Nincs az a méretarány, amellyel hitelesen lehetne sűríteni egy talpalatnyi valóságot, és nem létezik olyan kifinomult műszer, amely pontosan letapogathatná az emberi élet topográfiáját. Minden térkép szélsőségesen absztrakt, hozzávetőleges és jelzésértékű. Erre az ellentmondásra, valóság és absztrakció, adat és személyes tapasztalat feszültségekkel teli viszonyára hívja fel a figyelmet harmadik verseskötetében a szerző.
Nem vállalkozik a Föld összes országának bemutatására, megelégszik azokkal a területekkel, ahol maga is megfordult már. Csengerhez, Mátészalkához, Hajdúböszörményhez kötődő emlékek elevenednek meg, bizonyos pontokon a kulturális és történelmi emlékezet működésének vizsgálata is fontossá válik, például a meggyfákkal beültetett porcsalmai zsidó temető több szövegben is feldolgozott történetével kapcsolatban: „A meggylankára vezették őket, oda, / ahol a cigánytelep kezdődik. / És a fákra mutattak: Ez a temető. / A meggyfák a ti őseitek!” Később Debrecen, a Balaton környéke, mediterrán nyaralóparadicsomok, idővel pedig egyre gyakrabban a skandináv országok kerülnek előtérbe, a leghangsúlyosabban Norvégia és Svédország, az immár több mint két évtizede megtalált új otthon helyszínei. „Már az is bizonytalan, / mikor költöztünk ide: / vagy 2001-ben, vagy 2003-ban. / Egyes források szerint hivatalosan / csak 2003-ban, mert akkor kaptuk meg / a bevándorlási hivataltól a papírokat” – olvasható a költözködés időszakát felidéző Strömstad című darabban, amely számos más vershez hasonlóan érzékenyen, mégis kellő tárgyilagossággal tudósít az emigráns lét egyik legfontosabb tapasztalatáról: a hatalom és a bürokrácia – a térképekhez hasonlóan – mindig vak marad az egyéni élettörténetekre. Ennek a felismerésnek a rémülete visszhangzik a Határtalanul című vers zárlatának válasz nélkül maradó kérdéseiben („Ha a személyazonossági vagy az útlevél lejár, / lejárt a szabadság. Vissza Pénelopéhoz / és a pelenkához. De hova vissza? Hova haza?”), ahogy abban a gesztusban is, amely az otthon és otthon közötti ingázás nehézségeit tematizáló Előkészületek éppen Domonkos István Kormányeltörésben című művéből kölcsönzi a mottóját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
