Kultúra

Ki gondolta volna, hogy egy rémisztő gyerekmese helyett a nézők továbbra is inkább a Barbenheimerre szavaznak?

Az Olvasni muszáj sorozat különkiadását a turistaszezon ihlette, de nem kifejezetten strandolvasmányokat gyűjtöttünk egybe. Ám mindegyik könyvben ott van, főszereplőként vagy a háttérben a végtelen Kékség.

Angus Cloud halálával az Eufória lelke is távozott.

Nemrég Paul McCartney viccelődve beszólt Bruce Springsteennek, hogy miatta kell mindenkinek hosszú koncertet adnia, pedig neki sem lehet tiszta a lelkiismerete.

Elcserélt gyermekek, koldus és királyfi, irigység, kapzsiság és önfeláldozás. Ezeket az erős, letisztult motívumokat mind tartalmazza Steven Soderbergh és Ed Solomon legújabb közös munkája (a 2017-es Mozaik és a 2021-es Semmi hirtelen mozdulat után).

Nagyobbat szólt, mint az atombomba Greta Gerwig őrült ötlete, a sztereotip Barbie (az igazi a Matteltől), nem csak számok, de produkciós érték és magunkkal vitt érzések tekintetében is veri a robbantó Oppenheimert (urán és kalap külön kapható).

A magyar alkoholfogyasztási statisztikák tükrében, az egymillió alkoholista országában nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen, a témába vágó előadás, akarva vagy akaratlanul, milyen üzenetet fogalmaz meg.

Popénekesnőként lett világhírű, ám idővel legalább olyan fontos lett afféle botcsinálta influenszerként, közéleti véleményformálóként, jogvédőként, polgárjogi harcosként, többszörösen vallást váltó hívőként, mint haláláig aktív, ám sokak által lassan elfelejtett előadóművészként.

Egy drogdíler, egy strici és egy kurva lemegy a pincébe.

Pont írásjelek családjába született, és jelenleg egy irkában él.

Az öregedő macsót egy anginás roham figyelmezteti az idő és a magára öltött férfiúi szerep lassú (el)múlására...