Tévésorozat

Inkább a káosz

A kör bezárul

Kritika

Elcserélt gyermekek, koldus és királyfi, irigység, kapzsiság és önfeláldozás. Ezeket az erős, letisztult motívumokat mind tartalmazza Steven Soderbergh és Ed Solomon legújabb közös munkája (a 2017-es Mozaik és a 2021-es Semmi hirtelen mozdulat után).

Emellett sok minden mást is, talán túl sokat is. A címben említett körnek New Yorkban kellene bezárulnia, amikor egy guyanai eredetű bűnszervezet mátriárkája, Mrs. Mahabir (CCH Pounder) egy rejtélyes átkot törne meg, amely szétszaggatja családját, és árt az üzletnek is. Terve részleteit nem osztja meg döbbent alvezérével (Phaldut Sharma) és bizonyítási vágyától majd szétfeszülő unokaöccsével (Jharrel Jerome) sem. Ehelyett irodájába zárkózik, rizsből rajzolgat köröket, gyanúsan specifikus számokkal bombázza végrehajtóit, és két gyanútlan guyanai ifjút hozat egyenesen Georgetownból, hogy elrabolják egy sztárséf (Dennis Quaid) unokáját. Az ármány kissé félremegy, ugyanis a gazdag utód helyett egy hasonló kinézetű, de jóval szegényebb srácot sikerül a furgonba tuszkolniuk. A szülőkre (Claire Danes és Timothy Olyphant) ólomsúllyal nehezedik az erkölcsi dilemma, hogy a váltságdíj megfizetésével megmentsék-e egy idegen életét, miközben egy izgága postai nyomozó (Zazie Beetz) kezd szimatolni utánuk, aki egy Jack Russell terrier lelkesedésével ássa elő a bűnös múlt örökre eltemetettnek hitt részleteit. Ha mindez kissé zavarosan hangzik, az nem a néző felfogóképességének hiányára utal; Solomon valóban kissé túlírta a forgatókönyvet, amin Soderbergh kreatív vizuális megoldásai és helyenként bravúros narrációja sem tud segíteni.

A kör mint motívum visszatérő eleme a cselekménynek, de valójában a sorozat gazdag filmtörténeti előéletét is leírhatnánk az alakzattal. Soderbergh és Solomon ugyanis Kuroszavától kölcsönzi alaptörténetét. Az 1963-as Menny és pokolban a gazdag cipőgyáros Kingo Gondo (Mifune Tosiró) szembesül hasonló dilemmával, amikor saját fia helyett sofőrje gyermekét rabolják el. Döntenie kell, hogy vagyo­ná­ból a váltságdíjat fizeti meg vagy nyélbe üti élete üzletét. Hosszas vívódás után a férfi nem a számára előnyös, hanem a helyes döntést hozza meg; szegényebb lesz, de megmenti egy ártatlan kisfiú életét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.