Kultúra

Ökölbe szorított kézerdő a levegőben, s a többezres tömeg elszántan és önfeledten zengi Fakolyval: "Afrika!" Nem lenne ebben a jelenetben semmi rendkívüli bármelyik nyugat-afrikai országban, hiszen az elefántcsontparti énekes, Tiken Jah Fakoly lemezei félmilliós példányszámban kelnek el arrafelé. Mi viszont a Sziget világzenei színpadánál állunk, pontosabban: mindenki táncol.

Nyolc kis kritika

Nem ritka madár a magyar filmgyártásban az olyan próbálkozás, amit jobb híján "nemzedéki-közérzetinek" nevezhetünk.

Az ember türelmes, van, hogy évekig, tán egy évtizedig is várakozik példának okáért arra, hogy végre valami értelmes és jól megszólaló produkciót lásson a Sziget ún. Nagyszínpadán.

Csak a csökött zenei puristák - akik még az operát is csukott szemmel hallgatják - vélik úgy, hogy egy hangversenyen semmi jelentősége az úgynevezett külsőségeknek, a művészek ruhájának, frizurájának, a fellépők pódiumviselkedésének.

kulthírek

Az élet szép alkotójaként learatott minden babért: az Oscar-gálán a széksorok tetején ugrándozott, a cannes-i díjkiosztáson leborult a földre a zsűrielnök Scorsese elé, és csókolgatni kezdte méregdrága bőrcipőjét. Ha nem a nyilvánosság előtt szerepel, jóval visszafogottabb, ám széles gesztusai és lehengerlő szóáradata... mondhatom, originális. A Pinocchio, A szörnyeteg, a Johnny Stecchino rendezője, az utolsó Fellini-film, A Hold hangja sztárja valójában bohócnak álcázott forradalmár. E héttől pesti mozikban prédikál az iraki háborúról a Tigris a hóban című filmjében.

Nyolc kis kritika

A Sziget egyik legnagyobb, Iggy Pop fellépésével összemérhető durranása az orosz energiarobbanás koncertje volt.

Két afrikai zenész, az egyikük belülről kifelé, a másikuk éppen fordítva: kintről befelé építkezve jutott el a csúcsra. Két generáció: az egyik most lett 41, a másik a 73. évében jár. Igazából csak annyi köti őket össze, hogy augusztus 11-én egy napon, egymást követően léptek fel a Sziget Világzenei Nagyszínpadán.

Van Joni Mitchellnek egy szá-ma - mellesleg a kedvenc Joni Mitchell-számom -, nem nagyon régi, csak harmincéves, '76-ból, ez nyitja a Hejira című albumát, az elsőt, amit Jaco Pastorius briliáns basszusjátékára épített: Coyote.

A Dóm téri színpadon ezen az ünnepies estén mindegyre éjszín lebernyegekbe bújtatott rémalakok sertepertéltek.

Dan Perjovschi vicces-mérges, szatirikus-dévaj rajzainak egyikén a Szépművészeti Múzeum homlokzata, vele szemben pedig - természetesen - a Műcsarnoké látható.

"Virginia nem egy ezoterikus csoport feje volt, hanem a londoni irodalmi életé" - szögezte le az 1941-ben, ötvenkilenc éves korában öngyilkosságot elkövetett írónőről nekrológjában T. S. Eliot.