Baljós árnyak - Erkel Ferenc: Bánk bán (opera)

Zene

A Dóm téri színpadon ezen az ünnepies estén mindegyre éjszín lebernyegekbe bújtatott rémalakok sertepertéltek.
A báli jelmezes Falke doktort idéző denevérszörnyek hol tehetetlen sakkbábuként húzták-vonták, hol pedig tétova tánclépések megtételére késztették Magyarország nagyurát, s az ő rútul meggyalázott hitvesét. A lebírhatatlan fátum megjelenítői voltak ezek a démoni figurák, s kicsiny túlzással főszereplők Szikora János ötletgazdag rendezésében. "Illik-e ez?" - kérdezhetjük a librettót gondolatmenetünkhöz idomítva, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékok záró estjén mindeközben nemzetközi hírű művészek adták a Bánkot, s teremtettek - korántsem mellesleg - eleven és izgalmas operai élményt. Nos, a válasz igenlő, még akkor is, ha a Szikora által elővezetett egyik-másik eredeti elem fölöttébb faramuci hatást váltott is ki a színpadon. A legszörnyűbb ezek közül, Bánk és Gertrudis háromtusos kardcsörtéje a második felvonás fináléjában, természetesen semmiképp sem érdemelhette meg bocsánatunkat, ám a többit jócskán mentette az a hatásos végzetdráma, amit Szikora János az emeletes-soklépcsős s középkorias freskótöredékekkel szemet gyönyörködtető (díszlet és jelmez Csík Györgytől) játéktéren cirkalmazott számunkra. Türelmünk nem okádott epét, s nem éreztük magunkat megraboltnak, amiért a hagyományos történelmilecke-felmondás helyett romantikus nemzeti operánk előadása ez egyszer néminemű mozgásszínházzal (koreográfus: Duda Éva), merész térhasználattal s egy még merészebb halálugrással gazdagodott.

Tagadhatatlan, meglepő béketűrésünk jelentős részben az érdemdús szereplőgárdának volt köszönhető. No, nem mintha a főszereplők vokális teljesítménye kikezdhetetlennek bizonyult volna ezen az estén, a száz hős csatán küzdött művészek ugyanis jószerével mindahányan többé-kevésbé fáradtnak és sérülékenynek tűntek. Mégis, a helyenként feszengő vagy éppen dallamívet tévesztő Kiss B. Attila hosszú évek óta (közel) eszményi Bánk bán: egyénisége ezúttal sem nélkülözte a nagyság jegyeit, s érzelemkitörései, heves kifakadásai most is letaglózó erővel bírtak. A toronymagasból előadott ízléses "Hazám, hazám" után förgeteges tapsot kasszírozott, s igencsak szükség volt Marton Éva monumentális Gertrudis-alakítására, hogy végképp föl ne billenjen az előadás kényes egyensúlya. Marton Éva hajdan világbíró szopránja ugyan - fájdalom! - már a múlté, ám fejedelemasszonyi tartása és személyiségének zabolázhatatlan varázsa szemernyit sem csorbult. Egy-egy uralkodói gesztusa, haragosan fölütött feje, vérfagylaló tekintetének megsemmisítő villámcsapása, s egész hasonlíthatatlan operai díva lénye okvetlenül emlékezetesebb marad, mint vokális elerőtlenedésének mostani, részben bízvást múló tünetei. Az ártatlanul bűnös Melinda szerepében Tokody Ilona lépett elénk, operaénekesi delelőjén immáron ugyancsak túljutva, ám változhatatlan leányos bájjal. Lírai alakítása, amelyet némiképp átszínezett (a nézőtérről is jól érzékelhető) viszolygása a Tisza-parti jelenetben vele megmászni kényszerített hideglelős magasságtól, fölöttébb meggyőző, sőt mi több, szép volt. Szép volt, még nyilvánvaló botlásaival s eltagadhatatlan modorosságaival együtt is. A kisebb szerepek közül Sólyom-Nagy Sándor rutinosan békétlen Petur bánját, Bede-Fazekas Csaba letisztult öreg Tiborcát s Kovácsházi István folyvást üzekedni vágyó, izgága Ottóját említhetjük a folttalan alakításoknak kijáró tisztelet hangján.

Az előadás karmesterére, a szegedi szimfonikusokat vezénylő Kesselyák Gergelyre a szokottnál is nagyobb feladat hárult, hiszen az időjárás igencsak próbára tette a Bánk bán ez alkalomra összeverbuvált társulatát. A viharossá erősödő szél meg a színpadot és nézőteret egyaránt bevilágító villámfény részint persze gazdagította is a produkciót: "künn az orkán" énekelte második felvonásbeli áriájában Bánk, s ez a félmondat éppúgy hátborzongató módon ült, mint a Gertrudis megölése után világgá recitált "az ég mindjárt rám szakad" - fordulat. Csakhogy a mégoly hatásos, és egy kőszínház falai között reprodukálhatatlan természeti jelenségek komolyan megnehezítették a nagy együttes összetartását, s Kesselyák dirigensi teljesítményét aligha érheti méltóbb dicséret, mint az, hogy az előadás a leghevesebb széllökések közepette is csupán röpke pillanatokra csúszott szét. A magándalok figyelmes kísérete, s az együttemes részek (hogy az Erkel korabeli terminológiát idézzük) sikerült levezénylése kiváltotta föltétel nélküli elismerésünket, aminthogy a zenekar és az énekkar produkciója is (leszámítva a férfikarból kihallatszódó egy-két kocsikenőcs zamatú hangot) elégültséget váltott ki mindnyájunkból. S habár Bánk bán éppenséggel az ellenkezőjére kért bennünket ("Ne tapsolj, hazám!"), az előadás végeztével mi csak azért is kitartóan összeverdestük tenyerünket.

Augusztus 20., Szegedi Szabadtéri Játékok

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.