatunk.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.