Kerek a pocakja, két-két apró keze, lába és két vékony, fekete copfja van, no meg rengeteg szeplője. Ha nagy lesz, talán majd felkerülhet az i betűre. A kicsit túlmozgásos Pont most kezdte az iskolát, ahol véletlenül belekeveredett egy járművekről szóló mondatba. Azóta odavan minden mozgó és repülő gépezetért. Szeret bukfencezni, fejjel lefelé lógni a füzet legfelső vonaláról, s persze a margóra rajzolgatni. Legjobb barátja Hiba, akit még a szülei fogadtak be maguk közé, bármily renitensnek is tűnt. Egy nap azonban Hiba eltűnik, és ez különösen nagy szívfájdalmat okoz. Keresése során, mint az várható, sok újdonságban van része Pontnak, új füzetekbe (és kalandokba) keveredik, sok új írásjellel ismerkedik meg. Nagy nehezen, de megleli Hibát, ebbéli ügyeskedésében pedig Rím és néhány betű segíti, így végül egy versből indulnak haza.
Együtt fedezzük fel a szereplőkkel, hogy „egy Hibában egyszerre hányféle jelentés fér meg!” A különösen ötletes mese kedves, kooperatív világot mutat be, szép és meggyőző rajzokkal. S a gyerekek aligha akadnak fenn a hiányosságain. A felnőtt olvasóban viszont fontos kérdés fogalmazódhat meg azzal kapcsolatban, hogy akkor most mennyire is kötött egy-egy pont vagy egy vessző, gondolatjel, vagy egy betű élete (használata), s mennyire is szabadok ők (azaz mi), az írás közben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
