Film

Fröccsöntött feminizmus

Greta Gerwig: Barbie

Kritika

Nagyobbat szólt, mint az atombomba Greta Gerwig őrült ötlete, a sztereotip Barbie (az igazi a Matteltől), nem csak számok, de produkciós érték és magunkkal vitt érzések tekintetében is veri a robbantó Oppenheimert (urán és kalap külön kapható).

A marketing ezek után valószínűleg Barbieland-tervként tanítja majd a film körüli felhajtás minden részletét; a Barbenheimer akciótól kezdve a Google idevonatkozó trükkjén és a method dressingen át az óriáskerék rózsaszínbe borulásáig mindent, ami beöltözött, könnyes szemű, állva tapsoló nézők ezreit hozta el még Magyarországra is.

Egy film a világ legmegosztóbb játék babájáról, amely mesterséges(nek tűnő, de valójában csak szokatlanul magas) intelligenciával olyan kulcsszavakat vet be, mint feminizmus, Margot Robbie, Ryan Gosling, nőgyűlölet, John Cena, body positivity, Billie Eilish vagy a nosztalgia. Az AI örül, és találatok tömkelegével áraszt el minket, mi pedig nagyra tátjuk a szánkat a csodálkozástól. A forma annyira tömör és lehengerlő, hogy tartalomra már nem is igazán számítunk. Pedig ezt a vígjátékot épp az különbözteti meg attól a merchandising terméktől, amelynek feltételezték, hogy a stíluspornót valódi és mély üzenettel szenteli fel.

Barbie élete nem is lehetne tökéletesebb, minden napja ugyanabban a glamúros idillben telik, az erős nőalakként megjelenő barátnőivel, akikkel esténként spontán táncversenyt rendeznek. Egy napon azonban elkezd a halálra gondolni, és ami még ennél is rosszabb, narancsbőr jelenik meg rajta, a történet pedig átvált egy rózsaszín Mátrixba. ahol az öntudatra ébredő Barbie-nak el kell döntenie, hogy saját műanyag világában marad-e és a magas sarkút választja, vagy a szürke és zord valóság Birkenstockját. Odaát meg kell találnia azt a lányt, aki játszik vele, és saját problémáit rávetítve túl valódivá teszi őt. Hamar meggyűlik a baja a gyártójával, amely – ha nem is nyálkaburokban, de – plasztikdobozban tartja az őféléket, és itt szembekerül a Smith ügynöknél jóval idétlenebb Mattel igazgatójával, aki mindenáron vissza akarja üldözni a tudatlanságba. Eközben Ken, Barbie +1 bordája, szintén öntudatra ébred és rájön, hogy Barbieland nőuralmával szemben a valóság kifejezetten a férfiaknak van kitalálva, ezért a plasztikvilágban is igyekszik meghonosítani a patriarchátust.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.