Kultúra

1956 évfordulója kapcsán érdemes foglalkozni azon értelmiségiek pályafutásával is, akik a forradalom bukása után Nyugatra menekültek, s ott azután jelentős sikereket értek el. Az egyik legkitűnőbb példa éppen a filozófus Lakatos Imréé, akinek hajmeresztő kanyarokkal teli életpályája kiválóan modellezi a múlt század magában is elképesztő históriáját.

Karácsony másnapjának hajnalán Atlantában elhunyt James Brown, a Soul Keresztapja, Mr. Dynamite - az ember, aki feltalálta a funkot. A dalszerzőként, énekesként, zenekarvezetőként és producerként is működött, saját nevén és különböző alvállalkozókkal is sok tucatnyi albumot megjelentető Brown jelentősége, hatása a pop/rocktörténetre fel- és túlbecsülhetetlen, legfeljebb Elvis, a Beatles és Bob Dylan mérhető hozzá.

Hét kis kritika

Az év legértelmetlenebb, legnyomasztóbb hónapja elől e DVD-kkel olyan világokba menekülhetünk, amelyek repedésig vannak különös gitárzenékkel.

nevek, nagy remények, nagy lemezek - istenesen, ünnepélyesen búcsúzhattunk a múlt évtől.

Talán mégis igaza volt az öreg Lukácsnak, aki szerint Rilke híres sora ("Du musst dein Leben ändern." Tóth Árpád fordításában: "Változtasd meg élted!") minden nagy művészet legfőbb imperatívusza.

4 kis filmkritika (Az ágyban, Apocalypto, 4, A tökéletes trükk)

Sok szó esett mostanában az egykori Pythonok nyugdíjaskilátásairól.

A kék virág a romantika óta a boldogság szimbóluma. Kérdés persze, melyikünknek mit is jelképez...

Bereményi Gézának igaza volt. Ha igazam van, akkor jöhetett a tévésorozat ötlete, amikor megrendezte Zalaegerszegen a Régimódi történet dramatizált változatát, és szembesült a veszteségekkel, amelyek a többgenerációs családregényt a színpadon érték.

Ritka dolog, hogy egy előadáson annyira látszik a belefektetett munka, mint az Új Színházban bemutatott Marat/Sade-on - és ezzel most direkte nem akarom mondani, hogy ez szerintem jó vagy sem.

Churchillben azt a ritka politikust tiszteljük, aki beváltotta az ígéreteit. És azt a még ritkább államférfit, akinek beváltak a jóslatai.

"Sok mesében olvasunk ördögökről. A mesebeli ördög lólábon jár, mintha állat volna, de beszél, mint az ember. Gonosz, csúnya, ijesztő. Ha nem tudnánk, hogy csak mesében van, félnénk tőle." A fenyegető felhangokat hordozó meghatározás Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes nevezetes gyermeklexikonából, az Ablak-Zsiráfból származik, ilyenformán a magyar olvasó számára gyaníthatóan archetipikus erővel bír.

Filmindító értekezlet, Don Wenders felemelkedik, megköszörüli a torkát, s szól: köszöntöm Don Ericét, a délvidék urát, a megszólított kurtán bólint, de nem zavartatja magát, a rugós bicskája hegyére tűzött birsalmát fesztelenül arcába tolja