Kultúra

Folytassuk ott, ahol a Radiohead új albumánál abbamaradt (Kid A, Magyar Narancs, 2000. november 9.): jó lenne színpadról is hallani, nem csak lemezről. A folytatásnak pedig két oka van.

R. L. Burnside az a bluesban, ami a Sex Pistols volt a rock & rollban - hívták fel a figyelmemet Mr. Wizard című albumára, és valóban, bluesban én még soha nem hallottam olyan nyerset, piszkos-zajosat. Azóta eltelt három év, és az újabb két korongba (Come On In, Wish I Was in Heaven Sitting Down) szkreccsek és szolid, ám időnként egészen elképesztő hip-hop-alapok is bekéredzkedtek, szóval most úgy áll, hogy a hetvennégy éves (énekes-gitáros) Burnside éppoly felkapott a vérmesélős country-blues-, mint az alterock- és hip-hop-körökben.

Sorozat-klasszikusok, megcsináltság, jól megcsináltság, túl jól megcsináltság, kevés durva provokáció, okos előadások, ész az érzelem, gondolatok a gorombaság helyett: ez lehetne az összefoglalója annak, amit az európai színházak seregszemléje 2000 napfényes novemberében a magyar fővárosba hozott. A jó fesztiválokrólEgy fesztivál akkor jó, ha a bemutatott művek között van vagy támad valamilyen koherencia, ha van a művészek és a közönség között eleven kapcsolat, és támad körülötte némi dinamika, mozgás, hisztéria ("nem lehet bejutni", "nem lehet jegyet kapni", "iszonyú drágák a jegyek, de megérte", "képzeld, bejutottam"), kardlapozó lovas rendőrök helyett viszont széles vállú, sötét öltönyös, fölnyírt koponyájú urak állnak a színházi foyer-k bejáratánál (megvolt), netán fémdetektoros kapu is fel lett állítva (megvolt, az izraeliek vendégjátékán), és van (hosszú távon is) mérhető hatása, viták tárgyát képezi, heves érzelmeket vált ki, feldolgozható élményeket nyújt és így tovább és így tovább.

"Először a Tükörország nevű zenekarban játszottunk együtt - mesélte az alapító Barcza Gergő (fúvós hangszerek) és Pettik Ádám (ütősök) -, és már akkor kiderült, hogy a balkáni és keleti ügyek a szívünk csücskei. De voltak a rockban, bluesban, funkyban is közös kedvenceink, biztosak csak abban voltunk, hogy a dzsessz nem a mi esetünk." Aztán Gergőt Izraelbe csalták a tanulmányai, Tel-Avivban és Jeruzsálemben merült a török, arab és perzsa zenékbe, igényes zenekarokkal igényes helyeken játszott, de azt élvezte a legjobban, ha kocsmákban vagy esküvőkön léptek fel. "Amikor, úgymond, haknizni mentünk. Ott ismerkedtem meg a haknizás pozitív oldalával; hogy milyen jó, ha arról szól, hogy a hallgatója érezze jól magát. Azt gondoltam, ez biztos a közel-keleti virtus miatt van, aztán hazajöttem, megcsináltuk ezt a zenekart, és kiderült, hogy az emberek itt is vevők a felfokozott bulira."

MN: Hisz a szellemekben?

Moziban félni jó. Egyre nehezebb, de jó. Egyre több pénzből, több vágással van meg ugyanaz a könnyen feledhető pillanatnyi rettegés. Mint az okosabbja, persze Zemeckis is Hitchcocktól kér kölcsön, ha már semmi eredeti nem jut eszébe. Unatkozó, kissé neurotikus feleség szép nagy házban, nagy kutya vigyáz rá, a múlt mezei szellem alakjában kísért, sok a víz, és nagyon fehér a fürdőszoba. A tetőpontnak szánt jelenetek egyébként kifogástalanul hozzák, ami csak elvárható, más kérdés, hogy ha éppen nem kell félni, mindig kicsit érdektelenné válik az egész. Michelle Pfeiffer sem karcolja az Oscart a kedélybeteg tudósfeleség szerepében, akinek - mióta feladta komolyzenei karrierjét, és a lánya egyetemre ment - az égvilágon semmi dolga nincs, így aztán van ideje naphosszat a nagy házban bolyongani, hátha mégis történik valami. Míg a műfaj klasszikusainak többségében a feszültség az idővel arányosan nő, itt gyakorlatilag folyamatosan frászban kellene lennünk, csakhogy ebbe hamar bele lehet fáradni. A történet javára írhatnánk persze, hogy a csattanó nem adja könnyen magát, de igazából mégiscsak az tartja fenn az érdeklődést, vajon hogyan fognak kijönni az egészből. Vagy még inkább, hogy mikor.

Bán Zoltán András a magyar kritikai élet fenegyereke, aki méretes ambícióval, jól táplált önbizalommal és rengeteg munkával, időt, fáradságot nem kímélve elérte, hogy manapság valószínűleg őt utálják a legtöbben az irodalmi élet berkeiben. Hivatásos agent provocateurként feltétlen tiszteletet érdemlő bátorsággal értelmezte újra a negatív bírálat szerepét és feladatát, autentikus vehemenciával, visszhangos sikerrel perelvén vissza az istent-embert nem kímélő kritikai furor létjogát.

Alain Keler kétségkívül jó fotóriporter, e kiállítás azonban mégsem problémamentes. Mindenekelőtt kétséges, hogy a fotóriport műfaja egyáltalán a művészet tárgy-körébe tartozik-e. Robert Frank Az amerikaiak című albumát például tarthatjuk fotóriportnak, s ugyanakkor művészetnek is, Alain Keler Keleti szelek: Kisebbségi sorsok az exkommunista országokban című kiállítása viszont inkább csak a korszak politikai újságírásának kontextusában értelmezhető.

Előítéletek, várakozások és félelmek nélkül helyeztem a lejátszóba a Buharov fivérek legújabb filmjét, mivel eddig egyetlen alkotásukat sem láttam, mondhatnám, szűz területnek számított nekem a Buharov-univerzum, de azt sejtettem, hogy művészettel lesz dolgom az elkövetkező 75 percben.

Nem csak annak köszönhetően, hogy Karlovy Varyban idén fődíjat nyert a mester művéből készült, brazil Eu tu eles és a spanyol nyelvterületen az év legnagyobb sikereként számon tartott, spanyol-mexikói Sexo por compasión. A kolumbiai program húzó anyaga és közönségcsalogatója is az a néhány film volt, amely ezeket a hagyományokat követi.

Kezdeti hőskorszakát követően a világ egyik legnevesebb rockzenekara fokozatosan a fellegekbe veszett, s mint névadója, az amcsi kémrepülő, iszonyatos magasból kutakodta az itteni helyzetet.

. .

pályázat első köréről - és mégis teljesen hamis az a publicisztikává fújt tudósítás, amely a Magyar Narancs november 16-i számában jelent meg.

Egy dramaturg, akár én is, jobban teszi, ha rejtekező élethivatásába bújik: dramaturgizál. A megjelenítés hátsó szándékával közelít bonyodalmakhoz, lop, csal, élősködik az írókon, hogy vélt igazságának "szívébe" hatoljon. A tapsos meghajlás várathat magára. Mindebbe belefér - időről időre -, hogy amikor személyes elfogultságaink, a korszakban gyűjtött úti élményeink összetorlódnak: nyíltan valljunk (írjunk) róluk. Ha van hová éppen. Számomra a Magyar Narancs eszményi önlejárató szövegkörnyezet. Csapó.