A Márquez-novella alapján készült, 1988-as Csoda Rómában főhősének, egy kolumbiai falu tisztviselőjének hétéves kislánya meghal, és évekkel később, a helyi temető megszüntetése miatt elrendelt kihantolásnál kiderül, hogy a tetem nem indult bomlásnak, sőt ki sem akar hűlni. Döbbenetes és ugyanakkor megmosolyogtató a hóna alatt koporsóval boldoggá avatásért kilincselő apa története - és mintegy megelőlegezi nekünk a veszett ügyekről szóló kolumbiai filmek hangulatát. A rendező, Lisandro Duque Naranjo a kolumbiai egyházi bürokrácia abszurditásában alig felfogható, hiteles körképét festette meg.
A gyermekmesével kevert kolumbiai valóságba vezet Pepe Sanchez Szentebb a szentnél című filmje is. A márquezi hegyi falucska öregasszonyai ugyancsak szentté avatásban sántikálnak. Egzotikus tájak, folklorisztikus elemek, bonyodalmas földi és égi szerelmek, hétköznapi csodák teszik emlékezetessé a groteszk művet.
Jaime Osorio Gómez privát politikai története, az 1991-es Vallomás Laurának, Kolumbia huszadik századi történelmének egyik legfájdalmasabb napján, az 1948-as elnökválasztási zavargások alatt játszódik. Közelebb kerülünk általa a kisember történelemszemléletéhez, és alaposan megismerjük a latinoknak azt az alapvető filozófiáját, hogy az időseknek is joguk van a megváltó szerelemhez.
A polgárháborús hangulat ugyanakkor csupán a film miliőjét erősíti, a történelem véres eseményeinél fontosabbnak bizonyulnak a magánélet konfliktusai.
Ez a kettősség fedezhető fel az Ilona az esővel érkezik című 1997-es Sergio Cabrera-filmben is. A koncepciója azonban pont az ellentéte a fent említetteknek. Melodráma, amelybe csak az ornamentika kedvéért vegyülnek latin elemek. A rendező feltételezett szándéka a kolumbiai film nemzetközi kontextusba helyezése volt, és csak a kolumbiaiak csalódtak benne, akik nehezen emésztik meg, hogy a kilencvenes évek legjobb hazai filmjének, az anarchista, kilakoltatás előtt álló nyugdíjasok történetének, a Csigastratégiának a rendezője ilyen messzire távolodott a számukra megélhető alapoktól.
Az olyan, szociálisan érzékeny rendezőknek is van esélyük azonban, mint Victor Gaviria, aki a latin "új új hullám" (nuevo cinema nuevo) legjobb hazai képviselője. A rózsaárus lány című cannes-i sikere már nemzetközileg elismert rendezővé tette, és talán éppen a kilábalás reményével kecsegtető új filmtörvény és -költségvetés segít majd neki abban, hogy továbbra se kelljen olyan kompromisszumokat kötnie, mint Cabrerának.
- sisso -
