Lemez: Zsákutca (Kroke: Ten Pieces To Save The World)

  • 2003. június 12.

Zene

Úgy alakult, s talán nem is véletlenül, hogy amikor a klezmer kerül szóba, jobbára amerikai zenekarokról beszélünk. Európa, sajnos, túl eredményesen munkálkodott a jiddis kultúra felszámolásán, ezen az égtájon nem nagyon maradtak olyan mesterek, akik generátorai lehettek volna a műfaj reneszánszának. Ám az, hogy a revival az Újvilághoz kötődött, korántsem egyenlő azzal, hogy errefelé ne találhatnánk izgalmas társaságokat. Sőt. Ha a nemzetközi világzenei rádióslista júniusi állására tekintünk, az tűnik ki, hogy a lengyel Kroke kedvezőbb helyen áll, mint a világsztár Klezmatics. A második történetesen.
Úgy alakult, s talán nem is véletlenül, hogy amikor a klezmer kerül szóba, jobbára amerikai zenekarokról beszélünk. Európa, sajnos, túl eredményesen munkálkodott a jiddis kultúra felszámolásán, ezen az égtájon nem nagyon maradtak olyan mesterek, akik generátorai lehettek volna a műfaj reneszánszának. Ám az, hogy a revival az Újvilághoz kötődött, korántsem egyenlő azzal, hogy errefelé ne találhatnánk izgalmas társaságokat. Sőt. Ha a nemzetközi világzenei rádióslista júniusi állására tekintünk, az tűnik ki, hogy a lengyel Kroke kedvezőbb helyen áll, mint a világsztár Klezmatics. A második történetesen.

A krakkói zeneakadémia három végzőse, Tomasz Kukurba (hegedű), Jerzy Bawol (harmonika) és Tomasz Lato (bőgő) 1992-ben alakította meg a Kroke zenekart. Nagyjából ugyanazokkal az örökzöldekkel indultak, és nagyjából ugyanúgy nem foglalkoztak előtte zsidó muzsikával, mint a legtöbben ezen a színtéren. Nem leplezték sem az avantgárd dzsessz iránti nyitottságukat, sem a klasszikus végzettségüket, arra törekedtek inkább, hogy ebből a három komponensből összeálljon valami, amit a magukénak vallhatnak. És nem kellett sok, hogy a Krokét emlegetni kezdjék Krakkón (és a zsidó zenén) innen és túl. Steven Spielberg sem hagyta ki, amikor arra járt Schindlerrel, mi több, ő bulizta ki az első külföldi meghívásukat. Már csak a német Oriente kiadó kellett, hogy gondtalanul portyázhassanak a világban - a ´96-os Trio után az Eden, aztán a Live At The Pit, majd a német kritikusok nagydíját elnyerő The Sounds Of The Vanishing World album következett. Annak a magasságában csapott le rájuk Nigel Kennedy, akivel 2001 óta többször összeálltak, és már csak hetek kérdése, hogy East meets East címmel közös lemezt is jegyezzenek.

A Kroke virtuozitása olyan kirívó, hogy annak említése már igazán semmitmondó. Amiről érdemesebb megemlékezni, az a klasszicizmusba oltott nyerseség, a stiláris és szerkezeti kötöttségek feloldása és az a markáns irónia, amely oly ínycsiklandóvá teheti egy letűnt kultúra megidézését. Számomra legalábbis erről szóltak a Kroke korábbi lemezei.

A Ten Pieces...-en ugyanakkor kevésbé szívesen találok fogást. Különösen erős a felütése, a Sunt követő darabok azonban azt sugallják, mintha kissé túl komolyan vennék "a világ megmentésének" lehetőségét. Megannyi saját szerzemény iparkodik eleget tenni e hálátlan feladatnak, de a pátosz rossz tanácsadó. Az elektronika rázós. A "csak a szépre emlékezem" fíling pedig üresjárat egy zsákutcában.

Hm, mennyivel korszerűbb volt a Kroke, amikor hagyományosat játszott!

Marton László Távolodó

Oriente Musik, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.