Amikor Johann Wolfgang von Goethe élete vége felé megalkotta a „világirodalom” kifejezést, úgy gondolta, az a művészet egyetemességének új dimenzióját szolgálhatja: „Nincs hazafias művészet, ahogyan nincs hazafias tudomány sem. Mindkettő, miként minden, ami nemes, magasztos és jó, az egész világhoz tartozik” – írta, látszólag figyelmen kívül hagyva a nyelvi korlátokat, amelyek határt szabnak a befogadásnak. Goethe maga ékes példával járt elöl: írásainak látókörébe tartoztak a Közel- és Távol-Kelet irodalmai, az antikvitás és a középkor, a kortárs európai nemzeti irodalmak, sőt a modern görög, szerb, litván és más népköltészet is.
Nem szabad elfelejteni, hogy hosszú évszázadok munkájának és számos szerkesztő tevékenységének köszönhető, hogy ma már a legkülönfélébb származású szerzők remekműveit is megismerhetjük. Goethe azonban nem számolt azzal, hogy eljön az idő, amikor korábban elképzelhetetlenül széles olvasóközönség kapcsolódik be a könyvolvasásba, akik viszont nem tudják görögül olvasni Szophoklészt vagy franciául Racine-t. Az egyetemes műveltség szempontjait idővel kereskedelmi megfontolások váltották fel. Így a könyveknek is létrejöttek a maguk „elosztópontjai”, akárcsak más áruknak – ez pedig újabb szempontokat hoz be a válogatásba. Az angol nyelv, amelynek „összekötő nyelvként” nincs vetélytársa, kulcsszerepet játszik a világirodalmi művek terjedésében – de ez egyben azt is jelentheti, hogy ami angolul nem lehet sikeres, az más nyelveken sem jut el az olvasókhoz. Vagy mégis?
Kánon és minőség
Rostás Eni, a Magvető Kiadó világirodalmi szerkesztője a sikerlistákon túlmutató szempontokat kínál: „Ha az angolszász irodalom hegemóniájáról beszélünk, sokkal inkább nyelvről, írás- és gondolkodásmódról, és egyfajta univerzalizálásról van szó, nem feltétlen arról, hogy kimondottan az angolul megjelenő művekre fókuszálnánk: az angolszász írásmód világos, szereplő- és narratívaközpontú, kevéssé díszített, leegyszerűsített. Mivel az angol a legfontosabb irodalmi közvetítőnyelv, a nem angolszász szerzők is igazodni próbálnak az angolszász piac elvárásaihoz, ami végső soron oda vezet, hogy radikálisan csökken a kulturális, irodalmi, nyelvi, gondolati sokszínűség.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
