Alföldi Róbert: „Mindenféle félelem nélkül és harcosan kell beszélni a valóságról”

  • narancs.hu
  • 2019. április 9.

Kultúra

A színész-rendező morális felelősségről, a szolidaritás hiányáról beszélt székfogalóján, a Magyar Tudományos Akadémián. És arról, hogy az ellenségek próbáljanak közeledni egymáshoz.

Alföldi Róbertet nemrég választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé, tegnap este tartotta székfoglaló előadását Vizsgálat – (önvizsgálat) – csak merre és hogyan…. az előre… címmel.

A Népszava tudósítása szerint Alföldi „szenvedélyesen” és „metszően önkritikusan” beszélt, elsősorban művészi felelősségről, annak határairól.

„Számomra nem kérdés, hogy minél zavarosabb a valóság, annál inkább hangosan, szenvedéllyel, mindenféle félelem nélkül és harcosan kell beszélni a valóságról. Ezt is teszem, hangosan, szenvedéllyel, néha csapkodva, felhevülve próbálok beszélni a valóságról” – mondta Alföldi Róbert, aki arról is beszélt, hogy hogyan kellene kezelni a színházi életben, és a társadalomban kialakult ellenségesedést, kettészakítottságot.

„Ne legyen két színházi szövetség egy ekkora országban, hogy ne legyen két művészeti akadémia ebben az országban, mert ez nevetséges, és félelmetes, és kétségbeejtő és frusztráló, mert nem lehet a színházról beszélni, csak erről, hogy minden színházi gesztus és történés, és szándék ennek fényében értelmeződik, mert tudjuk, hogy kinek mi miért tetszik, és hogy ki hova tartozik, hogy nincs szakmai tisztelet, és nincs szakmai kíváncsiság” – mondta, s hozzátette, hogy „nincs már mit veszíteni, tegyünk egymás felé egy lépést, és ha az első nem sikerül akkor addig legyen második, harmadik vagy annyi lépés, amennyi kell”.

A tudósítás szerint Alföldi a szakmai szolidaritás hiányáról is beszélt. Mint mondta, „nem lehet, hogy ne teljesen nyíltan és kimondva, néven nevezve a dolgokat beszéljünk egymással, mert nem lehet, hogy ne bízzunk annyira egymásban, hogy kimondjuk a dolgokat”,

Alföldi Róberttel készült legutóbbi interjúnkat itt olvashatják.

Alföldi Róbert: Gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást

Eljátszotta III. Richárdot, megrendezte A salemi boszorkányokat - mindkettőért kapott díjat a színikritikusoktól. A tao-ügytől azonban szomorú lesz, szerinte a szakma árulást követett el. Ízelítő a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámából. Három oldalas Alföldi Róbert nagyinterjúval jelentkezik a Magyar Narancs az idei utolsó, karácsonyi duplalapszámában.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.