Kultúra

Három évvel az egyesülés után a Szent István Egyetem végképp széthullani látszik, a három budai kar szeptembertől a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) égisze alatt működik. Nem lesz tehát nagy magyar agráregyetem, cserében viszont a Gellérthegy déli oldala sem épül be.

A Pécsi Tudományegyetem is igen szép számú diákot vonzott, jelenleg a népszerűségi lista második helyezettje 11 734 jelentkezővel. A bronzérmet a paraszthajszállal lemaradó Szegedi Tudományegyetem csípte meg. A jelentkezők számát illetően idén a Budapesti Gazdasági Főiskola vitte el a pálmát: az intézménybe a tavalyinál 2500-zal többen jelentkeztek. Az OFFI felméréséből kiderült, hogy Magyarországon továbbra is a nagy állami intézmények népszerűek, idén sem található egyetlen magán- vagy alapítványi főiskola a legnépszerűbb tizenöt között.

Pedellus: Hogy került Magyarországra?

Pár éve még olcsó és könnyű eljárásnak számított a hamis vonatjegy beszerzése erre szakosodott dílertől. Sokáig szinte bárki hozzájuthatott ilyen jegyekhez, elég volt körbekérdeznie egyetemista ismerőseit, 2001 végén azonban több hamisítóbandát lefülelt a rendőrség, és ezzel párhuzamosan a jegyeket új biztonsági elemekkel, például nehezebben fénymásolható vízjellel látták el, így az ilyen visszaélések száma jelentősen megcsappant.

K. egy neves budapesti egyetem hallgatója volt. Egy szigorlat miatt hullott ki. Első alkalommal megbukott, a vizsgázók zömével együtt. K. szakján a szigorlati beosztás úgy történik, hogy a vizsga előtt egy-két órával beszedik az indexeket, majd a tanárok ennek alapján a szobájukban elosztják egymás között a delikvenseket. K. minden alkalommal ugyanahhoz a vizsgáztatóhoz került - harmadjára, negyedjére sem ment át. K.-nak az említett eseten kívül nem volt hármasnál rosszabb jegye (nem a bölcsészkarra járt). Itt azonban esélye sem volt. Vizsgáztatója közölte már a harmadik alkalommal, hogy akit ő kétszer nem engedett át, az nem való a szakra.

"Az első kötet arról szól, hogy Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja Bécsben találkozik halottnak hitt fivérével, a második kötetben hazaviszi, a harmadik kötetben meg perbe fogja. És kész, csókolom."

Mi az, ami miatt az ember (lánya) fájó szívvel bár, de az első telefonra gondolkodás nélkül megszakítja tíznapos visegrádi léböjt kúráját zsúrlófűteástul, mannástul (zabnyák, vízzel), passzírozott brokkolilevesestül, és kétségbeesve megpróbál a hatodik böjti nap után nőt varázsolni magából? Nem mi, hanem ki. Körtelefon a leendő forgalmazótól: Szabó István új filmet forgat Koltaival - ami már önmagában is hír, de ők a kúra után is elérhetők -, ám a szenzáció, hogy a férfi főszereplő Jeremy Irons, míg partnere Annette Bening.

Utoljára hat éve hallhattunk nagylemeznyi friss számot a Metallicától, amely az azóta eltelt idő során nem igazán bírt meggyőzni minket arról, hogy szerzőinek bármiféle épkézláb elképzelése volna a továbblépést illetően. A Garage Inc. és az S&M időhúzónak ment csak el - különösebben innovatív gondolatokat egyik sem igényelt, de mindkettő örvén lehetett kicsit tovább turnézgatni. Hogy a Metallica jelentékeny belső problémákkal küszködik, világosan kiderült egy, a Playboynak kábé három éve adott interjúból, amelyben jelentős fantáziával zúdították egymásra a dehonesztáló jelzőket (volt ott buzizás, fakezűzés, miegyéb). Ahogyan James Hetfield mondja az új lemezhez adott interjúban: "A Playboy-interjú láthatóvá tette, hogy mennyire darabokra hullott volt a Metallica - külön-külön, más-más időben kérdeztek meg minket, s így egészen úgy tetszett, hogy nem csupán más lapokon ténykedünk, de nem is ugyanabban a könyvben. Ráébredtünk, hogy itt valami rosszul megy, aztán annak a ténye, hogy Jason boldogtalan a Metallicában, és máshol kell keresnie a szerencséjét, feltetette velünk a kérdést, vajon mi hárman boldogak vagyunk-e így." Hetfield tavaly nyáron iratkozott be egy alkoholelvonóra, mert a felesége és a két kisgyermeke sem állhatta már, hogy a papa vodkával üdvözli a reggelt. "Amikor elmentem, fogalmam sem volt arról, hogy mi fog történni. Nem érdekelt a Metallica, nem érdekelt, hogyan érez bárki más, önző módon csak magammal kellett törődnöm, amit sohasem tettem meg korábban."

Aki azt gondolja, hogy egy rendezvény sikere összekeverhető a látogatóinak a számával, az elégedetten dörzsölhette a markát a Sport Szigeten. Szponzornak (BEE, Nemzeti Sport etc.) vagy minisztériumnak (GYISM) lenni klassz lehetett ott három napig, és az is lehet, hogy sok polgártársam azt gondolta, jól szórakozik. Miért is ne. Mostanában olyan furcsa dolgok történnek felénk.

Az internet mint a bizniszt fenyegető ingyenes zenebutik kihívásaival küzdő multik körében nagy lépést tett az öt óriás egyike, az EMI, amikor Európában is elindította tavaly már Amerikában bevezetett szolgáltatását: fizetés ellenében, jogtiszta módon tölthető le több mint 3000 előadó több mint 150 ezer - az EMI-birodalomhoz tartozó kiadóknál megjelent - felvétele. Az április 23-tól élő szolgáltatást hétről hétre 16-20 százalékkal többen veszik igénybe, tájékoztatta a Narancsot az EMI magyarországi fiókját vezető Szekeres Judit.

Amusical mint műfaj lényegében szolgáltatóipari ágazat. Ez persze a legkevésbé sem zárja ki tehetséges, kreatív művelését, mégis az tűnik célravezetőnek, ha a szolgáltatás színvonala felől közelítünk hozzá.

Van az úgy, hogy az ember falra festi az ördögöt. A múltkor még a mátrixban voltunk, de ez már a való világ. A Mátrix című film kapcsán fejtegettük, hogy a menekülés mítosza, miszerint (mindig) kell lennie egy másik megoldásnak, egy párhuzamos világnak, kiderülhet bármikor, hogy amit eddig csináltunk, azt valaki más álmodta egy túlcsordulóan bőséges vacsora után, és az illető most fölébredt, így eddig viselt dolgaink vagy meg se történtek, vagy egy nyilvánvalóan magasabbrendű színjáték, játszma részét képezik stb., szóval ha valami (film adott esetben) ezt elég harsányan képviseli, az elegendő-e ahhoz, hogy kultfilmet emlegessünk, s ne csak annyit mondjunk, amennyit valójában kellene: lárifári. Mindössze egy érv szólt amellett, hogy talán mégis lehet a dologban valami: konkrétan az, hogy a Mátrix összes epizódjának szereplőit nem Tommy Lee Jones kergeti, nem előle menekülnek. Egy hollywoodi film esetében, kérem, ez már érv. Most már tudjuk a miértet is: Tommy Lee sajna épp nem ért rá. Miért, miért: nagyon kellett neki kergetni valakit. Igen, ez akkor már nem a mátrix, de a való világ: Tommy Lee újra hajt. Ezúttal Benicio Del Torrót, aki ugyan bizonyos helyzetekben valamennyire hasonlít Lacira, a második nekifutás győztesére, de a való világot nem ezért emlegetjük: csupán a kontraszt miatt.

Pierre-Laurent Aimard; az Emerson String Quartet Mindenki tudja, hogy az 1770-ben Bonnban született és 1827-ben Bécsben elhunyt férfiú a világ egyik leggyakrabban játszott szerzője. A lemezkiadóknál valóságos túltermelés mutatkozik a Beethoven-bejátszásokból, ennek ellenére nincs nagy cég, mely le merne mondani újabb és újabb felvételek közreadásától, és persze nincs valamirevaló művész, aki ne szeretné eljátszani a mester remekeinek egyikét. Pierre-Laurent Aimard nem tartozott ezek közé. Az 1957-ben Lyonban született zongorista az Ensemble Intercontemporain egyik alapítójaként a kortárs zene előadására esküdött fel, Boulez-, Messiaen-felvételei alapvetőek, nálunk Ligeti összes etűdjének előadásával bizonyította, hogy megfelelő hit és tudás mozgósításával egy mégoly nehéz zene is a közönség kedvence lehet. Aimard okos művész, és a kísérőfüzetben pontosan leírja, hogy miért gondolta fölöslegesnek még egy Beethoven-lemez elkészítését. Ám ekkor jött Nikolaus Harnoncourt. A sokak által mágusként (mások által mélymívű sarlatánként) számon tartott karmester egy koncerten hallotta Aimard Beethoven-játékát, és felajánlotta, csinálják meg együtt az összes zongoraversenyt.

Úgy alakult, s talán nem is véletlenül, hogy amikor a klezmer kerül szóba, jobbára amerikai zenekarokról beszélünk. Európa, sajnos, túl eredményesen munkálkodott a jiddis kultúra felszámolásán, ezen az égtájon nem nagyon maradtak olyan mesterek, akik generátorai lehettek volna a műfaj reneszánszának. Ám az, hogy a revival az Újvilághoz kötődött, korántsem egyenlő azzal, hogy errefelé ne találhatnánk izgalmas társaságokat. Sőt. Ha a nemzetközi világzenei rádióslista júniusi állására tekintünk, az tűnik ki, hogy a lengyel Kroke kedvezőbb helyen áll, mint a világsztár Klezmatics. A második történetesen.