Nekrológ

Pápábban a pápánál

Sinéad O’Connor (1966–2023)

Zene

Popénekesnőként lett világhírű, ám idővel legalább olyan fontos lett afféle botcsinálta influenszerként, közéleti véleményformálóként, jogvédőként, polgárjogi harcosként, többszörösen vallást váltó hívőként, mint haláláig aktív, ám sokak által lassan elfelejtett előadóművészként.

A popszakmát mostanában, ahogy a múltban is, egészen más típusú emberek uralták, Sinéad O’Connor tehetségének köszönhetően mégis képes volt érvényesülni ebben a közegben. Neve pedig annak dacára sem kopott ki a köztudatból, hogy már régen jöttek ki új, pláne slágerlistás dalai, és albumot is kilenc éve adott ki utoljára. Ezzel szemben rendre meg tudta ragadni a közönség tünékeny figyelmét: soha nem tartotta magában karakteres, megosztó véleményét a világról, nem rejtette véka alá egzotikus spirituális élményekre és sajátos felismerésekre támaszkodó világnézetét, hol heterodox katolikus, később a muszlim hagyományból táplálkozó vallási meggyőződését sem, amivel kilógott pályatársai közül. Kiállt az ír egységért, a női jogok szószólója volt, fellépett a mentális betegek stigmatizálása ellen, nem habozott saját (folyton másként definiált) szexuális orientációjáról beszélni, de leginkább a katolikus anyaszentegyház és a Vatikán kíméletlen ostoraként tűnt fel – különösen azt követően, hogy napvilágra kerültek az egyházi emberek részéről a hívők ellen elkövetett szexuális, lelki és fizikai abúzusokról szóló jelentések.

*

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.