KÖNYVMELLÉKLET - interjú

„Mindenki hibás, és senki sem”

Breier Ádám filmrendező, író

Könyv

A Lefkovicsék gyászolnak című első nagyjátékfilmjét tavaly mutatták be, most pedig a Hetvenegy farkas című regénnyel jelentkezik, ez a bűntudat kérdéskörét járja körül. Beszélgettünk macsó kultúráról, a #metoo körüli hangulatról, jogosultságtudatról és a szürkezónás esetek dilemmáiról.

Magyar Narancs: Forgatókönyvírást tanultál New Yorkban, Kubában pedig filmkészítést, miért éppen ezen a két helyen?

Breier Ádám: New Yorkba nyaralni mentünk, aztán nagy szerelem lett belőle, felmerült, hogy ott kéne maradni, vissza kéne menni, aztán visszamentem, és beiratkoztam egy forgatókönyvíró tanfolyamra. A kubai iskola többször előjött beszélgetésekben, itthon is, és amikor Párizsban laktam, ott is összefutottam olyanokkal, akik a kubai iskola után jártak posztgraduális képzésre.

MN: Miért kalandoztál ennyit, ez egyfajta kíváncsiság, tanulni vágyás volt a részedről?

BÁ: Kíváncsiság is volt bennem, de az is közrejátszott, hogy egy túlságosan is biztonságos családi közegben éltem, és mindig azt éreztem, ahhoz, hogy bármilyen egyedi hangom lehessen, távolabb kell mennem egy kicsit, kilépve a komfortzónámból. Túl védett volt a világom ahhoz, hogy legyen benne elég kihívás és tűz, amelyből az ember tanulni tud. Úgyhogy ebben az időszakban szinte perverz módon kerestem a kényelmetlenebb, nehezebb közegeket.

MN: Az első filmed után most egy regénnyel jelentkeztél. Ez is tekinthető a komfortzónából való kilépésnek?

BÁ: A Hetvenegy farkas is filmnek indult, de aztán rájöttem, hogy regényként jobban működne. És mindig is érdekelt, milyen lehet regényt írni. Ez még a Lefkovicsék… előtt volt, de addigra már legalább 15 éve próbáltam összehozni egy nagyjátékfilmet, szóval egy csomó minden összegyűlt, ami filmen nem működött volna annyira jól. Igazi kihívás az írás. Onnan már relatíve könnyű, tulajdonképpen jutalomjáték-szerű a rendezés. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy ekkora szöveget megírni, egyáltalán, hogyan lehet egy történetet elmesélni regényben. Egy film esetében, ha lehet, inkább a külső konfliktusok működnek jól, míg egy regényben a belső konfliktusok is könnyen megélnek. Íráskor nagyon nehéz kikerülni abból, hogy mit gondol vagy mit érez a hős, és ebből lesznek a pocsék forgatókönyvek, hiszen honnan is tudná a néző, hogy mi történik a hős fejében, ha nem látja, ezért kell egy filmnél a konfliktusokat kihelyezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.