KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Sötétséget inni”

Linda Boström Knausgård: Napfénykór

  • Domsa Zsófia
  • 2025. június 11.

Könyv

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.

A svéd szerzőnő korábban magyarul megjelent, önéletrajzi elemeket fikcióval vegyítő regényeihez képest (Isten hozott Amerikában, 2020; A Helios-katasztrófa, 2022) a Napfénykór egyértelműen valóságirodalom: Linda 2013 és 2017 között zajlott pszichiátriai (kényszer)kezelésének memoárja. A másképp nem gyógyítható, súlyos depressziót – amelynek a mélypontját nála egy terhesen elkövetett öngyilkossági kísérlet jelentette – számos európai országban úgynevezett elektrokonvulzív terápiával kezelik. A módszer hétköznapi neve elektrosokk, és bár a Napfénykór nem más, mint egyetlen elkeseredett tiltakozás a bennünk Csáth Géza-i asszociációkat keltő, embertelen eljárás ellen, a skandináv kórházakban mégis elterjedt, modern orvostudományi beavatkozás. Az időszakosan ismételt kezelés során az altatásban lévő beteg fejébe kontrollált mennyiségű áramot vezetnek, ezzel epilepsziás rohamot váltanak ki, ami általában képes az agy kóros elektromos működését rendbe hozni.

„Azt mondták, a kezelés kíméletes, olyan, mintha újraindítanák a számítógépet. Tényleg ilyen ocsmány hasonlatokkal éltek” – támad a kényszerkezelést elrendelő orvosok ellen az elbeszélő már a regény első lapján. A módszer inkább olyan, mintha feldobnánk a levegőbe egy kártyapakli lapjait, bízva abban, hogy leesve majd a játék szabályai szerint, jobban kapcsolódnak egymáshoz. A regény ezekből a véletlenszerűen egymásra hulló lapokból, a múlt, a gyerekkor, a családi élet emlékképeiből és a kórházban töltött jelen élményéből épül fel. Az emlékezés folyamata nemcsak a regény formáját, hanem a témáját is meghatározza, az emlékezetkiesés ugyanis az elektrokonvulzív terápia legjellemzőbb és legkellemetlenebb mellékhatása. „Író vagyok, és szü̈kségem van az emlékeimre” – védekezik a beteg írónő, mire az orvos nyeglén odaveti: „ki is találhat dolgokat. Az írók azt szokták, nem?” Linda dührohamot kap, az orvosra támad, és bár az ezt követő szigorítások hónapokkal visszavetik az írónő szabadulását, mégis legszívesebben vele együtt ugranánk az orvos torkának mi is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.