Magyar Narancs: Forgatókönyvírást tanultál New Yorkban, Kubában pedig filmkészítést, miért éppen ezen a két helyen?
Breier Ádám: New Yorkba nyaralni mentünk, aztán nagy szerelem lett belőle, felmerült, hogy ott kéne maradni, vissza kéne menni, aztán visszamentem, és beiratkoztam egy forgatókönyvíró tanfolyamra. A kubai iskola többször előjött beszélgetésekben, itthon is, és amikor Párizsban laktam, ott is összefutottam olyanokkal, akik a kubai iskola után jártak posztgraduális képzésre.
MN: Miért kalandoztál ennyit, ez egyfajta kíváncsiság, tanulni vágyás volt a részedről?
BÁ: Kíváncsiság is volt bennem, de az is közrejátszott, hogy egy túlságosan is biztonságos családi közegben éltem, és mindig azt éreztem, ahhoz, hogy bármilyen egyedi hangom lehessen, távolabb kell mennem egy kicsit, kilépve a komfortzónámból. Túl védett volt a világom ahhoz, hogy legyen benne elég kihívás és tűz, amelyből az ember tanulni tud. Úgyhogy ebben az időszakban szinte perverz módon kerestem a kényelmetlenebb, nehezebb közegeket.
MN: Az első filmed után most egy regénnyel jelentkeztél. Ez is tekinthető a komfortzónából való kilépésnek?
BÁ: A Hetvenegy farkas is filmnek indult, de aztán rájöttem, hogy regényként jobban működne. És mindig is érdekelt, milyen lehet regényt írni. Ez még a Lefkovicsék… előtt volt, de addigra már legalább 15 éve próbáltam összehozni egy nagyjátékfilmet, szóval egy csomó minden összegyűlt, ami filmen nem működött volna annyira jól. Igazi kihívás az írás. Onnan már relatíve könnyű, tulajdonképpen jutalomjáték-szerű a rendezés. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy ekkora szöveget megírni, egyáltalán, hogyan lehet egy történetet elmesélni regényben. Egy film esetében, ha lehet, inkább a külső konfliktusok működnek jól, míg egy regényben a belső konfliktusok is könnyen megélnek. Íráskor nagyon nehéz kikerülni abból, hogy mit gondol vagy mit érez a hős, és ebből lesznek a pocsék forgatókönyvek, hiszen honnan is tudná a néző, hogy mi történik a hős fejében, ha nem látja, ezért kell egy filmnél a konfliktusokat kihelyezni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
