KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Hova haza?

Szeles Judit: Világatlasz

Könyv

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Nincs az a méretarány, amellyel hitelesen lehetne sűríteni egy talpalatnyi valóságot, és nem létezik olyan kifinomult műszer, amely pontosan letapogathatná az emberi élet topográfiáját. Minden térkép szélsőségesen absztrakt, hozzávetőleges és jelzésértékű. Erre az ellentmondásra, valóság és absztrakció, adat és személyes tapasztalat feszültségekkel teli viszonyára hívja fel a figyelmet harmadik verseskötetében a szerző.

Nem vállalkozik a Föld összes országának bemutatására, megelégszik azokkal a területekkel, ahol maga is megfordult már. Csengerhez, Mátészalkához, Hajdúböszörményhez kötődő emlékek elevenednek meg, bizonyos pontokon a kulturális és történelmi emlékezet működésének vizsgálata is fontossá válik, például a meggyfákkal beültetett porcsalmai zsidó temető több szövegben is feldolgozott történetével kapcsolatban: „A meggylankára vezették őket, oda, / ahol a cigánytelep kezdődik. / És a fákra mutattak: Ez a temető. / A meggyfák a ti őseitek!” Később Debrecen, a Balaton környéke, mediterrán nyaralóparadicsomok, idővel pedig egyre gyakrabban a skandináv országok kerülnek előtérbe, a leghangsúlyosabban Norvégia és Svédország, az immár több mint két évtizede megtalált új otthon helyszínei. „Már az is bizonytalan, / mikor költöztünk ide: / vagy 2001-ben, vagy 2003-ban. / Egyes források szerint hivatalosan / csak 2003-ban, mert akkor kaptuk meg / a bevándorlási hivataltól a papírokat” – olvasható a költözködés időszakát felidéző Strömstad című darabban, amely számos más vershez hasonlóan érzékenyen, mégis kellő tárgyilagossággal tudósít az emigráns lét egyik legfontosabb tapasztalatáról: a hatalom és a bürokrácia – a térképekhez hasonlóan – mindig vak marad az egyéni élettörténetekre. Ennek a felismerésnek a rémülete visszhangzik a Határtalanul című vers zárlatának válasz nélkül maradó kérdéseiben („Ha a személyazonossági vagy az útlevél lejár, / lejárt a szabadság. Vissza Pénelopéhoz / és a pelenkához. De hova vissza? Hova haza?”), ahogy abban a gesztusban is, amely az otthon és otthon közötti ingázás nehézségeit tematizáló Előkészületek éppen Domonkos István Kormányeltörésben című művéből kölcsönzi a mottóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.