KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Hova haza?

Szeles Judit: Világatlasz

Könyv

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Nincs az a méretarány, amellyel hitelesen lehetne sűríteni egy talpalatnyi valóságot, és nem létezik olyan kifinomult műszer, amely pontosan letapogathatná az emberi élet topográfiáját. Minden térkép szélsőségesen absztrakt, hozzávetőleges és jelzésértékű. Erre az ellentmondásra, valóság és absztrakció, adat és személyes tapasztalat feszültségekkel teli viszonyára hívja fel a figyelmet harmadik verseskötetében a szerző.

Nem vállalkozik a Föld összes országának bemutatására, megelégszik azokkal a területekkel, ahol maga is megfordult már. Csengerhez, Mátészalkához, Hajdúböszörményhez kötődő emlékek elevenednek meg, bizonyos pontokon a kulturális és történelmi emlékezet működésének vizsgálata is fontossá válik, például a meggyfákkal beültetett porcsalmai zsidó temető több szövegben is feldolgozott történetével kapcsolatban: „A meggylankára vezették őket, oda, / ahol a cigánytelep kezdődik. / És a fákra mutattak: Ez a temető. / A meggyfák a ti őseitek!” Később Debrecen, a Balaton környéke, mediterrán nyaralóparadicsomok, idővel pedig egyre gyakrabban a skandináv országok kerülnek előtérbe, a leghangsúlyosabban Norvégia és Svédország, az immár több mint két évtizede megtalált új otthon helyszínei. „Már az is bizonytalan, / mikor költöztünk ide: / vagy 2001-ben, vagy 2003-ban. / Egyes források szerint hivatalosan / csak 2003-ban, mert akkor kaptuk meg / a bevándorlási hivataltól a papírokat” – olvasható a költözködés időszakát felidéző Strömstad című darabban, amely számos más vershez hasonlóan érzékenyen, mégis kellő tárgyilagossággal tudósít az emigráns lét egyik legfontosabb tapasztalatáról: a hatalom és a bürokrácia – a térképekhez hasonlóan – mindig vak marad az egyéni élettörténetekre. Ennek a felismerésnek a rémülete visszhangzik a Határtalanul című vers zárlatának válasz nélkül maradó kérdéseiben („Ha a személyazonossági vagy az útlevél lejár, / lejárt a szabadság. Vissza Pénelopéhoz / és a pelenkához. De hova vissza? Hova haza?”), ahogy abban a gesztusban is, amely az otthon és otthon közötti ingázás nehézségeit tematizáló Előkészületek éppen Domonkos István Kormányeltörésben című művéből kölcsönzi a mottóját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.