Kultúra

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.

A regény eredeti nyelven 1963-ban jelent meg Torinóban, és három éven belül megérkezett az angol, a német és a francia fordítása is, magyarul azonban csak most vehetjük a kezünkbe Todero Anna nagyszerű fordításában.

A megszokott rövid, szikár, pontos mondatok, a műforma fiktív levél, apropóját egy réges-régi családi tragédia és az azt övező hallgatás adja.

A Stereolab különálló sziget volt a 90-es évek alternatív szcénájában.

A 11 éves Lacy (Zoe Ziegler) épp abban a sérülékeny korban van, amikor a gyermek még félig gyermek, de halványan már megfogalmazódik benne a szülőről való leválás gondolata, és ezzel együtt a vele szembeni tétova kritika is.

Ki ne tudná úgy, hogy a szarka ellopja a fényes tárgyakat, a denevér belegabalyodik a hajunkba, és a cápa kimondottan az emberekre vadászik?

A sajtóban többnyire dreampopnak nevezett zenei alműfaj csapdája, hogy a simogató dallamok, csilingelő gitárok és puhán suhanó szintiszőnyegek könnyedén válhatnak megszokottá, hogy azt ne mondjuk, álmosítóvá.

Michael Crichton, a 2008-ban elhunyt amerikai regény- és forgatókönyvíró – a többi közt Az Androméda-törzs és a Jurassic Park szerzője – élete utolsó éveiben elmélyülten dolgozott egy vulkános történeten.