Tévésorozat

Inkább a káosz

A kör bezárul

Kritika

Elcserélt gyermekek, koldus és királyfi, irigység, kapzsiság és önfeláldozás. Ezeket az erős, letisztult motívumokat mind tartalmazza Steven Soderbergh és Ed Solomon legújabb közös munkája (a 2017-es Mozaik és a 2021-es Semmi hirtelen mozdulat után).

Emellett sok minden mást is, talán túl sokat is. A címben említett körnek New Yorkban kellene bezárulnia, amikor egy guyanai eredetű bűnszervezet mátriárkája, Mrs. Mahabir (CCH Pounder) egy rejtélyes átkot törne meg, amely szétszaggatja családját, és árt az üzletnek is. Terve részleteit nem osztja meg döbbent alvezérével (Phaldut Sharma) és bizonyítási vágyától majd szétfeszülő unokaöccsével (Jharrel Jerome) sem. Ehelyett irodájába zárkózik, rizsből rajzolgat köröket, gyanúsan specifikus számokkal bombázza végrehajtóit, és két gyanútlan guyanai ifjút hozat egyenesen Georgetownból, hogy elrabolják egy sztárséf (Dennis Quaid) unokáját. Az ármány kissé félremegy, ugyanis a gazdag utód helyett egy hasonló kinézetű, de jóval szegényebb srácot sikerül a furgonba tuszkolniuk. A szülőkre (Claire Danes és Timothy Olyphant) ólomsúllyal nehezedik az erkölcsi dilemma, hogy a váltságdíj megfizetésével megmentsék-e egy idegen életét, miközben egy izgága postai nyomozó (Zazie Beetz) kezd szimatolni utánuk, aki egy Jack Russell terrier lelkesedésével ássa elő a bűnös múlt örökre eltemetettnek hitt részleteit. Ha mindez kissé zavarosan hangzik, az nem a néző felfogóképességének hiányára utal; Solomon valóban kissé túlírta a forgatókönyvet, amin Soderbergh kreatív vizuális megoldásai és helyenként bravúros narrációja sem tud segíteni.

A kör mint motívum visszatérő eleme a cselekménynek, de valójában a sorozat gazdag filmtörténeti előéletét is leírhatnánk az alakzattal. Soderbergh és Solomon ugyanis Kuroszavától kölcsönzi alaptörténetét. Az 1963-as Menny és pokolban a gazdag cipőgyáros Kingo Gondo (Mifune Tosiró) szembesül hasonló dilemmával, amikor saját fia helyett sofőrje gyermekét rabolják el. Döntenie kell, hogy vagyo­ná­ból a váltságdíjat fizeti meg vagy nyélbe üti élete üzletét. Hosszas vívódás után a férfi nem a számára előnyös, hanem a helyes döntést hozza meg; szegényebb lesz, de megmenti egy ártatlan kisfiú életét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.