Alföldi Róbert: „Mindenféle félelem nélkül és harcosan kell beszélni a valóságról”

  • narancs.hu
  • 2019. április 9.

Kultúra

A színész-rendező morális felelősségről, a szolidaritás hiányáról beszélt székfogalóján, a Magyar Tudományos Akadémián. És arról, hogy az ellenségek próbáljanak közeledni egymáshoz.

Alföldi Róbertet nemrég választották a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közé, tegnap este tartotta székfoglaló előadását Vizsgálat – (önvizsgálat) – csak merre és hogyan…. az előre… címmel.

A Népszava tudósítása szerint Alföldi „szenvedélyesen” és „metszően önkritikusan” beszélt, elsősorban művészi felelősségről, annak határairól.

„Számomra nem kérdés, hogy minél zavarosabb a valóság, annál inkább hangosan, szenvedéllyel, mindenféle félelem nélkül és harcosan kell beszélni a valóságról. Ezt is teszem, hangosan, szenvedéllyel, néha csapkodva, felhevülve próbálok beszélni a valóságról” – mondta Alföldi Róbert, aki arról is beszélt, hogy hogyan kellene kezelni a színházi életben, és a társadalomban kialakult ellenségesedést, kettészakítottságot.

„Ne legyen két színházi szövetség egy ekkora országban, hogy ne legyen két művészeti akadémia ebben az országban, mert ez nevetséges, és félelmetes, és kétségbeejtő és frusztráló, mert nem lehet a színházról beszélni, csak erről, hogy minden színházi gesztus és történés, és szándék ennek fényében értelmeződik, mert tudjuk, hogy kinek mi miért tetszik, és hogy ki hova tartozik, hogy nincs szakmai tisztelet, és nincs szakmai kíváncsiság” – mondta, s hozzátette, hogy „nincs már mit veszíteni, tegyünk egymás felé egy lépést, és ha az első nem sikerül akkor addig legyen második, harmadik vagy annyi lépés, amennyi kell”.

A tudósítás szerint Alföldi a szakmai szolidaritás hiányáról is beszélt. Mint mondta, „nem lehet, hogy ne teljesen nyíltan és kimondva, néven nevezve a dolgokat beszéljünk egymással, mert nem lehet, hogy ne bízzunk annyira egymásban, hogy kimondjuk a dolgokat”,

Alföldi Róberttel készült legutóbbi interjúnkat itt olvashatják.

Alföldi Róbert: Gyűlölöm, hogy nem tudok megoldást

Eljátszotta III. Richárdot, megrendezte A salemi boszorkányokat - mindkettőért kapott díjat a színikritikusoktól. A tao-ügytől azonban szomorú lesz, szerinte a szakma árulást követett el. Ízelítő a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámából. Három oldalas Alföldi Róbert nagyinterjúval jelentkezik a Magyar Narancs az idei utolsó, karácsonyi duplalapszámában.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.