Film

Fröccsöntött feminizmus

Greta Gerwig: Barbie

Kritika

Nagyobbat szólt, mint az atombomba Greta Gerwig őrült ötlete, a sztereotip Barbie (az igazi a Matteltől), nem csak számok, de produkciós érték és magunkkal vitt érzések tekintetében is veri a robbantó Oppenheimert (urán és kalap külön kapható).

A marketing ezek után valószínűleg Barbieland-tervként tanítja majd a film körüli felhajtás minden részletét; a Barbenheimer akciótól kezdve a Google idevonatkozó trükkjén és a method dressingen át az óriáskerék rózsaszínbe borulásáig mindent, ami beöltözött, könnyes szemű, állva tapsoló nézők ezreit hozta el még Magyarországra is.

Egy film a világ legmegosztóbb játék babájáról, amely mesterséges(nek tűnő, de valójában csak szokatlanul magas) intelligenciával olyan kulcsszavakat vet be, mint feminizmus, Margot Robbie, Ryan Gosling, nőgyűlölet, John Cena, body positivity, Billie Eilish vagy a nosztalgia. Az AI örül, és találatok tömkelegével áraszt el minket, mi pedig nagyra tátjuk a szánkat a csodálkozástól. A forma annyira tömör és lehengerlő, hogy tartalomra már nem is igazán számítunk. Pedig ezt a vígjátékot épp az különbözteti meg attól a merchandising terméktől, amelynek feltételezték, hogy a stíluspornót valódi és mély üzenettel szenteli fel.

Barbie élete nem is lehetne tökéletesebb, minden napja ugyanabban a glamúros idillben telik, az erős nőalakként megjelenő barátnőivel, akikkel esténként spontán táncversenyt rendeznek. Egy napon azonban elkezd a halálra gondolni, és ami még ennél is rosszabb, narancsbőr jelenik meg rajta, a történet pedig átvált egy rózsaszín Mátrixba. ahol az öntudatra ébredő Barbie-nak el kell döntenie, hogy saját műanyag világában marad-e és a magas sarkút választja, vagy a szürke és zord valóság Birkenstockját. Odaát meg kell találnia azt a lányt, aki játszik vele, és saját problémáit rávetítve túl valódivá teszi őt. Hamar meggyűlik a baja a gyártójával, amely – ha nem is nyálkaburokban, de – plasztikdobozban tartja az őféléket, és itt szembekerül a Smith ügynöknél jóval idétlenebb Mattel igazgatójával, aki mindenáron vissza akarja üldözni a tudatlanságba. Eközben Ken, Barbie +1 bordája, szintén öntudatra ébred és rájön, hogy Barbieland nőuralmával szemben a valóság kifejezetten a férfiaknak van kitalálva, ezért a plasztikvilágban is igyekszik meghonosítani a patriarchátust.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.