Kultúra

Miért is jár az ember operába? – tettük fel a beugró kérdést pár premierrel ezelőtt a Lammermoori Lucia kritikájában, ám akkor még nem hozakodtunk elő a műfaj másik alapkérdésével, amely így hangzik: egyáltalán miért ír valaki operát?

Az Örkény Színház öltözőjében ülünk, nem sokkal az esti Tartuffe kezdése előtt. A tolvaj politikusoktól a bibliai időkig, a Kohlhaas Mihály-i ellenállóktól a NOlimpiáig, a József és testvéreitől a kungfuig sok mindenről beszélgettünk a színház 40 éves művészével.

A bolthálózat felét új név alatt a versenytársak vihetik tovább, a kiadók futnak a pénzük után. A szövevényes gazdasági bűncselekmények feltárása a nyomozó hatóságok dolga lesz.

Az ATV háza táján oly mozgalmasan telt elmúlt hetekben nemcsak az örök pályakezdő, Hajdú Péter, de egy valódi tévés is csatlakozott a csatorna változatos összetételű csapatához: Krizsó Szilvia.

A makói árvaházban nevelkedett kislánytól a népi kollégista főiskolai hallgatóig, a régi Nemzeti társulatától a hazai alternatív színházi mozgalomig, munkásfigurák mozgóképes megformálójától a nemzet színészéig sok élete volt.

Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje az elnyomás elleni küzdelem fontosságáról szól.

Két év, két Oscar-díj.

Új filmje, Az állampolgár csütörtöktől fut a pesti mozikban. Forró témát választott hozzá: menekültekről mesél.

Egykor órákon át böngészték, elméleteket gyártottak róla, szerelembe estek vele. Ma már inkább csak az iTunes bélyegképein és popsztárok Facebook-oldalán jön szembe. De tényleg baj, hogy már nem a borító felől közelítünk a lemezekhez?

Néhány éve saját társulatot visz, keresi a szokatlan és meghökkentő történeteket, ha pedig valami nem elég drámai, akkor átírja.

Emlékezetes eseménysor volt közönségnek és résztvevőknek egyaránt, amikor két diplomázó dzsessz tanszakos akadémista és fiatalabb, klasszikus trombitát tanuló társuk lett a befutó a Tomsits Rudolf emlékére kiírt tehetségkutató verseny döntőjében.

„Elég karcsúnak találod a derekam?” – hangzik Léo Delibes dalában (Cádizi lányok) a kérdés, és az előadó Renée Fleming e sornál kacéran rá is mutat a saját derekára.

Idealista álomból prózai valóság, vagy ha úgy tetszik, hőskölteményből naturalista regény: ezt a műfajváltó kiábrándulást élte meg az új Olasz Királyság közvéleménye a 19. század utolsó harmadában és a múlt századelőn.

Hosszú agónia után bedőlni látszik Matyi Dezső vállalatbirodalma, és a szürreális epizódokkal terhelt folyamat végén magával ránthatja a kiadók egy részét is.