Nem találja ki, miért húzott le száműzetésben 10 évet a ma 470 éves Cervantes

Kultúra

 

false

1547. szeptember 29-én született a „búsképű lovag” megalkotója. A spanyol regény- és drámaíró, sőt mi több, költő biográfiájával kapcsolatban ugyan vannak vitatott és kérdéses dolgok, de annyit azért biztosan tudhatunk, hogy Don Quijote figurájának megalkotója Miguel de Cervantes Saavedra néven született Alcalá de Henares kisvárosában, kisnemesi családban. A hat testvérrel és ügyes-bajos dolgokkal küszködő orvos papával megáldott család rengeteget költözött: adósságok, perek kísérték útjukat.

Így aztán a kis Miguel is sok helyen élt és tanult: Alonso de Vieras akadémiáján kezdett, majd a jezsuitákhoz került, jött Granada és Sevilla. A változatos helyek közötti úton viszont kikristályosodott Cervantes írás és irodalom utáni érdeklődése, a végső lökést pedig vélhetően az 1566-os Madridba település hozta meg, amikor is sikerült a II. Fülöp uralkodása alatti fellendülés humanista köreibe bekapcsolódnia, s még Itáliába is elutazott. Ebből a korszakból ismerjük első verseit.

A bajba keveredés azonban nem csak édesapjának, de Cervantesnek is jól ment: egy 1569-es párbajban halálosan megsebesítette ellenfelét. Az ítélet tíz év száműzetés volt.

Ezután Cervantes katonai karrierbe kezdett, végigjárta egész Itáliát. A visszaúton azonban – minő mesei fordulat – a hajójukat kalózok támadták meg, s maga Cervantes is fogságba került: Algírba vitték rabszolgának. Végül 1580-ban, ötévi rabság és több sikertelen szökési kísérlet után sikerült hazatérnie. Hivatali munkákat vállalt, elvette Catalina de Salazar y Palaciost, egy 18 évvel fiatalabb parasztlányt, és írt. (Miközben azért az adósságokat és a börtönt itt sem mindig tudta elkerülni.) Élete utolsó évei is viszontagságosak voltak, feleségét elhagyta, vádak és csődök váltották egymást.

Színpadi műveit azonban rendre játszották, s egyéb írásait is elismerték a kortársak. Az 1605-ben megírt Az elmés nemes Don Quijote de La Mancha című regénye pedig szinte bestseller lett: a „búsképű lovag” története Cervantes haláláig tizenhat kiadást ért meg. Bár emellett még rengeteg művét, verseit, drámáit is ismerjük, de a lovagi életet parodizáló, filozófiai mezsgyékre is kalandozó Don Quijote története máig a legismertebb, és a különböző művészeti ágakban a legtöbb hatást kiváltó alkotása.

 

false

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.